Kína acélipari túlkapacitása elérheti a 250 millió tonnát, lenyomva az árakat. Az EU gyártása stagnál, Dunaújváros acélüzeme pedig sajnos az utolsókat rúgja.
A kínai ipar nemcsak napelemekből termel túl sokat, hanem a helyi acélipar is hatalmas túlkapacitási válságban van. Ez pedig nyilvánvalóan jelentős hatással van, illetve lesz a globális piacokra, benne természetesen az Európai Unióra és Magyarországra. Az acél ára évek óta trendszerűen esik, némi korrekció csak az elmúlt hónapokban történt, pár százalékponttal felfelé. Ugyanakkor a vámháború okozta hatalmas bizonytalanság az idén tavasszal újra rányomja a bélyegét a globális növekedési várakozásokra, ami pedig ismét lefelé nyomja az árakat. Erre jönnek rá az újabb, jelentős túlkapacitásról szóló hírek.
A Wood Mackenzie április elején kiadott részletes elemzése szerint ugyanis a jelenlegi 50 millió tonnás túlkapacitás Kínában 2035-re elérheti a 250 milliót, miközben az ázsiai nagyhatalom az utóbbi két évben a világ acéltermelésének az 50-55 százalékát adta.
Ez a mai túltermelési szint az 1,88 milliárd tonnás tavalyi világtermelésnek már mintegy 2,66 százaléka, tehát a trend a következőévekben még jelentősebb nyomást gyakorol az acélárakra, és fokozza az árversenyt nemcsak az ázsiai, de a nemzetközi piacokon is. Ráadásul – ahogyan a bevezetőben utaltunk rá – az acél meglehetősen konjunktúraérzékeny termék, így a következő években várható világgazdasági fékeződés (kiváltképp az építőipar és a tágabban vett ipar várható stagnálása) sem növeli a keresletet. Egyedül a fegyverkezés jelenthet kitörési pontot az ágazatnak, ám ennek az acélfelhasználása – a meglévő túlkapacitások nagyságrendjének tükrében – elenyésző.
Kína acéliparának változásai
Kína belföldi acélkeresletének a szerkezete átalakulóban van. Az építőipari acéltermékek részesedése a belföldi piacon a csúcsidőszak 60 százalékáról 48-ra eshet 2035-re, míg a lakásépítési igények is csökkennek. Így a következő évtizedben a gyártási kapacitások 40-ről 23 százalékra eshetnek vissza az építőipari acél szegmensében.
Bár az olyan zöldszektorok, mint a szél- és a napenergia termelőeszközei, valamint az elektromos járművek gyártása növekvő keresletet generál, ezek 2030-ra várhatóan csak az acélkereslet 10 százalékát teszik ki.
Amúgy Kína az acélágazati zöldátállás terén is kihívásokkal néz szembe. Az ágazat ugyanis évente 2,2 gigatonna szén-dioxidot bocsát ki, és a széttagolt iparban az elektromos ívkemencék (EAF) aránya csupán 9-10 százalék körül mozog – bár ez a Wood Mackenzie friss becslései szerint 2035-re mintegy 18 százalékra növekedhet.
Viszont a szénáraknak meg kellene duplázódniuk ahhoz, hogy ezeknek az olvasztóknak a használata gazdaságilag is versenyképes legyen.
Az EU acélipara eljelentéktelenedett
Az Európai Unió tavaly már csupán 129,5 millió tonna nyersacélt állított elő, ami a globális termelés mintegy 6,9 százaléka, holott 2018-ban elérte a 160 milliót is, ám Kína kiszorító hatása már a 2000-es évek elejétől érezhető volt. Az EU-s acélágazat ráadásul alacsony kapacitáskihasználtságú, a termelés a jobb években is stagnált, az import szerepe pedig egyre nő.
Ennek az az oka, hogy az EU-s acélfogyasztás növekedése elmarad a várakozásoktól, az az Eurofer becslése szerint tavaly mindössze 3,2 százalék volt. Erre jönnek a geopolitikai feszültségek, a vámháború okozta gazdasági bizonytalanság, amelyek uniós szinten tovább nehezítik az ágazat helyzetét.
Emellett az erőltetett zöldátállás költségei is rontják az EU-s versenyképességet.
Az úgynevezett CBAM-rendszer bevezetése 2026 elejétől enyhíthet a külső nyomáson, de rövid távon nem jelent érdemi védelmet.
Az európai acélárak alakulása USD/millió tonna (Forrás: Focus Economics)
A Carbon Border Adjustment Mechanism (CBAM) az EU szén-dioxid-kibocsátás-arányos határkiigazítási mechanizmusa, amely jövőre lép teljes körűen életbe. Célja, hogy megvédje az uniós gyártókat az olcsóbb, de környezetszennyezőbb importacél versenyétől – így az ágazat zöldtechnológiára való átállása (a tervezett dunaújvárosi EAF-beruházás) hosszú távon versenyelőnyt jelenthet az EU piacán.
A dunaújvárosi vasmű válságos helyzete
A Dunaferrt 2022-ben a csődtől megmentő, brit–indiai Liberty Steel (Liberty Dunaújváros) a korábbi tervekhez képest nem is egy, hanem két – fent már szóba került modern, ún. zöldacél termelésére is alkalmas – elektromos ívkemencét telepített volna a dunaújvárosi gyárba, ezzel csaknem megduplázva annak kapacitását és radikálisan csökkentve a szén-dioxid-kibocsátást. A tavaly ősszel nyilvánosságra hozott óriásberuházás tervei szerint ehhez a kínai állami CISDI lenne a technológiai partner, amely már előzetes pénzügyi támogatást is kapott a kínai Sinosure-tól az 1,3 milliárd euróra tervezett beruházáshoz. Ám ennek a megvalósulása mára igencsak kérdésessé vált.
Dunaújváros: Van még újabb „utolsó esély”?
A Dunaferr, azaz a dunaújvárosi vasmű túl van utolsó esélyén. Ugyanis április 16‑án nyilvánosságra került, hogy a hazai acélgyár ismét bajba kerülhet, és akár 2600 dolgozó elbocsátása is megkezdődhet. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter április 17-én, a csütörtöki Kormányinfón megerősítette: a vállalat helyzete továbbra is válságos, a felszámolási eljárás pedig várhatóan május végéig lezárulhat, beleértve a főbb eszközök – például a hengermalom és a kohók – értékesítését. A miniszter szerint a csődöt elsősorban a magas energiaárak és a költséges zöld átállás idézte elő, amelyek különösen sújtják az energiaigényes acélgyártást.
Emlékezetes, hogy korábban a kormány 31 milliárd forintot biztosított a bérgarancia‑alapból a munkavállalók támogatására, és támogatta a Liberty Steel beavatkozását, ám kormányzati források is megerősítették azóta, hogy az új tulajdonos sem tudta stabilizálni a helyzetet. Jelenleg négy‑öt érdeklődő vizsgálja a Dunaferr megmaradt eszközeit; csak az értékesítési folyamat első körének lezárultával, április 23-a után derül ki, lesz‑e a képben új befektető – írta a Kormányinfó kapcsán a Portfolio.hu.
Ezalatt a munkavállalók sorsát a kabinet kiemelten kezeli. Czomba Sándor államtitkár folyamatosan egyeztet a szakszervezetekkel, és kész programok állnak rendelkezésre átképzésre, illetve más munkalehetőségek felé történő átcsoportosításra. Nagy Márton hozzátette: a felszámolás technikai lebonyolítása nem állami feladat, ám a foglalkoztatáspolitikai kérdések rendezése kormányzati felelősség.
A 2024 őszén tervezett két EAF ívkemence évente egyenként 1,5-1,5 millió tonna kapacitású lenne, amelyek a tervek szerint a régi széntüzelésű kohókat váltanák ki, és akár 80 százalékkal is csökkenthetik a CO₂-kibocsátást. A termelés hulladékvas és DRI, azaz direkt redukált vas újrahasznosításával történhet, az acéltömbökből pedig melegen hengerelt tekercseket állítanának elő. Ugyanakkor
egy ilyen óriásberuházás legfeljebb egy tőkeerős új tulajdonosra várhat majd, inkább a távolabbi jövőben.
A direkt redukált vas egyébként egy olyan kohászati alapanyag, amely a vasérc közvetlen redukciójával készül, szén vagy más redukálószerek (például hidrogén vagy földgáz) felhasználásával. Ilyenkor a vasércből oxigént vonnak el (redukció), hogy szilárd állapotú vasat állítsanak elő anélkül, hogy az anyag megolvadna. Ez az eljárás tehát fenntartható módon előállított zöldacélt eredményez, mert alternatívát kínál a hagyományos nagyolvasztós nyersvasgyártással szemben, mivel alacsonyabb hőmérsékleten történik a folyamat.
A tervezett dunaújvárosi beruházás része lett volna a meleghengermű és a horganyozó részleg korszerűsítése, valamint új gyártósorok telepítése is. Azonban hónapokkal ezelőtt is már csak a hengerlő részlegek működtek,
a gondok miatt ugyanis már tavaly nyáron leállították a veszteséges, még az ötvenes évek közepén épített kokszolókat és a kohókat, amelyek teljes kapacitása 1,6 millió tonna volt.
A hadiipar felpörgése segíthet az EU-s acélárakon
Egyelőre ezen a területen sok a kérdőjel itthon és EU-s szinten is, ám a régiós, illetve az egész európai hadiipar felfutása segíthet a keresleten, mivel a megnövekedett védelmi kiadások új megrendeléseket generálhatnak az acélipari cégek számára is.
Ez különösen igaz az olyan országokra, mint a korábban is csak apró acéltermelési potenciállal bíró, ám az egyes réspiacokon esetleg jó lehetőségeket felkutatni képes Magyarországra. A dunai vasmű elvi zöldátállása potenciálisan kihasználhatná az EU-s hadiipari projektekhez szükséges acél iránti igény növekedését.
Így például a harckocsikhoz és tüzérségi rendszerekhez szükséges magas minőségű acél iránti kereslet elvben akár közvetlenül támogathatná a helyi acéltermelést.
A kínai túlkapacitás okozta árverseny ellenére az EU-s stratégiai beszerzések előnyben részesíthetik a helyi termelőket, így enyhítve a negatív árnyomást. Azonban a keresletnövekedés csak akkor lesz fenntartható, ha az unió valóban hosszú távú finanszírozást biztosít a hadiipari projektekhez. Ha azonban beszállunk ebbe az acélipari „játékba”, akkor a magyar ágazat számára alapvető fontosságú, hogy az elektromos ívkemencéhez kapcsolódó beruházások viszonylag gyorsan megvalósuljanak. Erre azonban egyre halványabb az esély.
Kép (illusztráció): Freepik
Források:
China’s steel industry at critical crossroads of overcapacity and green transition
December 2024 crude steel production and 2024 global crude steel production totals
The EU steel industry is losing ground in the global market
Economic and steel market outlook 2024-2025, third quarter
Liberty to install two EAFs in transformation of Dunaujvaros mill in Hungary
Nagy a baj: alig néhány napja maradt túlélésre a vasműnek
KAPCSOLÓDÓ:
