Szerző: Karl Mátyás a Makronóm elemzője

Ferenc pápa április 21-én, húsvéthétfőn hunyt el – közölte hivatalosan a Vatikán. Életútját számos reformintézkedés és az egyház megnyitására tett törekvés jellemezte. Pápasága során igyekezett közelebb hozni a katolikus egyházat azokhoz is, akik addig kívülállónak érezték magukat. Halálával egy különleges és szimbolikus folyamat indul el, amelynek során kijelölik az új egyházfőt.  

Ferenc pápa élete 

Ferenc pápa, polgári nevén Jorge Mario Bergoglio 2013-ban lett pápa, miután XVI. Benedek lemondott. Argentínából származott, és ő volt az első latin-amerikai pápa, valamint közel 1300 év után az első, aki Európán kívülről érkezett. 

Valódi reformernek számított a Vatikánban. Jezsuita szerzetesként pápasága alatt következetesen az egyszerűséget és az alázatot képviselte. Számos liberális irányultságú reformot vezetett be, amely jelentősen átalakította a katolikus egyház hangnemét és nyitottságát. Kiemelt figyelmet fordított a társadalmi igazságosságra, a környezet védelmére, valamint a peremre szorult közösségek, köztük a migránsok, a szegények és a nem katolikusok felé fordulásra. 

Laudato si’ és Fratelli tutti című enciklikájában a környezeti és szociális kérdéseket erkölcsi kötelességként fogalmazta meg. Az Amoris laetitia című dokumentuma nagyobb lelkipásztori rugalmasságot biztosított a családi élet kérdéseiben, különös tekintettel az elvált és újraházasodott katolikusok áldozáshoz járulására. 

2016 februárjában I. Kirillel, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájával találkozott. 1054 óta ez volt az első hivatalos egyeztetés a római katolikus és az orosz ortodox egyház vezetői között. 

Befogadó retorikája és szimbolikus gesztusai, mint például a nők és a muszlimok lábának megmosása egy olyan pápaságot jeleztek, amely sokkal inkább az együttérzésre, a párbeszédre és a reformokra helyezte a hangsúlyt, mintsem a merev tanok kikényszerítésére. 

Ferenc pápa (k) és Kirill, Moszkva és egész Oroszország ortodox pátriárkája (b) a havannai José Martí Nemzetközi Repülőtér tranzitvárójában 2016. február 12-én. (MTI/EPA/AFP pool/Adalberto Roque)

A következő pápa kiválasztásának folyamata: a konklávé 

A mai naptól kezdve egy többhetes szimbolikus és rituális jelentőségű folyamat veszi kezdetét a Vatikánban: az új pápa megválasztása, amely meghatározza, hogy ki lehet Ferenc utódja. 

A pápa a Vatikánváros vezetője, egyben a katolikus egyház feje. Több mint 1,4 milliárd katolikus hívővel a világon a pápa szerepe nemcsak vallási, hanem geopolitikai értelemben is kiemelkedő. 

Halála után megkezdődik az úgynevezett sede vacante időszaka, amely latinul azt jelenti: „az apostoli szék üres”. Ez mindaddig tart, amíg új pápát nem választanak. Ferenc pápa halála kilencnapos gyászt indít el, amely során az első napokban testét a Szent Péter-bazilikában ravatalozzák fel, ahol a hívek leróhatják a kegyeletüket. A temetést négy-hat nappal később tartják. 

Ferenc korábban kérte, hogy a temetési szertartásai legyenek mentesek a hivalkodó külsőségektől.

Ennek megfelelően a ravatalozás során a testét nem emelvényen, hanem egy egyszerű, nyitott fakoporsóban helyezik el. A Santa Maria Maggiore római bazilikában helyezik majd örök nyugalomra – ezzel ő lesz az első pápa egy évszázad óta, akit nem a Vatikánban temetnek el. 

A konklávé, vagyis a következő pápa megválasztásának folyamata 15-20 nappal a halál után kezdődik, a választási folyamatot a bíborosi kollégium dékánja vezeti. Szavazati joguk kizárólag a 80 év alatti bíborosoknak van, akik a kollégium tagjai. Bár a konklávén legfeljebb 120 választó vehet részt, jelenleg 135-en vannak, közülük 109-et maga Ferenc pápa nevezett ki. 

A konklávé rendkívül szigorú titoktartás mellett zajlik: a bíborosokat bezárják a Sixtus-kápolnába, akik naponta titkos szavazásokkal próbálnak dönteni. A pápa megválasztásához kétharmados többség szükséges. Az első napon egy, majd a további napokon napi négy szavazási fordulót tartanak, amíg valakit meg nem választanak. 

Ez idő alatt a bíborosok a Vatikán egy kijelölt szállásán tartózkodnak, teljes elszigeteltségben – nincs hír, telefon vagy számítógép. Minden szavazás után a szavazólapokat elégetik, és a kéményből felszálló füst tájékoztatja a külvilágot. Fekete esetén nincs döntés, fehér füst esetén új pápát választottak, a konklávé ezzel lezárul. A legutóbbi, 2013-as gyorsan lezajlott: valamivel több mint 24 óra alatt megszületett a döntés. Ezzel szemben a történelem leghosszabb konklávéja a 13. században közel három évig tartott.

Az apostoli szék következő helytartója 

A legtöbbeket izgató kérdés ilyenkor, hogy ki lesz a következő pápa. Fontos kiemelni, hogy nincsenek hivatalos jelöltek, kampányok vagy közvélemény-kutatások, így az új pápa bárki lehet. Ennek ellenére mindig akadnak találgatások az esélyesekről. Az úgynevezett „papabile” lista – vagyis a pápára esélyesek névsora – a Vatikán-ügyekben jártas szakértők értékelésein alapul. Nézzük a leggyakrabban említett neveket. 

Az egyik legesélyesebb jelenleg a Fülöp-szigeteki Luis Antonio Tagle bíboros, akit gyakran „ázsiai Ferencnek” is neveznek, mivel liberálisabb nézetei, hangneme és egyszerűsége sokban hasonlít a néhai pápa stílusára. A karizmatikus szónokként is elismert Tagle jelentős támogatást élvez nemcsak az országában hanem a Vatikánon belül is. Ha őt választanák, ő lenne az első ázsiai pápa. Mivel a Fülöp-szigetek a világ harmadik legnagyobb katolikus közösségének ad otthont, megválasztása erős üzenetet közvetítene a folyamatosan növekvő ázsiai katolikus közösség irányába. 

Egy másik nem európai potenciális jelölt a ghánai Peter Turkson, aki Ferenc pápa egyik legfontosabb tanácsadója volt a klímaváltozás és a társadalmi igazságosság kérdéseiben. A legjelentősebb afrikai bíboros lényegében a Vatikán és az afrikai világ közötti kommunikáció egyik kulcsszereplője volt, aki válaszokat adott az afrikai kontinens katolikus közösségeiben felmerülő kérdésekre. Több konfliktushelyzet – köztük Elefántcsontpart és Dél-Szudán – során szolgált a Szentszék különmegbízottjaként, ami jelentősen növelte nemzetközi elismertségét és közéleti súlyát. Megválasztása esetén ő lenne az első afrikai pápa, több mint 1500 év után. 

Az európai jelöltek között Erdő Pétert tartják az egyik legesélyesebbnek. A magyar bíborost nagyra értékelik kiemelkedő teológiai és tudományos munkásságáért, amellyel évtizedek óta meghatározó a katolikus gondolkodásban.

A konzervatív, tradicionális tábor egyik vezető alakjaként tartják számon a Vatikánon belül, amely jelentős támogatottságot biztosíthat számára. Ha megfigyeljük az utóbbi pápaválasztások mintázatát, észrevehető, hogy egy reformer pápa után egy konzervatívabb vezető került előtérbe. 

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a szentév főegyházmegyei megnyitó szertartásán a Szent István-bazilikában 2024. december 29-én. MTI/Lakatos Péter

Az olasz jelöltek hagyományosan az esélyesek között szerepelnek, az eddigi pápák 81 százaléka ugyanis Olaszországból származott. Pierbattista Pizzaballa bíboros, Jeruzsálem latin pátriárkája akkor kapott nemzetközi figyelmet, miután a 2023. október 7-i gázai háborús események után meglátogatta a palesztin keresztényeket Gázában. 

Pietro Parolin, a Vatikán államtitkára szintén esélyes jelölt. Kiemelkedő diplomáciai tapasztalattal büszkélkedhet, és széles körben ismert, hogy kulcsszerepet játszott a tíz évvel ezelőtti amerikai–kubai közeledés, valamint a 2018-as vatikáni–kínai megállapodás közvetítésében. Gyakran mérsékeltként jellemzik, aki képes lehet hidat képezni a Vatikánon belüli liberális és konzervatív irányzatok között. 

Természetesen ez csak néhány név a szóba jöhető utódok közül – korántsem biztos, hogy közülük kerül ki az új pápa. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a végső döntés egy teljesen váratlan jelöltre esik. Végső soron csak akkor tudjuk meg, hogy ki lesz Ferenc utódja, amikor a Vatikán kéményéből felszáll a fehér füst. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Fabio Frustaci