Egy kentuckyi város lakói gépi tanulással próbálták meghatározni, merre fejlődjön a közösségük. 

Bowling Green, Kentucky állam 75 ezer fős városa nemrég különleges demokratikus kísérletbe fogott: egy mesterséges intelligenciával támogatott online platform segítségével próbálták megérteni, mit szeretnének a lakók a település jövőjét illetően. A kérdés az, hogy a kezdeményezés hatására valóban történik-e változás a döntéshozatalban. 

Doug Gorman, a Bowling Greent is magában foglaló megye vezetője 2023-as hivatalba lépésekor egy gyorsan növekvő várost vett át. Az előrejelzések szerint a lakosság 2050-re megduplázódhat, viszont semmilyen részletes terv nem létezett arra, hogy ez hogyan történjen. Gorman ezért találkozott Sam Forddal, egy helyi tanácsadóval, aki már dolgozott a Pol.is nevű közvélemény-kutató platformmal – ez egy olyan eszköz, amely gépi tanulással térképezi fel a véleményeket. 

Ford szerint „szükségük volt egy vízióra” a városfejlesztéshez. A két szakember nyolc tématerület – gazdaság, tehetséggondozás, lakhatás, közegészségügy, életminőség, turizmus, történetmesélés és infrastruktúra – mentén állított össze egy önkéntes csoportot. A cél egy 25 éves városfejlesztési terv megalkotása volt, amelyhez a Pol.is platformot hívták segítségül. Ez a technológia Európában már bevettnek számít, és egyre gyakrabban alkalmazzák az Egyesült Államokban is annak érdekében, hogy a helyi kormányzatok döntéseit a lakossági vélemények formálják. 

A kampány egy hónapos előkészítést követően, februárban indult el. A lakosok anonim módon, 140 karakteres üzenetekben oszthatták meg az elképzeléseiket arról, mit kellene tartalmaznia a 25 éves tervnek, emellett szavazhattak mások ötleteire is. A rendszer több nyelvet is támogatott, és emberi moderátorok ellenőrizték, hogy valóban a városból érkeznek-e a bejegyzések. 

A platform egy hónapig működött, ezalatt 7890 lakos vett részt a folyamatban, és 2000-en saját javaslatokat is beküldtek. A Google Jigsaw mesterséges intelligenciával működő elemzőeszköze segített az adatok feldolgozásában: feltérképezte, mely témákban volt egyetértés, és hol alakult ki megosztottság. 

A részvételi arány – a város lakóinak körülbelül 10 százaléka – a szakértők szerint kifejezetten magasnak számít. 

Archon Fung, a Harvard Kennedy School innovációval és demokratikus kormányzással foglalkozó központjának igazgatója úgy véli: „Ez soknak számít. Egy helyi választáson általában 25 százalékos a részvétel, de ott csak egy szavazatot kell leadni. Itt viszont érdemi véleménynyilvánítás történt – kétezer ember konkrét ötleteket fogalmazott meg. Ez jelentős lakossági bevonódás.” 

A legnagyobb támogatást élvező javaslatok túlnyomórészt helyi problémákra reflektáltak. A legnépszerűbb ötletek között szerepelt

a helyi egészségügyi szakemberek számának növelése, hogy ne kelljen a közeli Nashville-be utazni orvosi ellátásért, több étterem és élelmiszerbolt nyitása a város északi részén, valamint a történelmi épületek megóvása. 

Voltak megosztóbb témák is: például a rekreációs marihuána legalizálása, a nemi identitás és a szexuális orientáció felvétele a diszkriminációellenes szabályozásba, illetve a magánoktatás lehetőségeinek bővítése. A 3940 beküldött ötletből 2370 több mint 80 százalékos támogatottságot kapott – köztük

az esővíz-elvezetés fejlesztése vagy az autista gyermekek és felnőttek számára kínált helyi lehetőségek bővítése. 

A folyamat során ugyanakkor nem hagyták teljesen szabadon az irányítást. A szervezők moderálási szabályzat alapján előszűrték az ötleteket: 51 százalékot publikáltak, 31 százalék ismétlődő volt, míg 6 százalék vagy nem kapcsolódott a témához, vagy személyeskedést tartalmazott, ezért törölték. 

A demokratikus technológiák szakértői szerint azonban önmagában ez a módszer nem feltétlenül tükrözi pontosan egy közösség véleményét. James Fishkin, a Stanford Egyetem politológusa, aki a deliberatív közvélemény-kutatás módszerét dolgozta ki, úgy fogalmazott: „Az önkéntes részvétel nem elégséges módja annak, hogy egy közösség véleményét reprezentáljuk.” Az általa kidolgozott módszer lényege, hogy reprezentatív mintát választanak ki, a résztvevők pénzjutalmat kapnak, és kis csoportokban vitatják meg a témákat. Európa egyes részein már alkalmaznak olyan rendszereket, amelyek esküdtbizottság-szerű lakossági csoportokat vonnak be a döntéshozatalba. 

Beth Simone Noveck, a Northeastern Egyetem demokrácia és technológia kutatólaborjának vezetője szerint „nem lehet politikát alkotni egy tweet alapján”. Mint rámutatott, a Pol.is rendszerében 140 karakteres ötletekre szavaztak a lakosok, és ezekből kellene most valódi politikai javaslatokat formálni.  

A kulcs tehát az átláthatóság és az elszámoltathatóság. A városnak világossá kell tennie, hogy mely ötleteket miért valósít meg – és melyeket miért nem. Noveck szerint „a következő lépés az, hogy a település és a lakosok együttműködnek, hogy az ötletekből megvalósítható javaslatok szülessenek”. 

Az eredményeket nyilvánosságra hozták, és az önkéntes csoport az év későbbi részében tesz javaslatokat a megyei vezetésnek. A valódi próbatétel még csak most következik: kiderül, hogy a technológia által összegyűjtött lakossági akarat valódi hatással lesz-e a város jövőjére.