A Krím orosz területként való elismerése kulcsfontosságúvá vált az orosz–ukrán béketervezet elutasításában, mivel Ukrajna alkotmánya tiltja a területek átadását. A javaslat Moszkva számára kedvező lett volna, de Zelenszkij nem fogadta el a félsziget elvesztését – ezáltal megakadályozva a megállapodást.
Az Egyesült Államok szerdán megkapta Ukrajna válaszát az általa véglegesnek szánt béketervre: ez magában foglalja a Krím Oroszország részeként való amerikai elismerését és a 2022-es invázió óta elfoglalt szinte valamennyi terület orosz ellenőrzésének nem hivatalos elfogadását. Az egyoldalas dokumentum, amelyet az Egyesült Államok a múlt héten mutatott be az ukrán tisztviselőknek Párizsban, Trump végső ajánlata.
A Fehér Ház részéről elmondták, készek kiszállni a békefolyamatból, ha a felek nem jutnak hamarosan egyezségre.
Trump engedményeket követelne Volodimir Zelenszkij ukrán elnöktől, aki korábban kizárta, hogy elfogadja a Krím és négy kelet-ukrajnai régió egy részének orosz megszállását, és bár Vlagyimir Putyin orosz elnök állítólag felajánlotta, hogy a megállapodás érdekében befagyasztja a jelenlegi frontvonalakat, korábban elutasította az amerikai keretrendszer más elemeit, például egy európai békefenntartó erő felállítását ukrán területen.
Kijev a javaslatot erősen elfogultnak tartja, az ugyanis szerintük kézzelfogható előnyöket ad Oroszországnak, és csak homályosan, általánosságban található meg benne, hogy mit kap Ukrajna.
A dokumentum megszületése
A terv azt követően készült, hogy Trump megbízottja, Steve Witkoff nemrég Moszkvában több mint négy órán keresztül tárgyalt Putyinnal. Miután az elképzelést bemutatták, az orosz elnök felajánlotta, hogy egy lehetséges alku részeként szünetelteti az inváziót a jelenlegi frontvonalak mentén.
Ez volt az eddigi legnagyobb gesztus Putyin részéről, ami jelzi, hogy hajlandó békét kötni, ennek ellenére az európai tisztviselők továbbra is szkeptikusak a megállapodással kapcsolatban.
Miután Zelenszkij visszautasította a tervezetet, a Fehér Ház bejelentette, hogy Witkoff a héten Moszkvába utazik, hogy negyedszerre is találkozzon Putyinnal. Witkoff és Marco Rubio külügyminiszter egyébként kihagyta a szerdai londoni tárgyalásokat, amelyeken amerikai, ukrán, francia, német és brit tisztviselők vettek részt, helyettük Keith Kellogg ukrajnai megbízott vezette az amerikai delegációt.
Putyin és Witkoff (Forrás: Wikimedia Commons)
Rubio és Witkoff együtt dolgoztak egy beterjesztett tervezen, amely közelebb hozhatja a háború befejezését. Azonban közvetlenül a londoni találkozó előtt az ukránok részéről olyan jelzések érkeztek, hogy inkább egy 30 napos tűzszünetről szeretnének tárgyalni, nem pedig Trump béketervének kereteiről. Ez is sokat nyomhatott a latban, hogy végül a külügyminiszter nem utazott Londonba.
Kilencpontos javaslat
Az elképzelés öt pontban rögzíti, hogy mit kapna Moszkva egy ilyen rendezés során.
Az első és legfontosabb, hogy de jure az Egyesült Államok elismeri a Krím orosz ellenőrzését, azaz a félsziget innentől kezdve az Orosz Föderáció része lenne. A második, hogy de facto elismerik az Oroszország által megszállt területeket: Luhanszk szinte egészét, valamint Donyeck, Herszon és Zaporizzsja nagyjából 70-80 százalékát.
Ez azt jelentené, hogy elméletileg ezek a területek továbbra is Ukrajnához tartoznának, de a frontvonalak befagyasztása miatt a gyakorlatban Moszkva irányítaná őket.
A harmadik, hogy ígéretet tesznek arra, hogy Ukrajna nem lesz NATO-tag, de a szöveg megjegyzi, hogy az Európai Unióhoz csatlakozhat. A negyedik pont szerint az USA és talán Európa részéről az Oroszország ellen 2014 óta bevezetett szankciók feloldására is sor kerülne, az ötödik pedig rendelkezik a fokozott gazdasági együttműködésről az Egyesült Államokkal, különösen az energetikai és az ipari szektorban.
Négy pont szól arról, amit Ukrajna kapna Trump javaslata alapján
Kijev szempontjából „erős biztonsági garanciákról” szól az első, amelybe európai és hasonlóan gondolkodó nem európai országok ad hoc csoportja is bekapcsolódna. A dokumentum ugyanakkor homályosan fogalmazza meg azt, hogyan működne ez a békefenntartó művelet, és nem említ amerikai részvételt.
A második, hogy Harkiv és Szumi megyét Ukrajna teljes egészében visszakapná.
A következő pont leszögezi a stratégiai jelentőségű Dnyeper folyó akadálytalan átfolyásának biztosítását, amely a frontvonal mentén található, Dél-Ukrajna egyes részein. A dokumentum szerint Ukrajna megtarthatná a Dnyeperhez való hozzáférését. A folyó sorsa azért érzékeny kérdés, mert keleti partja a fekete-tengeri torkolatnál orosz ellenőrzés alatt áll. Végül a dokumentum tartalmazza a kártérítést és a segítséget az újjáépítéshez, bár nem részletezi, hogy ezt miből finanszírozzák.
A terv egyéb elemei
A Washington által beterjesztett tervezet tartalmazza a zaporizzsjai atomerőmű helyzetének megoldását is. Európa legnagyobb ilyen létesítményét ugyanis Washington ukrán területnek tekinti, de az Egyesült Államok fogja üzemeltetni, az áramot pedig Ukrajnába és Oroszországba egyaránt szállítanák. A dokumentum utal a kritikus nyersanyagokról szóló amerikai–ukrán megállapodásra is, de konkrétan nem részletezi ennek aktuális státuszát, vélhetően azért, mert patthelyzet állt be a felek között – igaz, Trump szerint erre belátható időn belül sor kerül.
A londoni csúcs kudarca
A Londonba tervezett nemzetközi békecsúcs azonban elmaradt: az eredeti tervek szerint Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, az USA és Ukrajna külügyminisztere tárgyalt volna a tervezetről, Zelenszkij azonban nyilvánosan visszautasította a javaslatot. Hajlandó lett volna elfogadni egy Moszkva számára kedvezőbb, de kompromisszumos megoldást, ám végül a megállapodás a Krím félsziget sorsán bukott el.
Starmer és Macron Londonban (Forrás: Wikimedia Commons)
Ha objektíven szemléljük a tervezetet, kijelenthető, hogy az inkább Moszkva számára volt kedvező, még ha nem is a legideálisabb, ha azt nézzük, mit akart elérni Putyin a különleges katonai hadművelet megindításával.
Nem valósította meg Ukrajna demilitarizációját, a politikai elit leváltását és a megszállt megyéket sem kapták volna meg teljesen. A Krím orosz területként való amerikai elismerése viszont több, mint amire 2022-ben számított.
Ez lehet az egyik oka annak, hogy Zelenszkij elutasította az amerikai béketervet, hiszen az ukrán alkotmány tiltja a területek átadását. Ez az érvelés azonban annyiban sántít, hogy 2014-ben, Ukrajna éles szóváltások nélkül lemondott a félszigetről.
Zelenszkij elutasítása miatt pedig úgy néz ki, hogy Ukrajna egyoldalúan lőtte le a béketervet, pedig a 2022-es, törökök által közvetített tárgyalások óta nem jártunk ilyen közel a háború lezárásához, vagy legalábbis egy tűzszünethez. Az orosz fél kifejezetten pozitívnak tekintette a tervezetet, és hajlandó lett volna leállítani az Ukrajna területén zajló támadó műveleteket.
Az európai vezetőknek azonban – függetlenül a konstrukció elfogadásától – aggályaik vannak afelől, hogy egy ilyen tervezettel végérvényesen leállna-e a háború. Attól tartanak, hogy Putyinnak a végleges békeszerződés során még nagyobb követelései lettek volna: újabb területek átadása, demilitarizáció és a politikai elit leváltása.
Miért pont a Krím?
Az alaphelyzet az, hogy a Krím félszigetet Oroszország 2014 óta megszállás alatt tartja, és közel zéró az esély arra, hogy ez érdemi nyugati támogatás nélkül megváltozzon. Innen közelítve, és hogy Kijev de facto hosszú időre vagy talán véglegesen elveszítette a logisztikai szempontból stratégiai jelentőségű térséget, az lenne a logikus, hogy Ukrajna lemond annak visszaszerzéséről. Azonban az ukrán szempontokat figyelembe véve nem véletlen, hogy nem ebbe az irányba mozdultak el a folyamatok. Erre az egyik választ az ukrán alkotmány rejti.
A Krím-félsziget (Forrás: Wikimedia Commons)
Zelenszkij – mint említettük – az alkotmányra hivatkozva utasította vissza a béketerv vonatkozó passzusát, ugyanis az kifejezetten tiltja bármilyen terület átadását. Logikusan adódna a megoldás, hogy ha az ukrán elnök elfogadja a békekonstrukciót, akkor csak módosítani kellett volna az alkotmányt, azonban ezzel az alábbi problémák vannak:
- Az ukrán jogszabályok szerint alkotmánymódosításra abban az esetben van lehetőség, ha nincs statárium – jelenleg azonban hadiállapot van érvényben.
- Az ukrán alkotmány területi integritást szabályozó 157-es cikkelyét a legkomplikáltabb módosítani, ugyanis azon túl, hogy ahhoz 2/3-os parlamenti többségre van szükség, az Alkotmánybíróság is elkaszálhatja a kezdeményezést.
- A legkézenfekvőbb pedig, hogy a háború miatt lejárt elnöki mandátummal regnáló Zelenszkij nem kockáztatná a népszerűségének további erózióját a Krím átadásával.
Egy pedig egy további érv Ukrajna és Nyugat-Európa részéről, hogy a terület elismerése veszélyes nemzetközi jogi precedenst teremt, hiszen így más országok is területszerző háborúkba kezdhetnének, ami a stabil katonai szövetségek szétesését és a nemzetközi jogrend sérülését eredményezheti.
Ez utóbbi azonban az ukrán elnöknél nem sokat nyom a latba, mivel országa már három éve támadás alatt áll – ezt bizonyítja, hogy több alkalommal intézett felhívást NATO-csapatok bevonására.
Ha azonban Ukrajna oldaláról reálpolitikai szemmel közelítjük a Krím kérdését, akkor lényegében a béketerv visszautasítása két ok köré szőhető:
- Ha teret engednek az orosz területi követeléseknek, akkor később Moszkva ismét hasonló követelésekkel fordulhat szomszédja ellen.
- Zelenszkij nem akar úgy bevonulni a történelemkönyvekbe, mint az elnök, aki engedett Putyinnak, egy ellenséges hatalom vezetőjének, aki erővel ragadott el az országából egy szeletet. Ellenben ha nem hajol meg, lehetősége van arra, hogy nemzeti hősként emlékezzen rá az utókor, vagyis nem szeretné rontani az imázsát a Krím átadásával.
Így nagyon meglepő lenne, ha hivatalosan lemondana a Krímről. Ez viszont azt eredményezheti, hogy orosz és amerikai részről ismét napirendre kerülhet Zelenszkij elmozdítása és az ukrán elnökválasztás mielőbbi megtartása.
Az oroszok is visszadobtak egy pontot
Időközben, mint kiderült, nem csak Kijeven bukott volna meg Trump béketerve, ugyanis Moszkva is kifogásolta annak egyik pontját, nevezetesen a katonai békefenntartó erők Ukrajnában való állomásoztatását.
Igaz, a javaslat nem részletezi e kontingens méretét, összetételét és feladatait – vélhetően ezek meghatározására a tűzszünetet követően került volna sor.
Azt oroszok azzal érveltek, hogy harmadik világháborúhoz vezetne, ha NATO-csapatok jelennének meg történelmi orosz területeken. Ez azonban azért sántít, mert ezekben a régiókban jelenleg is állomásoznak NATO-csapatok, sőt ha továbbmegyünk, már most is vannak olyan önálló NATO-tagállamok, amelyek korábban Oroszországhoz tartoztak, nevezetesen a balti államok, amelyek mintegy 200 évig voltak orosz fennhatóság alatt.
Forrás: Axios
Így tehát nem állítható, hogy csupán Ukrajna állt volna a béketerv útjába: ha Kijev elfogadta volna a tervezetet, Moszkva utána megakasztotta volna azt. Így lényegében patthelyzetből folytatódnak a tárgyalások. Az elkövetkező hetek fő kérdése, hogy tudnak-e, és ha igen, mennyire közeledni az álláspontok.
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons
