Az Európai Unió összesen 700 millió eurós bírságot szabott ki az Apple-re és a Metára, amiért azok megsértették a versenyjogi és adatvédelmi előírásokat. A döntés nemcsak a két amerikai óriáscégnek szól, hanem világos üzenet a teljes techszektornak: Európában új korszak kezdődött a digitális piacok szabályozásában. De a két cég vajon tényleg megérdemelte?
Az Európai Unió két technológiai óriáscéget is példás büntetéssel sújtott az elmúlt időszakban: az Apple-re 500 millió eurós bírságot szabtak ki az App Store versenykorlátozó gyakorlatai miatt, míg a Meta 200 millió eurós büntetéssel néz szembe, amiért megsértette a felhasználók adatvédelmi jogait. Az esetek különböző területeket érintenek, ám közös bennük, hogy az EU egyértelmű üzenetet küldött: a digitális óriások Európában többé nem működhetnek a saját szabályrendszerük szerint.
Az Apple-ügy: láthatatlan korlátok az App Store-on belül
Az Apple elleni vizsgálat középpontjában a cég úgynevezett anti-steering policyje állt. Ez a gyakorlat lehetetlenné tette, hogy az alkalmazásfejlesztők – például a Spotify – tájékoztassák a felhasználóikat arról, hogy az App Store-on kívül, például a saját weboldalukon kedvezőbb áron is előfizethetnek a szolgáltatásaikra.
Bár ez első pillantásra részletkérdésnek tűnhet, az ügy komoly versenyjogi aggályokat vetett fel. Az Európai Bizottság szerint az Apple ezzel visszaélt piaci fölényével, és mesterségesen zárta ki a versenyt az alkalmazásboltján kívül. Az 500 millió eurós bírság a digitális piacok szabályozásának eddigi egyik legerőteljesebb lépése az EU részéről, különösen, hogy az Apple sokáig sikerrel kerülte el az ilyen jellegű felelősségre vonást.
Az ügy példaértékű lehet: Brüsszel most először sújt le ekkora összegű szankcióval egy platformüzemeltető cégre annak „bolti szabályai” miatt. A döntés szorosan összefügg az EU új digitális szabályrendszerével, a Digitális piacokról szóló törvénnyel (DMA), amely márciusban lépett hatályba, és amelynek egyik célja éppen az olyan „kapuőrök”, mint az Apple féken tartása.
Meta: az adat a hatalom – de kié is valójában?
A Meta esete más természetű, de hasonlóan fontos precedenst teremt. A 200 millió eurós bírság annak a következménye, hogy a vállalat éveken át úgy építette be a személyre szabott hirdetésekhez szükséges adatgyűjtést a felhasználói szerződésbe, mintha az elengedhetetlen része lenne a szolgáltatásnak. Ez a gyakorlat az Európai Unió általános adatvédelmi rendelete, a GDPR szellemével ellentétes: a felhasználóknak valódi választási lehetőséget kell biztosítani az adataik felhasználásáról.
Az Európai Adatvédelmi Testület (EDPB) szerint a Meta ezzel megkerülte a hozzájárulás jogszerű megszerzését. A bírságon túl az EU arra is kötelezte a céget, hogy átláthatóbbá tegye adatkezelési gyakorlatát, és ne csomagolja bele az adatfelhasználási engedélyt a szolgáltatás igénybevételébe.
Ez az eset azért fontos, mert nem csupán a Meta modelljét érinti: számos nagy platform és alkalmazás épül arra, hogy az adatgyűjtést „elrejti” a felhasználói szerződés mélyén.
Az ítélet tehát nemcsak büntetés, hanem figyelmeztetés is a szektornak.
Az Apple és a Meta elleni szankciók világossá teszik, hogy az EU nem hajlandó tovább tűrni a digitális óriások szabálykerülő vagy versenykorlátozó gyakorlatait. Míg az Egyesült Államokban a hasonló perek évekig húzódnak, vagy el sem jutnak bírósági szakaszba, az Európai Unió egyre aktívabban lép fel – nemcsak szóban, hanem konkrét hatósági döntésekben is.
Az új uniós szabályozási csomagok – például a DMA és a DSA (Digitális Szolgáltatási Törvény) – hatására a techcégeknek alkalmazkodniuk kell az új keretekhez, különösen az átláthatóság, a verseny és az adatvédelem területén.
„Kötelességünk védeni az európai polgárok és innovatív vállalkozások jogait” – nyilatkozta Henna Virkkunen uniós biztos.
A két vállalat dühösen reagált: a Meta azzal vádolta az EU-t, hogy „megpróbálja hátrányba hozni a sikeres amerikai vállalkozásokat”, az Apple pedig azt állította, hogy „tisztességtelenül vették célba”, és arra kényszerítik, hogy „ingyen adja át a technológiáját”.
És az EU még kedves volt
Bár a most kiszabott bírságok alacsonyabbak, mint az EU korábbi hasonló szankciói, a geopolitikai helyzet érzékenysége miatt továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy Donald Trump élesen reagál majd rájuk. Az Egyesült Államok nemrégiben 10 százalékos vámot vetett ki az uniós importtermékekre, az elnök pedig azt állította, hogy az EU rendszeresen visszaél az amerikai piac nyitottságával, és kihasználja az Egyesült Államokat.
A bizottság részéről Arianna Podesta szóvivő próbálta eloszlatni a politikai feszültséget, és a BBC-nek úgy nyilatkozott: „Ez a döntés a szabályok betartatásáról szól, nem pedig a kereskedelmi alku tárgya.” Hangsúlyozta, hogy az Apple és a Meta elleni fellépés kizárólag versenyjogi és adatvédelmi alapokon nyugszik, és nincs köze az EU–USA közötti gazdasági vitákhoz.
Adatok és alkalmazások
Az Európai Bizottság tavaly indította el a mostani bírságokhoz vezető vizsgálatokat az új digitális piaci törvény alapján, amelynek célja, hogy megfékezze a technológiai óriások piaci túlhatalmát és elősegítse a tisztességes versenyt.
Az Apple elleni eljárás az App Store működését vette górcső alá. A döntés értelmében az Apple-nek lehetővé kellene tennie a felhasználók és fejlesztők számára, hogy más alkalmazás-piactereken keresztül is hozzáférhessenek a szolgáltatásokhoz – a Bizottság szerint azonban ez nem történt meg.
A Meta bírságának hátterében az adatgyűjtési gyakorlat áll. A cég a „hozzájárulás vagy fizetés” modellt alkalmazta: a felhasználóknak választaniuk kellett, hogy engedélyezik-e a Facebookon és Instagramon keletkező adataik összekapcsolását – vagy inkább havi díjat fizetnek a reklámmentes használatért. Az Európai Bizottság szerint ez a megközelítés nem biztosít valós választási lehetőséget, és sérti a felhasználók önrendelkezési jogát.
A Meta novemberben egy új opciót is bevezetett, amely – a vállalat szerint – kevesebb személyes adat felhasználásával teszi lehetővé a hirdetések célzását. A Bizottság ezt jelenleg vizsgálja, de a korábbi gyakorlat alapján már megállapította a szabályszegést.
A Bizottság mindkét ügy esetében hangsúlyozta: a bírságok mértéke tükrözi „a jogsértések súlyosságát és tartósságát”. Az Apple-nek és a Metának 60 napja van a jogsértő gyakorlatok megszüntetésére – különben további, akár napi büntetésekre is számíthatnak.
A Bizottság digitális ügyekért felelős biztosa, Teresa Ribera szerint:
„Az Apple és a Meta nem felelt meg a digitális piaci törvény előírásainak. Olyan mechanizmusokat alkalmaztak, amelyek még inkább kiszolgáltatottá tették az üzleti felhasználókat és a fogyasztókat a saját platformjaikon. Ennek megfelelően egyértelmű, kiszámítható és kiegyensúlyozott lépésekre volt szükség.”
A vállalatok természetesen nem értettek egyet a döntéssel.
Az Apple közleménye szerint a Bizottság olyan döntéseket hozott, amelyek gyengítik a felhasználók adatainak védelmét és a készülékek biztonságát, károsan érintik a cég termékeit és arra kényszerítik az Apple-t, hogy ingyen adja át technológiáját másoknak.
A cég szerint a Bizottság a tárgyalások során „folyamatosan változtatott a játékszabályokon”, ami megnehezítette az azoknak való megfelelést.
A Meta szerint pedig a döntés versenyhátrányba hozza az amerikai cégeket:
„Ez nem csak egy bírság. A Bizottság arra kötelez minket, hogy teljesen átalakítsuk az üzleti modellünket – ez gyakorlatilag több milliárd dolláros vámot jelent a Meta számára, miközben a felhasználók alacsonyabb színvonalat kapnak.”
Miért ennyire szigorú az EU a techóriásokkal?
Kívülről nézve úgy tűnhet, hogy az Európai Unió túlzott szigorral, már-már szőrszálhasogató részletességgel szabályozza az olyan nagy technológiai vállalatokat, mint az Apple vagy a Meta. A hatósági fellépések mögött azonban nem pusztán jogtechnikai megfontolások állnak, hanem egy
mélyebb stratégiai félelem is, miszerint Európa digitálisan végérvényesen lemarad, és nem tud érdemi szereplőként belépni a 21. század globális technológiai versenyébe.
Miközben az Egyesült Államok uralja a szegmenst a világ legnagyobb technológiai vállalataival, Kína pedig párhuzamosan felépített egy saját digitális ökoszisztémát államilag támogatott óriáscégekkel, addig Európának nincsenek igazán versenyképes közösségi platformjai, operációs rendszerei vagy keresőmotorjai. Ez a kiszolgáltatottság Brüsszelt arra kényszerítheti, hogy legalább a szabályozás eszközein keresztül tartsa kontroll alatt a piacon domináló amerikai és ázsiai cégeket.
A Bizottság hozzáállása nem csupán jogi, hanem gazdaságstratégiai alapokon nyugszik: ha Európa nem tud saját alternatívákat felépíteni, akkor kialakít egy olyan jogi és szabályozási környezetet, amelyben a külföldi óriáscégek kénytelenek igazodni az uniós elvekhez – még akkor is, ha ez számukra kényelmetlennek vagy versenykorlátozónak tűnik. Emellett ez részben arról is szól, hogy
az EU nem szeretné, ha a saját polgárainak az adatai, figyelme, pénze és egyéb digitális viselkedése kizárólag amerikai vagy kínai cégek által irányított rendszerekben forogna – mindenféle kontroll nélkül.
Az Apple és a Meta megbírságolása tehát nemcsak a konkrét ügyekről szólnak, hanem precedenst teremtenek: azt üzenik a világ techóriásainak, hogy Európában nem ők diktálják a szabályokat. Ezzel párhuzamosan azonban ott a kockázat – ha a szabályozás túlságosan akadályozza az üzleti modelleket, a cégek akár vissza is vonulhatnak az európai piacról, vagy minimálisra csökkentik a fejlesztéseiket, a beruházásaikat. Ez különösen érzékeny pont most, amikor az EU a mesterséges intelligencia, a kvantumtechnológia vagy a digitális infrastruktúrák területén is szeretne világpiaci tényezővé válni.