A Greenpeace-t elítélő bírósági döntés jelzése egyértelmű: az Egyesült Államokban már senki sem finomkodik azokkal, akik akadályozzák a gazdaságot, és az idealizmus leple alatt lábbal tiporják mások jogait. 

Az észak-dakotai bíróság látványos döntéssel kötelezte a Greenpeace-t alkotó környezetvédő szervezeteket, hogy fizessenek 665 millió dollár kártérítést „rágalmazás, birtokháborítás, zavargás, polgári összeesküvés és egyéb cselekmények miatt” az Energy Transfernek, a Dakota Access Pipeline mögött álló vállalatnak. Az Egyesült Államokban húzódó 1886 kilométeres vezeték napi 750 ezer hordó kőolaj szállítására képes.  

Ilyen súlyos ítélet még nem született semmilyen környezetvédő szervezet ellen.  

A nagyobb környezetvédelmi csoportok megfélemlítési taktikának minősítették a pert, amelynek célja a szólásszabadság elfojtása. A Greenpeace már bejelentette, hogy fellebbezni fog. 

A Dakota Access Pipeline az észak-dakotai Bakken palaképződményből az Illinois állambeli Datokába szállítja az olajat, és az építése sok vitát váltott ki. A sziú és a cheyenne indián törzsek már 2016-ban aktivistákat, hírességeket és különböző szervezeteket, köztük a Greenpeace-t bevonva bírálták a projektet, amely fenyegeti a szent törzsi földeket, valamint a vízkészleteket. A petíciókra több tízezer aláírás került, és az építkezéseken zajló tiltakozások megbénították a munkát. Mindez mintegy 300 millió dolláros késedelmet és többletköltséget jelentet a vállalatnak.  

A keltett indulatok gyakran nyílt erőszakba és vandalizmusba torkolltak, a helyi lakosság legnagyobb bosszúságára, amelynek elege lett ezekből a máshonnan érkező „keresztes lovagokból”. Ezzel a káosszal szembesülve 2017-ben a frissen beiktatott Donald J. Trump elnöki memorandumot adott ki a projekt felgyorsítása érdekében, miközben félresöpörte az általa „hihetetlenül nehézkes és borzalmas engedélyezési eljárást”. A vezeték 2017 májusában üzembe állt, az Energy Transfer ennek ellenére azonnal jogi lépések mellett döntött. A vállalat szerint ugyanis a Greenpeace szervezte a demonstrációkat, finanszírozta a rendbontást és hazugságokat terjesztett a vezetékről. 

Az észak-dakotai mandani esküdtszék az idén március 19-én úgy döntött, hogy a Greenpeace International, a Greenpeace USA és a Greenpeace Fund Inc. együttesen 665 millió dolláros kártérítést köteles fizetni az Energy Transfernek. Ez vehető hadüzenetnek, jelezve, hogy a környezetvédő civil szervezetek mindenhatóságának és de facto büntetlenségének a napjai lejártak. Ezáltal a Greenpeace USA csődbe kényszerül, persze a civil szervezetek – kicsik, nagyok és meganagyok – adományozói hálózatával túl fogja élni. 

Az üzenet egyértelmű:  

Az Egyesült Államokban már senki sem finomkodik azokkal, akik akadályozzák a gazdaságot, és az idealizmus leple alatt lábbal tiporják mások jogait. 

Európa nyugtalankodik 

Drieu Godefridi, a Gatestone Institute munkatársa szerint a jogi vitán túl ez az ítélet felveti a kérdést:  

mi van akkor, ha ez az ügy egy jelentős transzatlanti szakadás kezdetét jelzi az energiaérdekeit védelmező Amerika és a zöldromantikába belesüllyedt Európa között? 

Ugyanis a Greenpeace International egy uniós kezdeményezéshez fordult, az európai Strategic Lawsuits Against Public Participation (SLAPP)-ellenes irányelvhez, amely megvédi az egyéneket, különösen az újságírókat és az aktivistákat a visszaélésszerű perektől. A megalapozatlan követelések korai elutasításával vagy pénzügyi védelemmel olyan jogi procedúráktól védene, amelyek célja a kritika vagy a nyilvánosság részvételének elhallgatása. A SLAPP-ellenes irányelv, amelyet tavaly áprilisban fogadott el az Európai Unió, amely mindig készen áll a legszélsőségesebb civil szervezetek támogatására és finanszírozására, konkrétan arra irányul, hogy védje ezeket a szervezeteket a jogi eljárások ellenében. A Greenpeace International (GPI) idén februárban az Energy Transferrel szemben a SLAPP-ellenes irányelv alapján Hollandiában indított pert. 

A Greenpeace közleménye az incidenst szélesebb körű környezetvédelmi aggályokkal magyarázta: 

„A hollandiai székhelyű Greenpeace International a károkozásról és a joggal való visszaélésről szóló holland törvényre, valamint a 2024-ben elfogadott EU-irányelv V. fejezetére hivatkozik, amely védi az EU-ban székhellyel rendelkező szervezeteket az EU-n kívüli SLAPP-ekkel szemben, és kártérítésre jogosítja fel őket. Az irányelv a hatályos holland joggal együtt megnyitja az utat a GPI számára, hogy kártérítési jogorvoslattal éljen.” 

A Greenpeace International tavaly júliusban felelősségi nyilatkozatot küldött az Energy Transfernek, hogy vonja vissza a keresetet, és fizessen kártérítést, ellenkező esetben bíróság elé állhat. A cég megtagadta ezt. 

Persze lehet érvelni mind az olajszakma, mind a környezetvédők mellett, hiszen valahol mindkét félnek megvan a maga igazsága. Viszont Drieu Godefridi szerint az EU SLAPP-ellenes irányelvének alkalmazhatósága a kérdéses ítéletnél kétséges, méghozzá az alábbiak miatt: 

1. A szóban forgó SLAPP-ellenes irányelv Hollandiában még nem lépett hatályba. 
2. A „határokon átnyúló vonatkozások” követelménye azt jelenti, hogy a kizárólag belföldi esetekre vonatkozó SLAPP-ek nem tartoznak a hatálya alá. Elsősorban a Greenpeace USA-t találták felelősnek (400 millió dollárért) az Egyesült Államokban elkövetett cselekményekért, míg az EU SLAPP-ellenes irányelve kizárólag a határokon átnyúló vitákra vonatkozik. Az 1. cikke szerint egyértelműen alaptalan követelésekre vagy kizsákmányoló perekre vonatkozik olyan polgári ügyekben, amelyeknek határokon átnyúló elemei vannak, és amelyek a nyilvánosság részvételében való szerepük miatt magánszemélyeket vagy szervezeteket – úgynevezett SLAPP-célpontokat – céloznak meg.  
3. A Greenpeace-t olyan tevékenységekért találták felelősnek, amelyek erőszakhoz vezettek, nem pedig azért, mert kifejtették a véleményüket. Az erőszakra való uszítás nem a vélemény kifejtése, és az EU SLAPP-ellenes irányelve nem terjed ki az erőszakos cselekményekre.  
4. Ha a holland bírák ennek ellenére a Greenpeace Internationalnek adnak igazat, akkor minden lehetséges…  

Egy ilyen ítélet újabb pofon lenne az Egyesült Államoknak.

Vajon a Trump-kormányzat elviselné az európai beavatkozást az Egyesült Államok szuverenitásába? Az amerikaiaknak biztos nem tetszene, ha az EU ezen az irányelven keresztül próbálná meg diktálni a törvényt amerikai földön. A kereskedelmi viták, a szólásszabadság kérdései, a NATO-finanszírozás és az ukrajnai háború miatt így is feszültek a transzatlanti kapcsolatok.  

A jogi párbaj mellett a civilizációk összecsapása is zajlik. Az egyik oldalon Trump Amerikája, amelyet a „drill, baby, drill” jelszó és a fosszilis tüzelőanyagok iránti újonnan felfedezett büszkeség hajt. A bőséges és olcsó palaolaj és -gáz tette Amerikát a világ vezető szénhidrogén-termelőjévé, és az energiafüggetlenségét a cseppfolyósított földgáz hatalmas exportja csak fokozza. 

A másik oldalon Európa makacsul követi a Green Dealt, amely éppoly költséges, mint amennyire illuzórikus projekt, hogy feláldozza versenyképességét a környezetvédő dogma oltárán. Míg Európában a gyárak bezárnak, addig az Egyesült Államokban újranyitnak. A pragmatizmus és az ideológia közötti kontraszt szembetűnő. 

Amerika a maga útját járja: energiaszuverenitás, jólét, az illegális tevékenységet folytató civil szervezetek büntetlenségének megszüntetése. A Greenpeace fellebbezhet, az aktivistái tüntethetnek, de az idők változtak.