A vámháború és az akkumulátorgyártás helyzete a svéd Northvolt gyár gondjainak fényében aggodalmakat kelt Nyugat-Európában. A franciák most új tervekkel érkeznek, nálunk pedig az ázsiai gyártók erősítenek.
Az EU zöldátállásának egyik legnagyobb kihívása a saját értékláncokon alapuló akkumulátoripar kiépítése, és itt egy olyan energiatároló-gyártásra gondolunk, amely képes felvenni a versenyt a globális piacot uraló ázsiai cégekkel, különösen Kínával. A svéd Northvolt márciusi csődvédelme és az USA Kínával vívott kereskedelmi háborújának hatásai azonban igen nagy nyomást helyeznek az európai piacra – állapítja meg a bne IntelliNews szakportál friss gyorselemzése. (Eközben Magyarország az ázsiai – kínai és koreai – akkumulátorgyártók európai hídfőjeként egyre jelentősebb szerepet játszik – a szerk.)
15 milliárd euró, és hová jutottak?
Először is nézzük meg közelebbről a Northvolt válságának okait, így az európai akkumulátoripar helyzetét. A cég, amelyet gyorsan növekvő startupként 2016-ban alapított Svédországban két egykori Tesla-vezető, Peter Carlsson és Paolo Cerruti, az európai akkumulátoripar reménységeként indult. A fő célja az volt, hogy a kontinens saját, fenntartható akkumulátorgyártási kapacitását megteremtse, csökkentve a kínai és dél-koreai gyártóktól való, már akkor is látványos függőséget. A Northvolt mintegy 15 milliárd euró (kb. 6100 milliárd forint) finanszírozást gyűjtött össze – és tegyük hozzá: „égetett el”. Olyan nagy támogatóktól jött a tőke nagy része, mint a Volkswagen (amely 21 százalékos részesedést szerzett) és a Goldman Sachs (19 százaléknyi üzletrésszel). A fenti összegben benne van egy 4,6 milliárd eurós zöldhitel, amely EU-s támogatásokat is tartalmaz gyárbővítésre. A svédországi Skellefteåban található zászlóshajóüzemük, a Northvolt Ett a megújuló energiára építve ígéretes alternatívát kínált (volna?) a jellemzően szénáramalapú ázsiai akkugyártással szemben, az Ázsiában jellemzőnél 90 százalékkal alacsonyabb CO₂-kibocsátást ígérve 2030-ra. Azonban ezek az ambiciózus tervek kudarcba fulladtak.
A cég 2023-ban a beígért 1 Gwh-s termelési kapacitásának mindössze mintegy fél (!) százalékát termelte meg, ráadásul a gyártási folyamatai nem voltak képesek biztosítani a kívánt minőséget. A 2024-es adatok még nincsenek meg, de a becslések szerint még kevesebb energiatárolót gyártottak.
A lítiumion-akkumulátorok előállításának összetettsége, a rossz folyamatirányítás és a hibás elektródagyártás – például a tízméteres elektródacsíkokon megtalálható volt számos lyuk – mind hozzájárult a termelési problémákhoz. A BMW tavaly júniusban egész egyszerűen felmondta a 2 milliárd eurós szerződését a Northvolttal, ami a cég pénzügyi helyzetét még tovább rontotta. Novemberben az Egyesült Államokban Chapter 11 (11. fejezet) szerinti csődvédelmet kértek, majd a cég az idén márciusban Svédországban is fizetésképtelenséget jelentett, több mint 8 milliárd dollár (közel 2900 milliárd forint) rendezetlen adóssággal.
A cégcsoport jelenleg az eredeti 5000-ről 1700 főre csökkentett létszámmal, még jobban visszafogott kapacitással működik, miközben vevőket és új finanszírozókat keres.
A Northvolt csődje nemcsak a svéd gazdaságot rázta meg – különösen a 36 ezres Skellefteå városát, ahol a gyár a legnagyobb munkaadó volt –, hanem az egész európai akkumulátoripart is.
A cég várható bukása azt jelzi, hogy Európa egész egyszerűen nem képes lépést tartani Kína technológiai és költséghatékonysági fölényével.
A kínai CATL és a BYD lítium-vas-foszfát (LFP) akkumulátorai nemcsak olcsóbbak (55 dollár/kWh a lítiumion-akkumulátorok 139 dollár/kWh átlagárával szemben), hanem tartósabbak és biztonságosabbak is, mivel nem használnak kritikus fémeket, például kobaltot vagy nikkelt. A Northvolt nikkel-mangán-kobalt (NMC) akkumulátorokra fókuszált, amelyek nagyobb energiasűrűséget kínálnak, de költségesebbek és érzékenyebbek a nyersanyaghiányra.
A kínai dömpingfenyegetés
Az Egyesült Államok Kínával szembeni kereskedelmi háborúja, amelyet Donald Trump vámemelései (egyes cikkekre elvben akár 145 százalékos tarifák is érvényesek lehetnek) és Kína nemrég bejelentett ritkaföldfém-exporttilalma (pontosabban hét kritikus fém kivitelének látványos megnehezítése) fémjelez, súlyosbítja Európa helyzetét.
Miért? Azért, mert az USA zöldátállása akadozik, hiszen Amerika 70 százalékban Kínától függ a lítiumion-akkumulátorok terén, és a ritkaföldfémek, például a szélenergia-termeléshez szükséges diszprózium és ittrium hiánya további akadályokat gördít a zöldtechnológiák helyi gyártása, valamint a Kínától történő viszonylagos függetlenedés elé is. Ez a helyzet Európára is hatással van, mivel Kína, amely a globális finomított ritkaföldfém-termelés 87 százalékát uralja, a felesleges akkumulátorkapacitását az európai piacra irányíthatja, méghozzá dömpingárakon.
A Northvolt de facto kiesése miatt ezt egy kínai vagy koreai ágazati óriás még könnyebben megteheti, mi több, annak eszközeit, gyártóhelyeit potenciálisan fel is vásárolhatja, akár pusztán piacépítési célból.
Nem is meglepő, hogy Nyugat-Európa különösen aggódik az EU – egyébként már kezdeti állapotában is gyakorlatilag tetszhalott – akkumulátoriparának jövője miatt. A Handelsblatt beszámolója szerint az Európai Bizottság kompromisszumos megoldásként javasolta pár hete a kínai elektromos járművekre kivetett vámok csökkentését és azok minimálárainak rögzítését, hogy megvédje az európai autógyártókat. Ez a lépés azonban nem oldja meg a strukturális problémákat: az EU-nak jelenleg nincs jelentős saját akkumulátorgyártó kapacitása a Northvolt csődje után.
Az európai autógyártók, például a Volkswagen, a BMW és a Stellantis, nagyrészt ázsiai beszállítóktól, például a dél-koreai LG Energy Solutiontől, a Samsung SDI-től és a kínai CATL-tól függenek. Ez utóbbi, amely Debrecenben létesít gyárat, a globális akkumulátorpiac a legnagyobb szereplője, tavaly világszinten közel 38 százalékos piaci részesedést tudhatott magáénak.
Ahogyan többször jeleztük korábbi anyagainkban is: az európai energiatároló-piac mintegy 80 százalékát Kína és Dél-Korea látja el, ami hosszú távon geopolitikai és gazdasági kockázatot jelent.
Az EU számára így alapvető fontosságú a ritkaföldfémek és a zöldtechnológiai komponensek importjának diverzifikálása.
Stratégiai partnerségek és technológiai innovációk nélkül ugyanis az unió nem tudja csökkenteni a Kínától való függőségét, és nem válhat versenyképessé a zöldtechnológiák gyártói piacán. A Northvolt csődje és a vámháború is rávilágít arra, hogy az európai cégeknek nemcsak tőkére, hanem technológiai know-how-ra és hatékony gyártási folyamatokra is szükségük van. Éppen ezért az EU új utakat keres: az unió fő „zászlóshajóprojektje” a francia Verkor (lásd részletesen lentebb), és úgy néz ki, hogy ez az európai üzem lehet az egyetlen jelentős versenytársa az ázsiai gyártóknak az öreg kontinensen.
Egy érdemi francia próbálkozás
A Verkor francia akkumulátorgyártó mintegy 3 milliárd eurós (1220 milliárd forintos) beruházásból épít gyárat Dunkerque-ben, amelyet különböző források, köztük az Európai Beruházási Bank és állami támogatások is finanszíroznak. A létesítmény első üteme 16 GWh kapacitással indul, a kereskedelmi termelés várhatóan 2026 elején kezdődik, 2028-ra pedig eléri a teljes kapacitást. A tervek szerint 2030-ra 50 GWh-ra is bővülhet a gyár kapacitása. A Verkor – a kérdéses jövőjű Nortvoltot nem számítva – a legjelentősebb európai szereplővé válhat az akkumulátoriparban. Különösen a Renault-val kötött stratégiai partnersége révén, mivel évente mintegy 300 ezer elektromos autóhoz elegendő akkumulátorcellát fog előállítani. Bár a Verkor üzeme jelentős előrelépés lesz Európában, a kapacitása még mindig messze elmarad a vezető kínai gyártóktól, például a CATL-től, amelynek a mai tervei szerint az év végére a teljes éves termelési kapacitása meghaladja a 670 GWh-t.
Ázsia európai hídfője vagyunk
Magyarország az európai akkumulátoripar egyik legfontosabb szereplőjévé vált, annak ellenére, hogy a hazai kapacitás ázsiai, elsősorban kínai és dél-koreai beruházásokra épül. Hazánkat a stratégiai földrajzi elhelyezkedése, kedvező beruházási környezete és a kormány által kínált támogatások is igen vonzóvá tették a globális gyártók számára. Három jelentős akkumulátorgyár működik vagy épül Magyarországon, amelyek az európai piac jelentős részét ellátják. Már 2018 óta működik a Samsung SDI gödi üzeme, amely az egyik legnagyobb akkumulátorgyártó kapacitással büszkélkedhet Európában. A gyár lítiumion-aksikat állít elő elektromos járművekhez, és olyan autógyártóknak szállít, mint a BMW és a Volkswagen. A cég további bővítéseket tervez, hogy lépést tartson a növekvő európai kereslettel.
A kínai CATL, a világ legnagyobb akkumulátorgyártója pedig 2022-ben jelentette be, hogy Debrecenben építi fel második európai gyárát (az első Németországban található). A 7,34 milliárd eurós, mai árfolyamon közel 3000 milliárd forintos beruházás egy 100 GWh kapacitású üzemet hoz létre, amely az idei év második felében kezdheti meg az érdemi termelést. A CATL debreceni üzeme az európai autógyártók, például a Mercedes-Benz és a Stellantis számára szállít majd akkumulátorokat.
A harmadik nagy viszont kicsit kilóg a sorból, mert ott szériagyártás nem lesz, csak beszerelés: ez a szintén kínai BYD, amely elektromos járműveiről és akkumulátorairól ismert. A cég szegedi üzeme várhatóan jövőre kezdi meg az előállítást évi 150 ezer elektromos járműves kapacitással, ám a termelési képessége fokozatosan 300 ezerre növelhető.
Emellett kisebb beszállítók, például a japán Toray (nejlonalapú akkumulátorszeparátorgyártó Nyergesújfalun) és a kínai Huayou Cobalt (katódanyaggyártó) is jelen vannak Magyarországon, tovább növelve az ország jelentőségét az akkumulátor-értékláncban. Hazánk így de facto az ázsiai gyártók európai hídfőjeként működik.
Geopolitikai dilemmák
A Northvolt csődje, a francia próbálkozás szerényebb nagyságrendje és az ázsiai gyártók magyarországi térnyerése világosan mutatja az EU dilemmáit. Egyrészt az uniónak sürgősen növelnie kell saját akkumulátorgyártó kapacitását, hogy csökkentse a kínai függőséget és támogassa a zéró kibocsátású járművekre vonatkozó céljait. Másrészt a kínai beruházások, mint a CATL és a BYD gyárai, elengedhetetlenek a jelenlegi kereslet kielégítéséhez és az európai autógyártók versenyképességének fenntartásához.
Az európai akkumulátoripar jövője attól függ, hogy az EU képes-e tanulni a Northvolt hibáiból, és egy valóban működő új stratégiát kidolgozni, hiszen a svéd cég bukása rávilágított arra, hogy a nagy volumenű finanszírozás önmagában nem elegendő. Az EU-nak támogatnia kell a következő generációs akkumulátortechnológiák – például a szilárdtest- vagy a nátriumion-akkuk – fejlesztését is, amelyeknél még nem jellemző a minden elsöprő kínai dominancia.
KÉP: Freepik
Források:
What impact will Trump’s tariffs have on US’ green transition progress?
KAPCSOLÓDÓ:
