A spanyol és portugál sajtóban több elmélet is napvilágot látott a történelmi áramkimaradás okairól. A találgatások elindultak, Pedro Sánchez miniszterelnök nem zárt ki egyetlen feltételezést sem, de időt kért a helyzet szakértői elemzéséhez.  

A szocialista vezetőnek a Moncloa-palotában tartott, és kizárólag az áramszünetnek szentelt Nemzetbiztonsági Tanács és Minisztertanács-ülését követően kijelentette:  

„A kormány felelőssége elvégezni a független elemzést. Nem zárunk ki egyetlen hipotézist sem.” 

Vagyis nem tartja lehetetlennek, hogy valamilyen behatolás vagy szabotázs okozhatta a hatalmas áramszünetet, ami ellentmond a spanyol áramszolgáltató véleményének. Viszont kizárta annak a lehetőségét, hogy a kimaradást „a megújuló energia túlzott mennyisége vagy a túlzott kereslet” okozta volna. 

Generálkiesés és hálózati instabilitás 

Eddig a spanyol szolgáltató, a Red Eléctrica de España (REE) annyit közölt, hogy a pár percen belül két egymást követő esemény miatt ténylegesen kiesett 13 gigawattnyi áram, a frekvencia a kritikus határérték alá esett, ezt követően az automatika kapcsolta le a fennmaradó termelést. Míg az elsőt a rendszer átvészelte, a másodikkal már nem tudott megbirkózni. A nyilatkozatok szerint a probléma Spanyolország délnyugati részén keletkezett, ahol az ország napenergiájának nagy részét termelik. 

Az energiarendszer normál működési paramétereinek visszaállítása akár napokig is eltarthat.  

Kiberbiztonsági aggodalmak 

A spanyol és portugál hatóságok egyelőre kizárták a kibertámadásokat, viszont Spanyolország legfelsőbb bírósága vizsgálatot indított a kritikus infrastruktúra elleni esetleges számítógépes szabotázs lehetőségének felderítésére. Sanchezék pedig felkérték a Nemzeti Kiberbiztonsági Intézetet, hogy vizsgálja meg „a Red Eléctrica és más magánüzemeltetők elektronikus nyilvántartásait”. 

Megújuló energiaforrások és inerciahiány 

Tavaly az REE adatai szerint a megújuló energiaforrások 56,8 százalékot tettek ki a spanyol villamosenergia-mixben, amelyből a napenergia 17 százalékot képviselt, a megújulók pedig 148 999 GWh energiát adtak, ami 10,3 százalékos növekedés az előző évhez képest.  

Mivel az ország napelemes kapacitása tavaly elérte a 6 GW-ot, ezzel a teljesítőképesség tekintetében 25,1 százalékkal az ország vezető energiaforrása lett, megelőzve a szélenergiát (24,9 százalék). A Red Eléctrica nemrég bejelentette, hogy április 16-án az ország villamosenergia-hálózata először teljes egészében megújuló energiával működött, a szél-, nap- és vízenergia pedig fedezte Spanyolország teljes hétköznapi áramigényét. 

Bár a megújulók hozzájárulnak a fenntarthatósághoz, hiányozhat belőlük az inercia, vagyis a hagyományos erőműrendszerek forgó részeiben megmaradó tehetetlenség, amely segítene stabilizálni a hálózatot valamilyen hirtelen változás esetén. Ez a jelenség különösen akkor válik problémává, ha a megújuló energiaforrások aránya túl magas. Azt már egy az eseményeket kommentáló orosz portál jegyzi meg, hogy a zöldátállás európai erőltetése olyan problémákat okozhatott, amelyeket szerintük mindkét ország rendszer-üzemeltetői és kormányai szégyelltek beismerni. Természetesen az oroszok a földgázuk eladásában érdekeltek, ezért nem meglepő a figyelmeztetésük, miszerint az ilyen ingadozásokat nem képesek kiküszöbölni a szén- vagy a nukleáris erőművek, csak a gázerőmű. 

Meteorológiai jelenségek és asztronómiai hatások 

A korai hírekben a portugál hálózatüzemeltető, a REN az áramkimaradás kiváltó okaként egy ritka jelenséget, az úgynevezett „indukált légköri rezgést” jelölte meg. Ezt később cáfolták, mivel az esemény napján nem észleltek szokatlan meteorológiai vagy légköri jelenségeket.  

A szélsőséges hőmérséklet-ingadozások miatt a magasfeszültségű (400 kV) vezetékekben rendellenes rezgések figyelhetők meg, ezt a jelenséget nevezik indukált légköri rezgésnek. Ezek szinkronizációs hibákat okoznak az elektromos rendszerek között, ami egymást követő zavarokhoz vezetett az összekapcsolt európai hálózatban.  

Ahogy az energiarendszereink egyre inkább összekapcsolódnak és egyre inkább függnek a nagy távolságú átviteltől, úgy még a viszonylag finom légköri zavarok is okozhatnak túlméretezett hatásokat. 

Ez egyébként egy elég kényelmes magyarázat az áramszolgáltatóknak: például az Egyesült Államokban a 2000 és 2021 között bejelentett áramszünetek 83 százalékát tulajdonították időjárással kapcsolatos eseményeknek. 

Nukleáris energia 

A politikai diskurzusban a nukleáris energia szerepe is szóba került. A spanyol kormány elutasította, hogy az atomenergia fokozatos leállítása járult volna hozzá a hálózati zűrzavarhoz, és hangsúlyozta, hogy a nukleáris energia, amely Spanyolország energiamixéből 20 százalékot tesz ki, nem volna kevésbé ellenálló, mint más energiaforrások. 

Lehetséges kábelhiba 

Bár a hivatalos jelentések nem említettek kábelhibát, egyes szakértők szerint a zavar a hálózati kábelek meghibásodásából is eredhetett. Ez különösen akkor merülhet fel, ha a hálózat túlterhelt vagy nem volt megfelelő a karbantartás. 

Az ibériai „energiasziget” korlátai 

A spanyol lapok elsősorban az összeköttetések hiányát jelölik meg. Maga az Ibériai-félsziget lényegében csak Franciaországhoz kapcsolódhat, és az Európai Bizottság sürgetése ellenére a két ország csupán vonakodva fejleszti a rendszerét. Bármi is volt az áramkimaradás oka, az európai hálózatokhoz való erősebb kapcsolódás vélhetően segített volna leküzdeni a válságot, bár az is lehetséges, hogy ezek a vezetékek más régiókra is kiterjesztették volna a problémát. 

Hétfőn Franciaország és Marokkó, a két legközelebbi ország segített az Ibériai-félszigetnek helyreállítani az áramszolgáltatást. Az előbbi 2000 MW teljesítményt küldött a Katalónián és Baszkföldön átívelő összeköttetésein keresztül, az afrikai ország pedig a Fardioua és Tarifa közötti hét tenger alatti kábellel segített, mozgósítva a teljes termelési kapacitásának 38 százalékát, azaz 519 MW-ot. 

Következtetés 

Bár a pontos okok még nem tisztázottak, a hivatalos vizsgálatok és a szakértői elemzések alapján a legvalószínűbb magyarázat a generálkiesés és a hálózati instabilitás kombinációja. A megújuló energiaforrások növekvő aránya és az inerciahiány is hozzájárulhatott a rendszer sebezhetőségéhez. A kiberbiztonsági aggodalmak jelenleg nem bizonyítottak, de a vizsgálatok folyamatban vannak. 

Tény, hogy a spanyolok is kevésbé foglalkoznak az energiatárolással, a Red Eléctrica is csak tavaly közölt először adatot erről, például az akkumulátorokról és a szivattyús vízerőművekről. Az ország beépített tárolókapacitása jelenleg 3356 MW. 

A széles körű áramkimaradások nem szokatlanok Európában: 2003-ban egy Olaszország és Svájc közötti vízerőmű-vezeték meghibásodása körülbelül 12 órás áramszünetet okozott, 2006-ban pedig egy túlterhelt németországi villamosenergia-hálózat miatt volt áramkimaradás az ország egyes részein, valamint Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Ausztriában, Belgiumban és Hollandiában. 

A spanyolok tanulhattak volna a saját példájukból, hiszen 2021-ben már átéltek két komolyabb áramszünetet is. Az egyikben egy délnyugat-franciaországi erdőtűz oltásában segédkező hidroplán rongálta meg véletlenül a Franciaország és Spanyolország közötti nagyfeszültségű távvezetékeket, így a félsziget legtöbb városa, köztük Katalónia, Madrid és Andalúzia kénytelen volt áramtalanítani. E baleset kiváltó oka nem az energiaszerkezet, hanem maga az elektromos hálózat törékenysége volt. 

A mostani eseményt vélhetően a fenti magyarázatok kombinációja válthatta ki. Logikus érv lenne egyszerűen a túlzott energiaátalakításnak tulajdonítani az áramkimaradást, ám az ország elhelyezkedése, vagyis az energiasziget mivolta, valamint gyenge kapcsolatta az európai főhálózathoz mind olyan alapvető probléma, amely az elektromos hálózat sebezhetőségéhez vezet. Megemlíthető még a szélsőséges időjárás, amely szintén gyakori kihívás az ellátórendszer számára. 

Például a 2021. februári texasi áramszünet korai szakaszában sokan a szélenergia-termelést hibáztatták, de a későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy a fő oka az volt, hogy a földgáz-infrastruktúra befagyott a rendkívüli hidegben, és a hagyományos energiatermelő létesítmények meghibásodási aránya sokkal magasabb volt, mint a szélerőmű-berendezéseké. Ez azt mutatja meg, hogy 

az összetett rendszerekben az egyszerű magyarázatok gyakran félrevezethetik a közvéleményt és a politikai döntéshozókat. 

Annak az említett érvnek, hogy „túl sok megújuló energia okozta a hálózat instabilitását”, ellentmond Dánia és Írország példája, ahol az energiamixben jóval magasabb az arányuk. A hálózati stabilitás problémája nem csak az új energiaforrásokra jellemző, a nagy széntüzelésű és atomerőművi blokkok hirtelen meghibásodása szintén súlyos rendszer-összeomlásokhoz vezethet.  

A spanyol esetben a probléma nem az, hogy az energiaátállás iránya lett volna rossz, hanem az, hogy a hálózat modernizációjának az üteme nem tartott lépést az energiaszerkezet változásaival. Az adatok azt mutatják, hogy Spanyolországban hiányosságok mutatkoznak a hálózati beruházások terén, amelyek elmaradnak Olaszország és Dánia szintjétől is. A mostani áramszünet inkább egy súlyos figyelmeztetés a hálózatépítés elmaradására, mintsem magára az energiaátalakítás hibájára. 

A történelem számtalanszor bebizonyította, hogy az energetikai átalakulásban bekövetkező kudarcok gyakran lehetőséget adnak a kapcsolódó technológiai és intézményi innovációk előmozdítására. Ez a spanyolországi áramszünet értékes tapasztalattal szolgálhat az európai, sőt a világméretű energiaátalakítási folyamatban is, és arra ösztönöz, hogy egy intelligensebb, biztonságosabb és rugalmasabb energiarendszert építsünk ki. 

Kapcsolódó: