Az amerikai cseppfolyósítottföldgáz-, vagyis az LNG-ipar szereplői élesen bírálták a Trump-kormányzat április 17-i vámrendeletét, mivel az amerikai gyártású tartályhajók alkalmazására való átállás 2029-ig teljesíthetetlen az iparág számára – derül ki az Amerikai Ásványolaj Intézet (API) leveleiből. Ennek egyik oka, hogy jelenleg egyetlen, LNG-t szállítani képes amerikai építésű hajó sincs, a hajógyárak kapacitása pedig nem bővíthető ilyen rövid határidőn belül. 

Bár a vámrendelet célja a „diszkriminatív kínai kereskedelmi gyakorlatok” elleni fellépés és az amerikai hajógyártás támogatása, valamint ezek által az amerikai export erősítése, azok az iparági vállalatok szerint pont, hogy  

az évi 34 milliárd dolláros exportágazat költségeinek drasztikus emelkedéséhez vezetnek, ezzel aláásva az Egyesült Államok energiadominanciára való törekvéseit.  

A rendelet értelmében a kínai tulajdonban vagy üzemeltetés alatt lévő, illetve a Kínában gyártott szállítóhajókra a nettó űrtartalom alapján szabnak díjakat, amelyeket fokozatosan emelni fognak. Ezeket minden alkalommal ki kell fizetniük, amikor amerikai kikötőbe érkeznek. Maga az eljárás 180 nap múlva kezdődik, majd a második fázis 3 év múlva, amikortól a nem amerikai gyártású LNG-tartályhajókra vezetnek be fokozatos korlátozó intézkedéseket, és 22 éves intervallumban növelik ezeket. A jelzett átmeneti időszakokra mindenképpen szükség van, hogy az ágazat felkészülhessen a hazai gyártású hajók bevezetésére, hiszen az jelenleg teljesen a kínai és külföldi gyártású modellekre támaszkodik. A döntés azt is előrevetíti, hogy a jövőbeli kormányzatok könnyebben alkalmazhatnak majd különböző kereskedelmi eszközöket az exportengedélyek felfüggesztésekor – figyelmeztet az API.  

A lobbi talán mérlegelésre késztetheti a kormányzatot 

Az ipari szereplők mentességet kértek a tengeri vámok alól a nyersolaj és a finomított termékek esetében, azzal érvelve, hogy azokkal együtt a teljes ellátási lánc felborulna és a versenyképesség is csorbulna.  

A bevezetett intézkedések a hosszú távú szerződéseket veszélybe sodorva felhajthatják az árakat, ezzel szintén kockára téve az USA vezető szerepét a globális LNG-ellátásban.  

Pedig ezzel a címmel 2023 óta büszkélkedhet az Egyesült Államok, miután Ausztráliát megelőzve a világ legnagyobb LNG-exportőrévé vált, napi 337,97 millió köbméter szállítási kapacitással. Ez akkora mennyiség, hogy teljesen fedezni tudná Németország és Franciaország együttes földgázigényét. A tervek szerint az exportkapacitásokat az évtized végéig a duplájukra emelnék. 

Az új szabályok lobbihullámot indítottak el az amerikai iparban, beleértve a mezőgazdasági termelőket és más exportőröket, amelyek a szállítási költségek növekedésére figyelmeztetnek. A kínai tulajdonú, üzemeltetésű vagy építésű hajókat kezdetben – a hasznos térfogatot tekintve – nettó tonnánként 50 dolláros díjjal büntetnék, majd három év elteltével fokozatosan 80-ra emelkedne ennek mértéke.  

A kőolaj- és a földgázipar határozottan Trump mögött állt a választási kampány során, és korábban jelentős sikereket ért el különböző engedmények kiharcolásában, így többek között az USA-ba irányuló kőolaj- és földgázimport vámmentessé tételében. Emiatt elképzelhető, hogy a kormányzat ennek fényében felülvizsgálja döntését, vagy legalábbis nyitott lesz az ágazat javaslataira.  

A lehetséges drágulás Európa számára sem jó hír 

Az elmúlt évtizedben gyorsan növekvő LNG-exportban továbbra is hatalmas a potenciál, amit Donald Trump érthetően szeretne kiaknázni. A következő öt évben duplájára nőhet az amerikai LNG-export, ezzel 1,3 ezermilliárd dollárral hozzájárulva a GDP-hez és többszázezer tengerentúli munkahelyet biztosítva 2040-ig. Mindez minimális költségekkel jár az amerikai fogyasztók számára, tekintettel a hatalmas erőforrásokra. Emellett a szektor fejlesztései számos gazdasági előnyt hozhatnak az egész nemzetgazdaságnak. 

Ha azonban ezt a bővülést bármi megakasztaná, az körülbelül százezer munkahely és több mint 250 milliárd dollár kiesését jelentené. Emellett geopolitikai szempontból az Egyesült Államok befolyását veszélyeztetné, illetve  

bizonytalanná tenné a megbízható és megfizethető energiaellátást, miközben a zöldátállás és a geopolitikai feszültségek miatt az amerikai földgáz egyre fontosabb energiaforrássá válik világszerte. 

Európa szempontjából szintén súlyos következményekkel járna egy ilyen forgatókönyv. Egyrészt az EU kénytelen importra támaszkodni ezen a téren, a földgáz ára pedig jelentős szerepet játszik az energiaárak alakulásában.  

Az unióban a földgázra átmeneti energiaforrásként tekintenek, hiszen a cél az, hogy a közösség 2050-ig kibocsátásmentes legyen. A megújuló energiaforrások azonban egyes esetekben nem képesek egyenletesen vagy megfelelő mennyiségben termelni, így ilyenkor – a szénerőművek kivezetése miatt – alternatívaként főként a nukleáris energia vagy a földgáz áll rendelkezésre. Ráadásul ezt a kiszolgáltatottságot növelik az európai energia-infrastruktúra hiányosságai. Csúcsidőszakban ezért egyedül a gázerőművek képesek kielégíteni a megnövekedett igényeket, így az amerikai földgáz drágulása az európai villamosenergia-árakat is felhajthatja. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Lars-Josef Klemmer