Az India–Közel-Kelet–Európa-gazdasági folyosó (IMEC) létrehozásának ötlete még Joe Biden elnöksége alatt fogalmazódott meg, azonban a turbulens nemzetközi környezet kihívásai közepette a figyelem elterelődött a projektről. Az indai szubkontinenst Európával az Arab-öblön és a Közel-Keleten keresztül összekötő gazdasági folyosótól a kereskedelmi és diplomáciai együttműködés fejlődését várják, de nem titkolt módon a kínai Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI) eurázsiai alternatívájának is szánják. 

Az ötlet 

2023 szeptemberében India, Szaúd-Arábia, az Európai Unió, az Egyesült Arab Emírségek és az Egyesült Államok egyetértési megállapodást írt alá Franciaországgal, Olaszországgal és Németországgal az India–Közel-Kelet–Európa-gazdasági folyosó (IMEC) létrehozásáról, ami egy olyan összeköttetés kiépítéséről szól, amely hidat alkotna az Indiai-óceán és Európa között.

Az IMEC célja részben az, hogy az Arab-félszigeten átvezető vasútvonalon keresztül összekapcsolja az Arab-tengert Jordániával és Izraellel. Ha ez a folyosó valaha elkészül, a tervek szerint az izraeli Haifa, az olasz Trieszt és a görög Pireusz révén három nagy földközi-tengeri kikötőt is magában foglal.

Sikeres megvalósítás esetén pedig, Európa gazdasági erejét északnyugatról délkeletre helyezheti át, megváltoztatva részben vagy egészben az EU-n belüli gazdasági egyensúlyt. 

Az IMEC nyomvonala egy korábban meghatározó eurázsiai kereskedelmi útvonal újjáélesztése, amely az ókor és a 16. század közt virágzott. A Kr. u. 1. században írt „Az Erythraeuszi-tenger periplusza” (vagyis „Az Arab-tenger körülhajózása”) című útirajz ékes bizonyítéka annak, hogy az India és a görög–római világ közötti tengeri kereskedelem miként élte fénykorát.

A tengeri és szárazföldi összeköttetés akkoriban a Selyemút részeként működött egészen addig, amíg Portugália meg nem hódította Indiát, és Vasco da Gama nem hajózott elsőként Európából közvetlenül Indiába, megkerülve az afrikai Jóreménység-fokot. 

Az IMEC mozgatórugója India gazdasági növekedése és az Európával folytatott kereskedelem bővítésére irányuló törekvés, ráadásul a jelek szerint az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia egyre inkább lebontja a kereskedelmi akadályokat. Az IMEC emellett lehetőséget kínálna Olaszország északi ipari központjának, az innen és Görögországból Közép-Európába vezető vasúti és csővezetékes összeköttetéseknek, valamint Görögország tengeri kereskedelmi flottájának (amely jelenleg a legnagyobb a világon) az összehangolására. 

Olaszország és Görögország európai jelentőségének növekedése 

A Meloni-kormány alatt Olaszország ambíciója lett az EU-n belüli vezető szerep betöltése. Bár önmagában az ország gazdasági növekedése nem túl magas, a bővülés az elmúlt években többnyire meghaladta Németországét. Az IMEC kiemelkedő szerepet játszhat Róma ambícióinak alakításában.

Olaszország különmegbízottat is nevezett ki az IMEC-be való felvételének felügyeletére, hangsúlyozva a folyosónak a 700 milliárd eurós exportnövekedés közeljövőben történő elérésére irányuló tervekben betöltött szerepét.

Tavaly év végén pedig Meloni kijelentette Róma azon célját, hogy Triesztet integrálja az IMEC kikötőrendszerébe, ami aláhúzza az olasz hajózási ipar jövőbeli fontosságát. 

Olaszország az IMEC iránti érdeklődését az Indiával és az Arab-öböl menti államokkal való diplomáciai kapcsolatok fokozásával is alátámasztotta. Az Egyesült Arab Emírségek nemrégiben 40 milliárd eurós beruházásról állapodott meg Olaszországban. Bár Franciaország Marseille-t szeretné az IMEC nyugati végállomásaként látni, Olaszország infrastruktúrája és a Közel-Kelethez, valamint Indiához való előnyösebb földrajzi fekvése komolyabb előnyöket kínál. 

Görögország eredetileg nem volt aláíró fél, de fölrajzi elhelyezkedéséből fakadóan részese az IMEC-nek, már csak azért is, mert Athén India európai kapujaként pozícionálja magát. Ennek egyik jele volt, hogy februárban Jorgosz Gerapetritisz görög külügyminiszter találkozott S. Jaishankar indiai külügyminiszterrel a potenciális kétoldalú beruházások kapcsán. Görögország kiemelkedő szerepe a hajózásban és növekvő jelenléte a kelet-mediterrán energiaágazatban Athént összekötő kapocsként pozícionálja Olaszország és a Közel-Kelet között, ezért előnyös az IMEC számára. 

A folyosó bejelentése óta Görögország hangsúlyozta az IMEC fontosságát mind az Indiával, mind Izraellel fenntartott kapcsolataiban, amely utóbbi szintén kulcsfontosságú a folyosó szempontjából, mivel szinte az összes Európába irányuló indiai szállítmány Haifán keresztül haladna át.

Az Izrael és Görögország közötti kereskedelem 2023 és 2024 között 41,3 százalékkal nőtt, és a tendencia folytatódni látszik – igaz, az Izrael és az Irán közti feszültségek érdemben befolyásolhatják a térségbeli stabilitást. 

Eddig úgy tűnik, hogy a gázai háború, a vörös-tengeri hajózás elleni húszi szabotázsakciók, a szíriai zavargások, valamint az iráni és a törökországi feszültségek nem tudták megállítani az IMEC fejlődését. Az India és az Egyesült Arab Emírségek közötti kereskedelem 2022 óta 93 százalékkal nőtt, az Egyesült Arab Emírségek pedig 2,3 milliárd dollárt fordított egy vasútépítési projektre, amely összeköti Jordániával. Szaúd-Arábia pedig a Saudi Vision 2030 keretében egy 4 milliárd dollárt meghaladó vasúti beruházást hajtott végre az IMEC-hez kapcsolódóan. 

Saudi Vision 2030 (Forrás: Wikimedia Commons)

Mivel a projektben Izrael és az Öböl menti államok is kiemelkedő szerepet játszanak, Donald Trump alatt is az amerikai diplomácia egyik központi eleme marad, hiszen az első hivatali ideje alatt megkezdett Ábrahám-megállapodásokra épül. Az Olaszország, az Egyesült Államok és India közötti kapcsolatok, főként mióta mindhárom államban jobboldali irányba mozdult a politika. Olaszország belépése az IMEC-be egybeesett a BRI-ból való kilépésével, amelyből hivatalosan 2023 decemberében, két hónappal az IMEC bejelentése után lépett ki. 

Ahhoz azonban, hogy az IMEC teljes mértékben kiforrott legyen, az Arab-tenger államainak elég stabilan kell működnie ahhoz, hogy Görögország, Olaszország és más európai országok számára a régión keresztül Indiával való kereskedelmi kapcsolat előnyeit kínálja. Bár a gázai háború megterhelte Izrael diplomáciai kapcsolatait, a 2020-ban aláírt Ábrahámi Megállapodások a konfliktus alatt is ellenállónak bizonyultak. A Trump-kormányzat szeretné elérni, hogy Szaúd-Arábia csatlakozzon a megállapodásokhoz, de továbbra is kérdés, hogy az ezirányú amerikai erőfeszítéseket siker koronázza e. 

India jelentősége 

India gazdasági növekedése ad súlyt az IMEC napirenden tartásának. Új-Delhinek komoly érdeke, hogy megakadályozza a kínai BRI bekerítését, az Ábrahám-megállapodások és az IMEC pedig Új-Delhi számára egyfajta kiegészítést kínál a négyoldalú biztonsági párbeszédhez (USA, Japán, Ausztrália, India). 

Ahogy az országok világszerte csökkentik a Kínával szembeni kitettséget, India potenciálja mind exportorientált gyártási bázisként, mind pedig fogyasztói piacként növekszik. Antonio Tajani, Olaszország külügyminisztere áprilisban Újdelhiben járt, hogy erősítse a kereskedelmi kapcsolatokat, illetve népszerűsítse az IMEC-et, és mivel az USA-val folytatott kereskedelmet jelenleg vámok terhelik, az EU és India célja, hogy idén végre szabadkereskedelmi megállapodást kössön, miután nemrégiben a dél-amerikai Mercosur-csoporttal is felmerült egy ilyen megkötése. 

A nyugat-mediterrán térség európai gazdaságai veszíthetnek némi befolyást az IMEC érlelődéséből. Az Emmanuel Macron elnök vezette francia kormány külpolitikai programjának egyik céljává tette Párizs részvételét az IMEC-ben, és azon dolgozik, hogy Franciaországot az új gazdasági kereskedelmi rendszer nyugati végpontjaként bebiztosítsa. 

Görögország és Olaszország azonban a földrajzi közelség és a megfelelő multilaterális kapcsolatok miatt vezető szerepre törekszik a Földközi-tenger keleti részén.

Az EU politikája ma más dinamikát mutat, mint a 2008-as pénzügyi válság idején, amikor Olaszország és Görögország Európa leggyengébb gazdaságai közé tartozott, és gúnyolódtak a magas adósságszintjük és költségvetési zűrzavaruk miatt. 

Olaszország, Görögország és Ciprus az IMEC fejlődésével egyre nagyobb szerephez juthat 

Görögország és Olaszország földrajzi okokból és az ellátási lánc elemi eszközei miatt jobb helyzetben van ahhoz, hogy profitáljon az IMEC-ből, mint Franciaország és Németország. Athén és Ciprus kihasználhatja a Szuezi-csatorna és a haifai kikötő – a Délkelet-Európát Indiával összekötő két legfontosabb pont – közelségét. Továbbá, amennyiben Gáza az Izraellel vívott jelenlegi háborút követően újjáépül, Európa számára előnyös lesz egy harmadik kikötő, amely összeköti a Földközi-tengert a szárazföldi vasutakkal az Öböl felé. 

Jelenleg a nyugat-európai kikötők uralják az európai kereskedelmet, Olaszország és Görögország azonban együttesen néggyel rendelkezik, amelyek jelentős bővítési lehetőségekkel bírnak. Pireusz, Genova, Nápoly és Trieszt nemcsak a délkelet-mediterrán térség feltörekvő energiaforrásaihoz, hanem az EU keleti részén fekvő növekvő gazdaságokhoz, például Lengyelországhoz is közelebb vannak vasúti pályán. 

Németország hagyományosan az észak-atlanti kereskedelemre összpontosított, de most más piacokat is szemügyre vehet, ami új befolyást biztosít Olaszországnak és Görögországnak az európai politikában, amit az Öbölből érkező délkelet-európai befektetések és az Indiával folytatott kereskedelem is fokoz. A vasúti infrastruktúra biztosítja Németország bevonódását az IMEC növekedésébe, azonban a földrajzi elhelyezkedés, az infrastruktúra és az ellátási láncok miatt Délkelet-Európa befolyása valószínűleg szintén erősödne az IMEC fejlődésével. 

Erre van történelmi precedens: A német külpolitika 1903-tól az első világháborúig arra törekedett, hogy Németország a Berlin–Bagdad vasútvonalon (A kép forrása: schule-bw.de) keresztül elsődleges vasúti összeköttetést hozzon létre a Perzsa-öböl térségével, hogy hozzáférjen az energiához, és korlátozza a brit és orosz érdekeket Eurázsiában. Ironikus módon az IMEC ennek a tervnek az újjáélesztése Németországgal mint egy ilyen projekt északnyugati végállomásával. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons