Az USA jelenleg az Ádeni-öböl mindkét partján légicsapásokat hajt végre: Jemenben a húszi lázadók ellen, hogy biztosítsa a nemzetközi hajózási útvonalak biztonságát, míg Szomáliában az Iszlám Állam újjászerveződését szeretné megakadályozni. Szomáliát az új amerikai kormányzat nem tartja olyan fontosnak, mint korábban, így stratégiai eszközök (kikötők) biztosításáért cserébe fontolóra vette a Szomáliából 1991-ben kiszakadt Szomáliföld nemzetközi elismerését.  

Mi történik a térségben?  

A világ felkapta a fejét, amikor Washington bombázni kezdte Jement, de fokozza a légitámadásait az Ádeni-öböl másik oldalán, Szomáliában is a kulcsfontosságú tengeri szállítási útvonalak ellenőrzésének érdekében.

Trump nyomást gyakorolt Grönlandra, Panamára és a hongkongi székhelyű CK Hutchison Holdings konglomerátumra, hogy eladják több tucat kikötőjüket egy olyan konzorciumnak, amelynek a BlackRock is a tagja. Ebben a kontextusban zajlanak a szomáliai és jemeni bombázások. 

Az akció nem a terv szerint halad, amint azt az amerikai haditengerészet F/A–18 Super Hornet harci repülőgépének elvesztése is bizonyítja, amelyet a húszi lázadók lőttek le. Az Egyesült Államok azonban valószínűleg továbbra is fokozza erőfeszítéseit a régióban, ahogy eddig is tette. 

A Foundation for Defense of Democracies Long War Journal nevű hírblogja szerint „Donald Trump második hivatali időszakának első három hónapjában már legalább 16, pilóta által irányított repülőgépes vagy drónos légicsapást hajtott végre Szomáliában”. Összehasonlításképpen: a Biden-kormányzat tavaly csak 10 ilyen hadműveletet kezdeményezett. 

Ráadásul lehetséges, hogy a mostani akciók számát alulbecsülték, mivel az amerikai hadsereg afrikai parancsnoksága már nem ad ki konkrét részleteket az ilyen műveletekről. A Fehér Ház ugyanis engedélyezte a parancsnokai számára az önálló döntéshozatalt a hagyományos harctereken kívüli légitámadásokról és a különleges műveletekről. 

Februári első külföldi útja során Pete Hegseth védelmi miniszter egy németországi találkozón az AFRICOM magas rangú amerikai katonai vezetőivel aláírta azt az irányelvet, amely enyhíti a politikai korlátozásokat és a végrehajtói felügyeletet. 

Hegseth az AFRICOM képviselőivel (Forrás: Wikimedia Commons)

Hogy az összeomlott Szomália a Trump-kormányzat egyik célpontjává vált, az annak köszönhető, hogy több jel szerint az országban az Iszlám Állam újraszerveződött.

Mint mindig, az amerikai terrorizmusellenes stratégia lényege most is az, hogy a terrorizmus tovább terjed, így az Egyesült Államoknak ezúttal Szomáliát kell porig bombáznia, hogy megakadályozza az ISIS további terjedését. 

Ez egybeesik az Egyesült Államok azon szándékával, hogy növelje a jelenlétét Afrika szarván, szem előtt tartva a vörös-tengeri hajózásért folyó harcot. 

Ez jelzi a térség növekvő geopolitikai jelentőségét, miközben egyre nagyobb az aggodalom (főleg a jemeni húszikkal szemben, amelyek megzavarják az áthaladó hajóforgalmat a gázai palesztinokkal való szolidaritásuknak köszönhetően) a vörös-tengeri nemzetközi kereskedelem biztonsága miatt. 

Forrás: Nakedcapitalism

Trump szerint minden körülmények között az amerikai nemzetközi kereskedelmet kell előnyben részesíteni, ezért követelte az Egyesült Államok hajóinak szabad áthaladását a Panama- és a Szuezi-csatornán. 

Szomáliföld az amerikai törekvések középpontjában 

A közelmúltban olyan pletykák keringtek, hogy az Egyesült Államok és Izrael fontolgatja a gázai lakosok „áttelepítését”, többek között Szomáliföldre, ami viszont figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a palesztinok nem akarnak elmenni a szülőföldjükről.

Egyelőre nem folytak komoly tárgyalások Szomálifölddel egy ilyen tervről, de az állam külügyminisztere szerint el kell indulniuk az elismerés felé vezető úton, hogy ilyen tárgyalások megkezdődhessenek. 

Mindazonáltal Szomáliföld megpróbálja magát erős amerikai partnerként pozicionálni, kihasználva Washington azon vágyát, hogy ellensúlyozza Kína befolyását a térségben. De Szomália sem tétlenkedik, hanem ezzel párhuzamosan növeli az Egyesült Államok felé tett ajánlatait. Mindkét fél jól látja, hogy az USA kétségbeesetten próbál lépéseket tenni a régióban, hogy ellenőrzése alá vonja a fontos hajózási útvonalakat és előnyre tegyen szert Kínával szemben. 

Március 16-i levelében Szomália elnöke, Haszan Sejk Mohamud stratégiailag fontos helyeken lévő eszközöket ajánlott az Egyesült Államoknak a régióbeli jelenlétük megerősítése érdekében, biztosítva az azokhoz való zavartalan katonai és logisztikai hozzáférést, megakadályozva a versenytársak jelenlétét ebben a kritikus folyosóban. 

Ezek közé tartozik Berbera, valamint az ország északkeleti részén elhelyezkedő puntföldi Bosaso kikötője és légibázisa, amelyek mindegyike felhasználható a húszik által a Vörös-tengeren és az Ádeni-öbölben használt kereskedelmi hajók megfigyelésére és az ellenük indított támadásokra. 

Csakhogy a probléma az, hogy ezek a területek nem Szomália ellenőrzése alatt állnak. Puntföld ugyanis márciusban szakította meg a kapcsolatokat Szomáliával, többéves politikai viták után.

Az Iszlám Állam állítólag nagyobb erőkkel van jelen a területen, és az egyre gyakoribb amerikai légitámadások egyik fő célpontja, Bosasót pedig a szakadár régió védelmi erőinek az ISIS elleni akciók központi bázisává alakítják át. 

Szomáliföldön, amely Szomália területének körülbelül 20 százalékát foglalja el és a lakosság körülbelül egyharmadának ad otthont, a helyzet viszonylag békés, és az életszínvonal sokkal magasabb. 

Szomáliföld az 1991-es függetlenedése óta törekszik független államként való elfogadtatásra, ezért 2022-ben a kormány felajánlotta az Egyesült Államoknak a berberai kikötő használatát az elismerésért cserébe. A Trump-kormányzat a Kína elleni küzdelem érdekében könnyen el is fogadhatja ezt az ajánlatot. 

Forrás: Nakedcapitalims

Dzsibuti és Kína 

Emellett felmerül a kérdés Kína Dzsibutiban lévő katonai bázisával kapcsolatban. Az Egyesült Államoknak, Németországnak, Japánnak és Olaszországnak is vannak katonái az országban, ami csak akkor lett probléma, amikor Kína 2017-ben megnyitotta itt az első külföldi katonai bázisát. Peking – a többi országhoz hasonlóan – a hajózásának védelmét jelölte meg indokként.

A Responsible Statecraft szerint Dzsibuti Kína számára az Egy övezet, egy út kezdeményezése szempontjából is fontos, mivel kulcsfontosságú tengeri kikötő, és egy új vasútvonal köti össze az országot Etiópia fővárosával, Addisz-Abebával. Kína emellett Dzsibuti legnagyobb befektetője, eddig 14,4 milliárd dollárt invesztált infrastruktúra-fejlesztésbe, ami hatalmas összeg egy csupán 4,67 milliárd dollárból működő gazdaság számára. 

Az Egyesült Államok számára azonban ez elfogadhatatlan, ezért Washington még elszántabban lépett fel, amikor Dzsibuti elutasította az USA azon kérését, hogy a területét használhassa a húszik elleni támadásokhoz.

Az Egyesült Államok Kínát okolta az ország döntéséért. A Trump-elnökség elszánt kínaellenes küzdelme a térségben újra Szomáliára és Szomáliföldre irányítja a figyelmet. 

Remélve, hogy megbízhatóbb partnert találnak, sokan azt javasolják, hogy az USA inkább Szomáliföldet ismerje el, és működjön együtt vele. A Project 2025 is ajánlja az államként való elfogadását, hogy ezzel ellentételezzék az Egyesült Államok romló helyzetét Dzsibutiban. 

Ez a lépés lehetővé tenné, hogy az amerikai hírszerzés figyelemmel kísérje a fegyvermozgásokat ebben a régióban, valamint hogy szemmel tartsa a kínaiak tevékenységeit.

Januárban egy amerikai–kínai albizottság az amerikai képviselőházban felszólította a külügyminisztériumot, hogy nyisson képviseleti irodát Szomáliföldön. 

A növekvő amerikai légitámadások Szomáliában valószínűleg tovább destabilizálják a helyzetet, ami Szomáliföld elismerésének hangosabb követeléséhez vezethet. A Trump-kormányzat ismét egy csavarral fokozza a nyomásgyakorlását. Bár Biden hivatalosan is megerősítette Szomália területi integritását, több afrikai tábornoknak a Pentagonban tett látogatása azt jelzi, hogy Washington érdeklődik a berberai jelenlét iránt. 

Tavaly az Egyesült Államok megállapodást írt alá a szomáliai kormánnyal, hogy öt katonai bázist építsen a szomáliai nemzeti hadsereg számára a militáns csoportok ellen folyamatosan harcoló hadsereg képességeinek megerősítése érdekében. Ezek a Danab („Villám”) dandár, egy 2014-ben létrehozott, amerikai támogatású különleges műveleti egység számára készülnek. 

Az Egyesült Államok kezdetben támogatta anyagilag a Danabot, amely szerződést kötött a Bancroft Global magánbiztonsági céggel.

Az utóbbi időben a finanszírozás a Pentagon 127e program nevű proxyháborús alapjából származik, amely megkerüli a kongresszusi felügyeletet azáltal, hogy lehetővé teszi az amerikai különleges műveleti erőknek, hogy külföldi katonai egységeket alkalmazzanak a terrorizmusellenes missziókban. 

Az Egyesült Államok nem foglalkozik nemzetépítéssel 

Miközben Trump szűkebb köre fontolgatja Szomáliföld elismerését, a külpolitikai részleg, amely zöld utat adott a szomáliai csapásoknak, állítólag értelmetlennek tartja az ottani államépítést. 

Egy igazi képmutatásnak vagyunk a tanúi: a nemzetközi közösség ugyanis korábban katonai beavatkozásokkal egyfajta államépítési modellt kényszerített rá Szomáliára, 2013-ban pedig elismerte a kormányt mint a függetlenség utáni Szomáliai Köztársaság törvényes utódja.

Ez a projekt később olyan volt, mintha egy szűk szakértői csoport és más opportunista politikusok által működtetett háziipari vállalkozás lett volna, akik Szomália és Kenya között ingáznak a szövetségi kormányzati modell felépítésének ürügyével, és a néhány évente rotációs alapon váltó regionális erők támogatnák őket.

Lényegében ez nem volt más, mint egy törékeny megállapodás az egykori hadurak, a dzsihadista mozgalmak vezetői és a helyi klánpolitikusok közötti megbékélésre. 

Mivel ez a modell idővel fokozatosan összeomlott, a nemzetközi közösség ma már hallgatólagosan elismeri, hogy a Szomáliai Köztársaság gyakorlatilag nem létezik. 

Ami maradt, az egy törékeny entitás, amely nemzetközi adományozóktól, afrikai békefenntartó erőktől és a török nagylelkűségtől függ, és a fővároson kívül máshol alig gyakorol ellenőrzést.

A Trump-kormány politikája pedig ebben a helyzetben egy újfajta fenyegetést jelent, mivel megkísérli formalizálni a kapcsolatait a de facto hatóságokkal, mellőzve a de jure helyzetet, amely abból indul ki, hogy Szomália egy szuverén állam, nem pedig egy olyan térség, ahol a nemzetközi hatalmak kezelik az érdekeiket fenyegető veszélyeket. 

Így az Egyesült Államok, miután hozzájárult Szomália destabilizálásához, most Szomáliföldre támaszkodhat. Ha pedig így tesz, az némileg emlékeztetne egy másik államra, amelyet az USA a katonai jelenlét és a geoökonómiai győzelem céljából segített ki. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons