A kanadai választás végleges eredményeit böngészve bebizonyosodott az, amit közvetlenül a voksolást megelőzően szinte minden közvélemény-kutatás prognosztizált: a Liberális Párt egymás után negyedszer nyert, így újabb 4 évig vezetheti az országot. Esetleg a közvélemény-kutatók által előre jelzett győzelmük mértékéről lehet vitatkozni, ugyanis sokan liberális parlamenti többséget prognosztizáltak, ami végül nem következett be.

Egyik politikai erő sem szerezte meg a parlamenti mandátumok többségét, ahhoz ugyanis a 343 megszerezhető képviselői helyből 172 választókerületi győzelem szükséges.  

A szavazatok 100 százalékos feldolgozottságát követően kialakultak a végleges arányok. Az immár 10 éve egyhuzamban kormányzó Liberális Párt (LPC) 3 mandátummal elmaradva a többségtől 169, a Konzervatív Párt (CPC) 144, a francia ajkúakat képviselő Québécois (BQ) 22, az Új Demokrácia (NDP) 7, a Zöld Párt (GRN) pedig 1 képviselői helyet szerzett. Ugyan a relatív többségi rendszer miatt nincs jelentősége annak, hogy országosan hány szavazat érkezett az egyes pártokra, érdemes megjegyezni, hogy a 2015-ös és a 2019-es választással ellentétben a liberálisok ezúttal ebben a tekintetben is megelőzték konzervatív riválisukat mintegy 476 ezer szavazattal: a liberálisok a leadott voksok 43,7, míg a konzervatívok a 41,3 százalékát szerezték meg. 

Igaz, hogy folytatódik a 2019 óta megszokott kisebbségi kormányzás, ám ha az elmúlt évtizedet nézzük, akkor az egykori konzervatív miniszterelnök, Stephen Harper és a liberális Justin Trudeau is évekig kormányzott ebből a pozícióból. Ez azt jelenti, hogy biztosan a liberálisok vezetője, Mark Carney kap kormányalakítási megbízást a Kanada államfőjét, III. Károly királyt képviselő Mary Simon főkormányzótól.

Az előző két ciklushoz hasonlóan a liberálisok várhatóan számíthatnak a tőlük balra álló NDP külső támogatására még úgy is, hogy utóbbi párt 2021-hez képest jelentős veszteségeket szenvedett: míg akkor 24 mandátumot szereztek, addig ezúttal csak 7-et. Ez azt is jelenti, hogy a két nagy párt elsősorban az ő kárukra tudta növelni a képviselői helyeinek a számát. 

Úgy tűnik, hogy a Trump-faktor döntőnek bizonyult: tavaly év végén elképzelhetetlennek tűnt az akkor Justin Trudeau által vezetett Liberális Párt győzelme, sőt konzervatív kihívója, Pierre Poilievre a közvélemény-kutatásokban 20-25 százalékos előnnyel vezetett. Azonban a Trump által indított kereskedelmi háború és Kanada 51. tagállamként való integrálásának emlegetése megtépázta a konzervatívok népszerűségét, és átrendezte a politikai palettát. A Kanadában köztiszteletnek örvendő Mark Carney erélyes hangnemben szállt szembe az amerikai elnökkel, míg ezt a konzervatívok elmulasztották: ők egy az egyben Trudeau személyére építették fel kampányukat, de Trump lépéseivel a gazdaság és a szuverenitás minden más korábbi kampánytémát felülírt. A konzervatívoknak külön kellemetlen, hogy vezetőjük a saját választókerületében (Carleton) is vereséget szenvedett liberális kihívójától, és csupán a voksok 45,8 százalékát szerezte meg 50,8 százalék ellenében, ami 4315 szavazatos különbség. 

Ha területi alapon nézzük az eredményeket, akkor a konzervatívok ugyan javítottak korábbi eredményükön, és a hagyományosan konzervatív irányba szavazó nyugati préri államaiban (Alberta, Saskatchewan) jobb eredményeket értek el, csakúgy, mint a Sziklás-hegység vonzáskörzetében (Brit Kolumbia), a középső körzetekben (Manitoba) és a városi területeken (Ontario), de a liberálisok nemcsak megtartották korábbi dominanciájukat a keleti és északi területeken (Atlanti-Kanada), de a francia ajkú népesség (Québec) és főként az NDP által dominált korábbi kerületeket is megszerezték.

Így a konzervatívok hiába növelték a legnagyobb mértékben a mandátumaik számát (2021-hez képest 25, míg a liberálisok 9 mandátummal szereztek többet), legnagyobb vetélytársukat esélyük sem volt megelőzni.

A tartományi szintű eredmények beszélnek erről talán a legtöbbet: az ország 10 tartományából 3-ban a konzervatívok szerezték a legtöbb mandátumot (Alberta, Saskatchewan, Manitoba), 7-ben a liberálisok (Ontario, Québec, Új-Skócia, Új-Brunswick, Brit Kolumbia, Prince Edward-sziget, valamint Új-Fundland és Labrador), míg a maradék 3 területi besorolású közigazgatási egységből 2-t a liberálisok (Északnyugati területek, Yukon) a maradék 1-ben (Nunavut) pedig az NDP szerzett mandátumot. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons