A klímaváltozás kapcsán az elmúlt évek intézkedései, az évről évre romló időjárási adatok, illetve a klímakonferenciák is megmutatták, hogy a 2015-ös párizsi klímaegyezmény közel sem hozza a várt eredményeket. A Tony Blair, Nagy-Britannia korábbi miniszterelnöke, a The Tony Blair Institute (TBI) nevű think-tank alapítója által jegyzett újabb értekezésében igen éles kritikát fogalmaz meg a nemzetközi klímapolitika kudarcairól. A közel 90 ezer karakteres, adatokkal és példákkal bőven alátámasztott értekezésében arra figyelmeztet, hogy  

a párizsi klímacélok elérése 2050-ig szinte lehetetlen, és a globális gazdaságpolitikák „resetelésére” van szükség.  

A zöldtüntetések és a klímaszkepticizmus helyett már a gazdaságpolitikai és politikai irányvonalat tekintve is a pragmatikus, cselekvő fókuszra hívja fel a figyelmet, miközben hangsúlyozza, hogy a klímaváltozás hatásainak érdemi kezelése és a zöldtechnológiai innovációk sokkal aktívabb és olcsóbb finanszírozása nélkül az emberiség képtelen lesz kezelni a klímaváltozás kihívásait.  

A klímapolitika zsákutcája 

Tony Blair elemzése szerint a klímaváltozás elleni küzdelem eddigi erőfeszítései finoman szólva közel sem elégségesek. A 2015-ös párizsi klímacélok elérése – miszerint a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fokra kell korlátozni – tehát egyre távolabbi álom. A nemzetközi klímakonferenciák (COP-ok) gyakran meddő vitákba fulladnak, a döntések nem kellően fókuszáltak, és a fejlett, illetve fejlődő országok közötti ellentétek kezelése sem hatékony. 

A globális kibocsátás csökkentése tehát messze elmarad a szükséges ütemtől, miközben  

a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése vagy a fogyasztás korlátozása nem reális megoldás. Blair szavaival: a világ mindig a legolcsóbb lehetőségeket választja. 

Ezért például a szén-dioxid-megkötés, a nukleáris energia, a fenntartható légi üzemanyagok, a zöldacél és az alacsony emissziójú cement termelése globálisan finanszírozhatóvá kell váljon. 

A probléma nem most került fókuszba: a közelmúltban a JP Morgan és a Bloomberg NEF friss elemzései is hasonló következtetésekre jutottak, jelezve, hogy a globális gazdaságpolitikák újragondolása elengedhetetlen.  

A klímaváltozás hatásai ráadásul már most érezhetők, és ezért ma az alkalmazkodás legalább ugyanolyan fontos, mint a kibocsátás csökkentése – erősíti meg a TBI anyaga is. 

Tony Blair zöldtanulmányának főbb megállapításai:
– A szénalapú energia növekedése: Kína 95 GW új széntüzelésű energiakapacitást kezdett építeni, ami majdnem megegyezik Európa teljes széntermelésével. Indiában 1 milliárd tonna széntermelést értek el egy év alatt.
– A légi közlekedés növekedése: a következő 20 évben megduplázódik a légi közlekedés iránti kereslet.
– Afrika és a fejlődés: a kontinens népessége 30 éven belül megduplázódik, ami nagyobb energia- és erőforrásigényt generál.
– A fejlődő világ szerepe: 2030-ra a globális emissziók kétharmada Kínából, Indiából és Délkelet-Ázsiából származik majd, de a megújuló energia finanszírozási opciói e régióban csökkennek.
– Politikai és gazdasági megoldások szükségessége: a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése és a fogyasztás korlátozása nem működőképes; támogatni kell a fejlett technológiákat.
– Szén-dioxid-megkötés és nukleáris energia: mindkettő alapvető fontosságú, de a politikai félelmek akadályozzák a bevezetésüket.
– Mesterséges intelligencia: az energiahatékonyság javításában és az energiahálózat jobb kihasználásában forradalmi lehetőségek rejlenek, de azok nem kapnak kellő figyelmet.
– Tervezési korlátozások: ezek gátolják a zöldenergia fejlődését, ehelyett a folyamatokat gyorsabbá és hatékonyabbá kell tenni.
– A kockázati tőke és más támogatások szerepe: bár fontos lenne, sokszor nem az igazán változást hozó technológiai innovációkat támogatja.
– Finanszírozás és alkalmazkodás: mindkettőre nagy szükség van a klímaváltozás ellen, mivel az utóbbi hatásai elkerülhetetlenek. 

A szénalapú energia mindent visz 

A globális energiafogyasztás és az ipari termelés továbbra is jelentős kibocsátó – emlékeztet Blair.  Ez a tendencia különösen aggasztó, mivel a széntüzelésű energia a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátók egyike. Eközben az ipari anyagok, például az acél és a cement iránti kereslet is robbanásszerűen nő:  

2050-re az urbanizáció 40 százalékkal növeli az acél- és 50-nel a cementigényt is. Ezek az anyagok alapvető építőelemei a modern infrastruktúrának, de az előállításuk rendkívül energiaigényes és jelentős emisszióval jár.  

A kihívás tehát kettős: miközben a fejlődő országok gazdasági növekedése elengedhetetlen, ennek környezeti hatásait minimalizálni kell. 
 

A fejlődő világ dilemmája

A fentiek fényében nem meglepő, hogy a fejlődő országok, különösen Kína, India és Délkelet-Ázsia a globális kibocsátás egyre nagyobb részéért felelősek: 2030-ra várhatóan az emisszió közel kétharmada ezekből a régiókból származik. Afrika, amely jelenleg csak a globális kibocsátás 4 százalékáért felel, a következő 30 évben megduplázza a népességét, ami hatalmas energia-, infrastruktúra- és erőforrásigényt generál.  

Paradox módon a megújuló energiaforrásokba irányuló finanszírozás a fejlődő világban az elmúlt években csökkent, pedig Blair szerint a fejlett országoknak nemcsak a saját kibocsátásuk csökkentésére kell koncentrálniuk, hanem támogatniuk kell a fejlődőket is a tiszta technológiák bevezetésében. Ez azonban nem történhet meg anélkül, hogy a kettejük közötti gazdasági és politikai feszültségeket kezelnék, hiszen  

a fejlettek korábban évtizedekig szennyezték a világot, hogy megteremtsék maguknak a jólétet, a fejlődőktől azonban ezt a lehetőséget szinte elvennék azzal, ha számukra korlátoznák vagy drágítanák a fosszilis energiához történő hozzáférést. 

Technológiai innovációk és finanszírozás 

Blair értekezése kiemeli, hogy a technológiai innovációk kulcsfontosságúak a klímaváltozás kezelésében. A szén-dioxid-megkötés és a nukleáris energia központi szerepet játszhat, ám mindkettővel kapcsolatban jelentős akadályok vannak. Az utóbbit övező félelmek és a politikai döntések gyakran hátráltatják ennek a tiszta energiaforrásnak a kiaknázását. Ehhez hasonlóan a szén-dioxid-megkötés technológiája még nem elég olcsó vagy széles körben elérhető. Blair szerint a fenntartható légi üzemanyagok, a zöldacél és az alacsony emissziójú cementelőállítás is olcsóbb finanszírozást igényel mind a kutatás-fejlesztés, mind a beruházások terén. 

A mesterséges intelligencia szintén forradalmi szerepet játszhat az energiahatékonyság javításában és az energiaelosztás optimalizálásában. 

Ugyanakkor a klímakonferenciákon a fent felsorolt tényezőkre alig fordítanak figyelmet. A filantrópia is fontos szerepet kaphat, de jelenleg gyakran olyan zöldkezdeményezéseket támogat, amelyek nem hoznak valódi változást, mivel nem a technológiai innovációkra fókuszál. 
 

Tervezési reformok szükségesek 

A klímaváltozás elleni küzdelem nemcsak technológiai, hanem politikai és gazdasági kihívás is – hívja fel a figyelmet. A fosszilis tüzelőanyagok gyors kivezetése nem működőképes, mivel – ahogyan utaltunk rá – a gazdasági szereplők és a fogyasztók egész egyszerűen a legolcsóbb megoldásokat részesítik előnyben. Blair szerint a nemzetközi tervezési folyamatok egyszerűsítése és gyorsítása elengedhetetlen a zöldenergiával kapcsolatos projektek előmozdításához. Jelenleg a bürokratikus akadályok és a hosszú engedélyezési eljárások jelentősen lassítják a megújuló energiaforrások és más zöldtechnológiák bevezetését. A finanszírozás hatékonyságának növelése és az alkalmazkodás szintén alapvető fontosságú, mivel a klímaváltozás egyes hatásai már elkerülhetetlenek. Ahogy említettük, például a légi közlekedés iránti kereslet a következő 20 évben megduplázódik, ami további nyomást helyez a fenntartható üzemanyagok fejlesztésére. 

Eljött a pragmatikus cselekvés ideje 

Tony Blair elemzése világos üzenetet közvetít:  

a klímaváltozás elleni küzdelem sürgős, de a jelenlegi megközelítések nem működnek.  

A szerző szerint a zöldaktivizmus és a klímaszkepticizmus közötti polarizált vita helyett pragmatikus, valóságon alapuló megoldásokra van szükség. Ráadásul a fejlődő világ vitatott helyzete és az ipari növekedés ottani kihívásai tovább bonyolítják a helyzetet. 

Forrás: 

The Climate Paradox: Why We Need to Reset Action on Climate Change 

KAPCSOLÓDÓ: