Hiába egyezne bele Putyin, hogy Nyugat-Ukrajna területén az európai csapatok és repülőgépek járőrözésre és bevetésre induljanak: Oroszország ezért cserébe semmit sem várhat az EU-tól – állítja Andrew Korybko lengyel gyökerű, Moszkvában élő amerikai politikai elemző. 

Oroszország régóta figyelmeztet arra, hogy a Zelenszkij által javasolt 30 napos, feltétel nélküli tűzszünet Ukrajnában a NATO számára lehetőséget teremtene a katonai befolyásának kiterjesztésére. A Nyugat ezt eddig összeesküvés-elméletként utasította el, de a Szabad Európa Rádióban (Radio Free Europe/Radio Liberty) csak kibújt a szög a zsákból. A meg nem nevezett tisztviselők, akiket legutóbbi cikkükben idéztek, megerősítették, hogy ezzel időt nyernek az európaiaknak, amelyek 

 „megnyugtató erőt állíthatnának fel Ukrajna nyugati részén, és ott megszervhetik a légi járőrözést”.     

Korybko szerint a bejelentett forgatókönyvük az, hogy az általuk elképzelt békefolyamatban az amerikaiakat a „körön belül” tartsák, a konfliktust pedig kisebb lépésekre ütemeznék úgy, hogy először egy csak tűzszünetet érnének el, ami később tartós békéhez vezet, és az említett időnyerést, az átmeneti időszakot használnák fel a már említett katonai lépések végrehajtására, hogy Oroszországot további engedményekre kényszeríthessék. 

Amit a Radio Liberty cikkéből kihagytak, az az orosz fenyegetés, miszerint célba veszik a Nyugat katonáit Ukrajnában, akikről Pete Hegseth védelmi miniszter korábban kijelentette, hogy nem élveznék az Egyesült Államok 5. cikkelyének védelmét. 

Az amerikai elemző úgy véli, még ha Putyin bele is egyezik ebbe az engedménybe, vagyis a NATO-katonák megjelenésébe – ami a Trump és Putyin közötti öt jelentős különbség egyike és ami Trump dühös posztját is kiváltotta –, a Radio Liberty beszámolója szerint ez még mindig nem vezetne ahhoz, hogy Európában de jure elismerjék Oroszország területszerzéseit. Ugyanez vonatkozik arra is, ha feloldanák a szankciókat vagy visszaadnák Oroszországnak a zárolt 200 milliárd eurós vagyon egy részét. Sőt, hamarosan újabb szankciókat is bevezethetnek, hogy a lefoglalt eszközökből származó extra nyereség „finanszírozhassa Ukrajna katonai szükségleteit”.  

A Radio Liberty kutatása alapján hiába egyezne bele Putyin, hogy Nyugat-Ukrajna területén az európai csapatok és repülőgépek járőrözésre és bevetésre induljanak: Oroszország ezért cserébe semmit sem várhat az EU-tól. Ukrajnának a háború előtti ütközőállam-státuszának a visszaállításába vetett minden reménye szertefoszlana, és nem zárható ki az sem, hogy az EU katonai tevékenységi övezete később a Dnyeperig vagy azon túl is kiterjedhetne. Az oroszok egyik célja az volt, hogy megakadályozzák a Nyugat keleti katonai terjeszkedését, így ez egy újabb jelentős engedmény lenne Moszkva részéről. 

Putyin évtizedes barátja és befolyásos vezető tanácsadója, Nyikolaj Patrusev azt mondta a TASZSZ-nak, hogy „a NATO évtizedek óta nagyszabású gyakorlatokat tart az orosz határok közelében, ahol támadó akciók forgatókönyveit gyakorolja Vilniustól Odesszáig, a kalinyingrádi régió elfoglalásáig, a Balti- és a Fekete-tengeren blokkolják a hajózást, valamint gyakorolják az orosz nukleáris elrettentő erők állandó bázisai elleni megelőző csapásokat”. 

Szergej Sojgu, a Biztonsági Tanács titkára néhány nappal korábban ugyanennek a lapnak azt mondta: „Az elmúlt évben az Oroszország nyugati határai közelébe telepített NATO-kontingensek száma csaknem a 2,5-szeresére nőtt… A NATO új harckészültségi rendszerre tér át, amely lehetővé teszi egy 100 ezer fős katonaság telepítését Oroszország határai közelében 10 napon belül, 300 ezer főt 30 és 800 ezret 180 napon belül.” 

Ha ehhez hozzáadjuk a balti védelmi vonal és Lengyelország egymást kiegészítő keleti pajzsát, amely az EU prioritásává vált, valamint a „katonai Schengen” kiterjesztésének terveit, hogy felgyorsítsák a csapatok és a felszerelések keleti telepítését, nyilvánvalóvá válnak a Barbarossa 2.0 hadművelet csapdái. Putyinnak nincs befolyása arra, amit a NATO a blokk határain belül tesz, de képes megállítani annak de facto terjeszkedését Nyugat-Ukrajnába egy tűzszünet idején, ami részben gátolhatja a Nyugat spekulatív terveit. 

 

Korybko arra is figyelmeztet, hogy Oroszország védelmi szövetségesét, Fehéroroszországot a NATO északi, nyugati, majd déli szárnyai körbekerítenék, amennyiben Putyin engedne nekik. Erre lenne is esély a rádió március eleji elemzésének második felében említett öt ok miatt. A fehéroroszok ezzel vonzó célponttá válhatnának, de a nyugati agressziót megfékezheti az orosz Oresnyikok és taktikai nukleáris fegyverek fenyegetése, amelyek használatára Lukasenkát már felhatalmazták. 

Az amerikai elemző szerint a nyugati csapatok jelenlétének engedélyezése Ukrajnában – cserébe azokért a gazdasági és stratégiai előnyökért, amiket Oroszország remél az Egyesült Államoktól, ha a békemegállapodást követően elindul az „Új Détente” (új enyhülés) – olyan biztonsági költségekkel járna, amelyeket az előbbiekben leírt módon lehetne kezelni. Ugyanakkor az olyan keményvonalasok, mint Patrusev, Sojgu és Szergej Karaganov (Oroszország befolyásos Kül- és Védelempolitikai Tanácsának tiszteletbeli elnöke), lebeszélhetik Putyint egy ilyen megállapodásról. 

Putyinnak tehát el kell döntenie, hogy ez egy elfogadható alku-e, vagy Oroszországnak kockáztatnia kell-e a konfliktus után az Egyesült Államokkal való stratégiai partnerségének elvesztését amiatt, hogy továbbra is ellenzi a NATO de facto terjeszkedését Nyugat-Ukrajnában, beleértve a katonai eszközöket is, ha az uniós erők orosz jóváhagyás nélkül vonulnak be.   

Döntése nemcsak a konfliktus jövőjét határozza meg, hanem Oroszországnak a NATO-val vívott esetleges háborúval szembeni vészhelyzeti tervezését is, így ez lesz Putyin negyedszázados uralmának meghatározó pillanata. 

(Forrás: Andrew Korybko hírlevele) 

Cikkünk nem tükrözi a Makronóm álláspontját, célja csupán a tájékoztatás és információközlés.   

Kapcsolódó: