A Volonaut Airbike nem csupán egy újabb drága játék, hanem egy forradalmian új technológia, amely alaposan felboríthatja a jövő közlekedését, és bizonyos szegmensekben talán a katonai doktrínákat is.
A Tomasz Patan lengyel mérnök által tervezett sugárhajtású repülő motorkerékpár – amely hasonló a két éve bemutatott Jetson One-hoz – nemcsak a légi közlekedés, hanem a hadiipar számára is érdekes lehetőségeket rejt. A jármű a hátra felvehető, „őrült” extrémsportként ismert jetpackekben is használt légsugárhajtást ötvözi a motorkerékpárok dinamikus kezelhetőségével. Ez pedig egy olyan jövőt fest, ahol az egyéni légi közlekedés villámgyors és minden eddiginél rugalmasabb lesz. Érdemes megnézni a hivatalos bemutató videót.
A Volonaut Airbike nem csupán egy új közlekedési eszköz, egy teljesen új gondolkodásmódot képvisel. A súlya hétszer (!) kisebb, mint egy hagyományos motorkerékpáré, ami a legmodernebb szénszálas anyagoknak és a 3D-nyomtatott alkatrészeknek köszönhető. Ez a könnyű szerkezet pedig nemcsak a hatékonyságot, hanem a manőverezhetőséget is javítja – mindezt egy első látásra futurisztikus hatású külcsínnel. A hírek ugyan nem tértek ki rá, ám nem csupán a civilek, hanem a katonai egységek számára is rendkívül hasznos eszközzé válhat.
Miért? Mert a teljesen nyitott, szabad pilótaülés akadálytalan kilátást biztosít, így egy tapasztalt pilóta tökéletes helyzetfelismeréssel és intuitív módon irányíthatja a gépet. Az ülés pozíciója, amely leginkább egy szupersportmotor stílusát idézi, azt az érzést kelti, hogy a pilóta szinte eggyé válik a géppel.
Akár 200 km/óra a levegőben
A Volonaut Airbike szívét egy teljesen zárt sugárhajtómű adja, amely eltér a hagyományos rotoros rendszerektől, és nemcsak nagy sebességet, de kivételes manőverezhetőséget is biztosít. A jármű akár 200 km/órával is képes haladni, és egyetlen töltéssel körülbelül 20 percnyi repülési időt kínál, persze csak ha nem teljes gázzal nyomjuk neki.
Ráadásul a sugárhajtómű erőteljes tolóereje azonnali felszállást biztosít, szinte „kilöki” a járművet a levegőbe,
miközben – a drónokkal ellentétben – nincs szükség lassú, lebegő mozgásra.
Ahogy említettük, a nagy előnye, hogy a rotorok hiánya lehetővé teszi a szűkebb manővereket is, és ez különösen fontos az esetleges katonai alkalmazásokban. A modern konfliktusokban – például Ukrajnában – az olyan eszközök, amelyek gyorsan képesek mozgásba lendülni, komoly taktikai előnyt jelenthetnek, a Volonaut Airbike pedig több korábbi, már bevált technológia előnyeit ötvözi.
A stabilizálás és a vezérlés új dimenziója
Az ilyen gépek irányítása igazi kihívás, ám a lengyel találmány fejlett stabilizációs rendszere és fedélzeti számítógépe biztosítja, hogy a jármű szélsőséges körülmények között is könnyen kezelhető maradjon. Az automatikus lebegés és a reszponzív repülési vezérlés lehetővé teszi, hogy a vezetője hivatalos pilótaképzés nélkül is irányítani tudja a járművet, más kérdés, hogy ennek a jogi lehetősége még nem adott. Viszont a kormány, a gázkar és a pedálok segítségével a vezető pontosan kontrollálhatja a gépet, míg a valós idejű repülési adatokat biztosító telemetriai sisak tovább fokozza a jármű irányíthatóságát.
A Volonaut Airbike konkurensei
Jelenleg több startup is tesztel kis eVTOL jellegű (elektromos, függőleges fel- és leszállásra képes) repülőgépet, avagy repülő motorkerékpárokat, ám ezek jellemzően prototípus- vagy korai gyártási fázisban vannak.
– Skyrider X1 (Rictor, Kína): ez a jármű egy „amphibious”, azaz kétéltű (bár ez az elnevezés inkább csak marketingfogás), egyszemélyes, elektromos repülő motorbicikli, amely akár 100 km/h-s sebességre is képes, és 40 percig tud a levegőben maradni. A földön elektromos mopedként is használható automata kitámasztó kerekekkel. A négy karon nyolc koaxiális (azaz különböző irányban forgó) propeller biztosítja a felhajtóerőt, a vezérlés pedig részben autonóm.
– Airwolf (UDX, Csehország): ez egy fejlett eVTOL hoverbike, amely a 430 lóerős teljesítményével akár 230 km/h-s sebességet is elérhet. Négy egyedileg dönthető, csatornázott ventilátor gondoskodik a stabilitásáról és a manőverezhetőségéről. A repülési ideje egyelőre 25 perc, és a használathoz sportpilóta-jogosítvány szükséges az USA-ban.
– Jetson One (Jetson, Svédország–USA): bár ez sem egy klasszikus jövő-kétkerekű, inkább inkább egy egyszemélyes repülő szerkezet, a Jetson One is a kis eVTOL kategóriába tartozik, és már 2021 óta tesztelik. Két éve indult az előrendelés, és mostanra el is készültek az első, sorozatban gyártott példányok.
– Pivotal Helix (korábban Opener Aero – USA): fix tandem szárnyakkal, 8 propellerrel és 8 elektromotorral, karbonszálas kompozitból épült, üresen 158, a maximális felszállótömege 258 kg, az utazósebessége 101 km/h, a hatótávolsága több mint 32 km, a repülési ideje 20-25 perc, és 75 perc alatt tölthető fel. Jelenleg az amerikai légierő (USAF) is teszteli, tavaly óta pedig megrendelhető.
A katonai alkalmazás elvi lehetőségei
A Volonaut Airbike – ahogy többször utaltunk rá – nemcsak az extrém sportok vagy a közlekedési iparág számára ígér új lehetőségeket, hanem a katonai szektorban is jelentős előnyei lehetnek, hiszen a rotor nélküli kompakt kialakítás révén könnyedén manőverezhet szűk helyeken, és a pilóta villámgyorsan képes reagálni bármilyen helyzetre. Az ilyen típusú repülő eszközök különösen hasznosak lehetnek a gyorsreagálású műveletekben, és ami még fontosabb, akár fegyverekkel is felszerelhetők.
Kihívás? Az van bőven!
Egyelőre sem a városi légtér, sem a katonai felhasználás esetére nincsenek kidolgozott szabályozások, mi több, a zajkezelés problémája is megoldásra vár. Az akkumulátor kapacitásának és a repülési idő korlátozottságának a kérdése szintén komoly fejlesztéseket igényel, különösen hosszabb küldetések esetén. Azonban az alternatív energiaforrások, például a hidrogén-üzemanyagcellák alkalmazása előrevetíti, hogy a jövőben a repülési idő jelentősen növelhető, a mesterséges intelligencia fejlődésével pedig a kezelése is egyszerűsödhet.
Nyitókép: DALL-E
KAPCSOLÓDÓ: