Nagy a dilemma, ami egyedül az agyonszabályozásnak és a bürokráciának köszönhető. A Bundeswehr erőltetett építése a megújuló energiás projekteket veszélyezteti. Vagy-vagy?
Komoly problémát okoz a német hadsereg és a zöldenergiás beruházások párhuzamos építése Németországban. Két olyan kulcsfontosságú terület ez, amelyet immár a mindenkori kormányzat is prioritásként kezel. A zöldátállás és a Bundeswehr egyaránt gazdaságbiztonsági és biztonságpolitikai üggyé vált (mindkettő felpörgetése az ukrajnai háborúnak köszönhető), csakhogy amíg keresztezik egymás útját, a párhuzamos fejlődés helyett a másik terület hátráltatása az eredmény.
Sokan sokféleképpen mutattak már rá, hogy a német bürokrácia miként zabálja fel a gazdasági növekedés egy részét – Scholz ugyanúgy hadat üzent az agyonszabályozásnak, mint utódja, Friedrich Merz, aki a tervek szerint több százmilliárd eurót akar gazdaságélénkítésre és a Bundeswehr elit hadsereggé nevelésébe fektetni. Utóbbi a hadsereg agyonszabályozásának csökkentését is jelentené, miután a katonai döntéshozók túl sokszor szaladnak át más gazdasági területre, oda, ahol szerintük van keresnivalójuk, mások szerint viszont nincs.
Vízszintes és függőleges
Németországban a hadsereg 2020 óta mintegy 5 gigawattnyi kapacitás kiépítését akadályozta meg (ez Berlin teljes fogyasztását is fedezné) a radarok és a helikopterek biztonságos működésének érdekében – számolt be a minap a Bloomberg. Az újabb generációs szélerőművek már sokkal magasabbak elődjeiknél, akár 250 méterre is „nőhetnek”, ez pedig a Bundeswehr szerint igencsak zavaró a katonai légi forgalom számára. Éppen ezért
a német hadsereg az elmúlt négy évben a szélenergia-beruházások mintegy 6 százalékát hiúsította meg már az engedélyezési folyamat során, ami több, mint az országban évente kiépített új kapacitás.
A problémát súlyosbítja a bizonytalanság. A beruházási tervek akár fél éven át is az asztalon várhatnak a sorukra, nagyjából ennyi idő kell ugyanis a hadseregnek, hogy minden kézen átmenjen egy telepítési igény. Aztán vagy elutasítják, vagy nem. És ha már kéz: gyakran nem tudja az egyik, mit csinál a másik. Németországban alapvetően két szervezet dönt a katonai légtérrel kapcsolatos kérdésekről, a légi forgalmi osztály és a védelmi infrastruktúrákkal foglalkozó ügynökség. Miután százszázalékos felelősség egyiket sem terheli, ellenben ilyen esetekben ugyanazon ügyekkel foglalkoznak, az információk sokszor már a folyosón elakadnak.
Az energiaátállási szektor vállalatai folyamatosan tárgyalnak a Bundeswehrrel, hátha össze tudnak hozni egy kecske-káposzta szituációt.
A megoldás sürgető lenne, miután a következő évtizedben az ország az energiaátállás egyik legnagyobb globális piacává válik.
Ha a bürokrácia is úgy akarja – a 2030-ra kitűzött 115 gigawatt szárazföldi kapacitás ugyanis jelenleg nem lesz kivitelezhető. Az újak mellett a meglévő szélenergiaparkok cseréje is időszerű lenne, ám 2020 óta a beadott igényléseknek mindössze 20 százaléka ment át a Bundeswehr előszűrő rendszerén, a tényleges engedélyt pedig ezeknek is csak a fele kapta meg – köszönhetően a lassúságnak, a kommunikáció hiányának és a hadsereg kompromisszumképtelenségének. Van olyan település, ahol néhány száz méterrel a tervezettnél arrébb már nem zavarná a hadsereget a szélturbinák erdeje, ám a Bundeswehr arra hivatkozik, hogy neki csak elutasítani vagy elfogadni van joga egy projektet, új helyszín kijelölése már nem áll módjában. A jelenlegi túlszabályozottság és a koordináció hiánya így viszont elriasztja a beruházókat, lelassítja vagy megszünteti a projekteket és veszélyezteti a 2030-ra kitűzött energia- és klímacélokat. A megoldás nem a katonai szempontok figyelmen kívül hagyása, hanem a folyamatok egyszerűsítése, a kommunikáció javítása, a gyorsabb reagálás és az engedélyezési eljárások reformja lenne.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
