Görögország az európai kultúra bölcsőjének színhelye, amely a Balkán és az ázsiai világ határán található. Stratégiai pozíciói és a szomszédos Törökországgal való történelmileg determinált feszült viszonya miatt – az európai országok közül Lengyelország mellett – évről évre kiemelkedik a védelmi kiadások terén, ami a jelek szerint az idén is folytatódik. 

2008-tól az orosz–ukrán háborúig 

A 2008-as globális pénzügyi válságot követő görögországi eseményekből egy az egyben levezethető a mai görög politika. 2009 óta Athénnak több megszorító intézkedést kellett hoznia az államadósság csökkentése és a külföldi befektetők bizalmának visszaszerzése érdekében. Az ország 2018-ra heverte ki a krízist, majd 2021-ben sikerült eladnia az első 30 éves kötvényét. 

A gazdasági nehézségek ellenére Görögország, amely a NATO, az Európai Unió és az euróövezet tagja, javuló költségvetési pályára állt, és több hitelminősítő ügynökség is javította az ország kilátásait. Elhelyezkedésénél fogva stratégiai pozíciókkal rendelkezik a Földközi-tenger keleti részén. A több mint ezer szigete nemcsak turisztikai célpont, hanem a NATO-szövetséges Törökországgal való folyamatos feszültség forrása is: az 1920-as a sèvres-i szerződés aláírása óta főként a Dodekanészosz-szigetek hovatartozása vitatott, amelyek egykor török, majd 1912-től olasz fennhatóság alatt álltak, de immár Görögországhoz tartoznak. 

A két NATO-szövetséges között ellentétesek az energiaigények, a tengeri érdekek és folyamatosak a haditengerészeti gyakorlatok. Az elmúlt években a görög vezetés meggyőződött a védelmi beruházások szükségességéről, különösen a 2015-ös migrációs válság, az orosz–ukrán háború kitörése,illetve annak is leginkább a fekete-tengeri relációja miatt. 

Az energetikai biztonság szempontjai kapcsán nemcsak a hagyományos regionális partnereihez (Ciprushoz, Olaszországhoz, Spanyolországhoz és Franciaországhoz) fordult, hanem Izraelhez is. Görögország is csatlakozott a 2019-ben létrehozott Kelet-Földközi-tengeri Gázfórumhoz, amelynek a tagja Egyiptom, Izrael, a Palesztin Nemzeti Hatóság, Ciprus, Olaszország, Jordánia és Franciaország, megfigyelőként pedig az Egyesült Államok, az EU és a Világbank Csoport vesz részt. 

A földrajzi realitások fogságában 

Görögország stratégiájában visszaköszönnek a geopolitikai és a földrajzi sajátosságok, és bár ez igaz lehet minden államra, Athén esetében a földrajzi adottságok egész szélsőséges mértékben korlátozzák az ország mozgásterét: hozzá tartoznak a Jón- és az Égei-tenger között elszórt szigetek, amelyeket meg kell védenie. Ebből következik, hogy 2024-ben Athén a GDP-jének 3,08 százalékát fordította biztonságra, ezzel az európai országok között a második helyen állt a 4,1 százalékot költő Lengyelország mögött. Görögország már több éve követi ezt a tendenciát (2021-ben a GDP 3,86, 2023-ban pedig a 3,23 százalékát fordította védelemre). 

Ezek a számok bizonyítják az ország elkötelezettségét a NATO-követelmények túlteljesítése iránt, szemben más vezető európai államokkal: tavaly Olaszország 1,5, Törökország, Franciaország és Németország pedig valamivel több mint 2 százalékot költött erre a célra. Ezek az adatok különösen fontosak, főleg, ha figyelembe vesszük Donald Trump új követeléseit, miszerint a NATO-tagállamoknak a GDP 5 százalékára kell emelniük a védelmi kiadásaikat – bár az Egyesült Államok is, amely tavaly a GDP 3,4 százalékát fordította védelemre, szintén messze elmarad Trump célkitűzéseitől. 

Új terv egy új védelmi stratégiához 

Idén márciusban a görög védelmi minisztérium egy új tervet jelentett be, amely szerint 12 év alatt 28 milliárd eurót fektetnek a védelembe. Ez négy pilléren nyugszik: 

1. a szárazföldi, légi és tengeri erők felszerelésének modernizálása, új technológiák és fegyverrendszerek beszerzése,  

2. a műveleti hatékonyság növelése a kiképzéseken és a nemzetközi gyakorlatokon keresztül,  

3. modern gyakorlatok, digitális szolgáltatások fejlesztése, 

4. a kritikus infrastruktúrák védelmébe és a hibrid biztonságba történő célzott befektetések. 

Ez a stratégia magában foglalja fejlett technológiai rendszerek beszerzését, például 20 ötödik generációs F–35-ös harci repülőgépet, valamint a 2,8 milliárd eurós Achilles’ Shield projekt (vagyis Akhilleusz pajzsa, más néven Tholosz) kidolgozását, amely egy átfogó légi, rakétavédelmi és drónelhárító rendszer. A projekt, amelyet a homéroszi hős, Akhilleusz mitikus ötrétegű pajzsáról neveztek el, ugyancsak öt rétegből áll, mert drón-, rakéta- és légvédelmi, hajó-, valamint tengeralattjáró-elhárító rendszerrel szerelik fell. Tartalmaz majd  

1. légvédelmi rendszereket a hadsereg számára: amerikai Hawk, orosz SA–8B Osza és Tor–M1, francia Crotale, hordozható amerikai Stinger, 

2. légvédelmi rendszereket a haditengerészet és a légierő számára: amerikai Patriot, orosz Sz–300, 

3. tervek vannak egy az izraeli Vaskupolához hasonló Hellenic Dome létrehozására, valószínűleg izraeli vállalatokkal együttműködésben. 

Níkosz Déndiasz védelmi miniszter ígéretet tett a parlamentnek arra, hogy nyárra előterjesztik az új katonai szolgálatról, a tartalékos haderőről, a Nemzeti Gárdáról és a nők önkéntes sorozásáról szóló törvényt. Görögország tehát nemcsak a modernizációba és a fejlett technológiákba fektet, hanem az emberi erőforrásokba is. 

Ebben a tervben, amely az átfogóbb ENSZ 2030-as menetrend része, a görög haditengerészet központi szerepet játszik majd a földközi-tengeri fenyegetések kezelésében és visszaszorításában. A haditengerészet célja, hogy felvegye a versenyt Törökország Mavi vatan (Kék haza) doktrínájával, amely a szárazföldi erők helyett szintén a komolyabb tengeri jelenlétre helyezi a hangsúlyt. A januárban megtartott legutóbbi katonai gyakorlatán Törökország 77 hajót, 7 tengeralattjárót, 31 repülőgépet, 17 helikoptert, 28 pilóta nélküli légi és 7 vezető nélküli felszíni járművet vetett be. 

Mindezek megerősítik az Ankara által 2019 óta több mediterrán állammal, például Líbiával, egy szándéknyilatkozat keretében aláírt megállapodások sorozatát. Ez akkor jelentős vitát váltott ki, és rávilágított a Görögország és Törökország között fennálló feszültségekre: a vitatott kizárólagos gazdasági övezetekre (EEZ), az Égei-tenger egyes szigeteinek (például Ciprus) szuverenitására, valamint a Közel-Keletről és Észak-Afrikából Európába irányuló migrációs nyomás kezelésére. 

Hogy Athén ne csak lépést tartson, hanem meg is erősítse a pozícióját a szövetségben, modernizálni tervezi 4 MEKO-osztályú fregattot és 7 Vosper rakétavetőt. A Franciaországgal való tárgyalásai a végső szakaszba léptek egy negyedik Belharra-osztályú fregatt, valamint az Egyesült Államokkal Constellation-osztályú fregattok és legújabb generációs tengeralattjárók építéséről. 

Görögország: egyre inkább európai előőrs? 

Az EU Miniszterek Tanácsa 2017-ben elindította azt az állandó strukturált összefogást (PESCO), amely egyfajta jogi keretet nyújt a stratégiai koordináció és a katonai képességek javítására különböző együttműködési projektek révén. Ennek keretében az EU tagállamai kötelesek növelni a nemzeti védelmi költségvetésüket, és Görögország – ahogy említettük is – ebben az élen jár. 

A PESCO célja az egyes tagállamok védelmi teljesítményének javítása, az egyre nagyobb önállóságuk biztosítása, valamint a NATO megbízható partnereiként való fellépés elősegítése. Görögország úgy véli, hogy ez visszatartja a harmadik országok egymással ellentétes regionális törekvéseit, és védi az országa területét, bár nem világos, hogy megoldja-e a vitatott kizárólagos gazdasági övezetek feletti szuverenitási igényeket. 

A legvalószínűbb forgatókönyv: Görögország megerősíti katonai szerepét a Földközi-tenger keleti részén 

Azáltal, hogy Athén az elmúlt években következetesen olyan nagy volumenű védelmi beruházásokat hajt végre, amelyek meghaladják a többi térségbeli NATO-tagállamét, a közös európai védelem vezetőjévé válhat a Földközi-tenger keleti medencéjében. Ez a növekvő tengeri erő pedig egyensúlyt teremthet a szintén NATO-tag Törökországgal szemben, emellett hozzájárul egy európai drónprogramhoz és egy kiépülő rakétarendszerhez. Az Oroszország, a migráció és a nem állami szereplők jelentette fenyegetésekkel szembesülve Görögország jól tudja, hogy ebben a történelmi pillanatban milyen fontos az európai szolidaritás. 

Egy kizárható forgatókönyv: a semlegesség 

A semlegesség vagy a nagyobb autonómia melletti döntés a jelenlegi körülmények között nem jelentené azt, hogy Görögország visszavenne a védelmi kiadásokból, inkább azt, hogy a védelmi eszközeit nem az EU többi tagjával összehangoltan, hanem nemzeti szinten erősítené meg. Az azonnali hatása valószínűleg a Törökországgal fennálló feszültségek csökkenése lenne, de csak ha ezeket a lépéseket nagyobb diplomáciai erőfeszítések kísérnék. Ugyanakkor továbbra is fennállna a NATO-tagsággal járó GDP-arányos kiadási kötelezettség, mivel a nagyobb autonómiát jelentős együttműködések nélkül lehetetlen lenne létrehozni. 

Egy lehetséges forgatókönyv: összecsapások Görögország és Törökország között 

Annak ellenére, hogy Görögország védelmi beruházásokat hajt végre, soha nem lesz képes elrettenteni Törökországot, amely a NATO második legnagyobb állandó hadseregét tartja fenn az Egyesült Államok után. Az elmúlt években a két ország közötti válságok és patthelyzetek azt sejtetik, hogy nem lehet kizárni a fegyveres konfliktust vagy legalábbis valamilyen összecsapást. Ugyanakkor bármilyen, a NATO-szövetségesek közötti konfrontáció aláásná a katonai szervezet hitelességét.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons