Az Orbital Materials startup mesterséges intelligenciával tervezett szén-dioxid-leválasztási technológiája új fejezetet nyithat a fenntartható adatközpontok történetében.
Az Orbital Materials, amelyet Jonathan Godwin, egy korábbi DeepMind-kutató alapított, egyedi megközelítést alkalmaz a szén-dioxid-leválasztás terén. A cég mesterséges intelligenciát használva fejlesztett ki egy lila, porállagú anyagot, amely kifejezetten az adatközpontok által termelt magasabb hőmérsékletű (kb. 40-60 °C-os) levegőből képes hatékonyan megkötni a CO₂-ot. Ez az anyag különbözik a hagyományos direct air capture (DAC-) technológiákban használtaktól, amelyeket általában alacsonyabb hőmérsékletű környezeti levegőre optimalizálnak.
Az ezzel az anyaggal bevont műanyag lapokat rétegezve egy szűrőrendszert hoznak létre, amelyen áthalad az adatközpont szervereinek hűtéséhez használt felmelegedett levegő. A szűrő a CO₂-ot megköti, míg a levegő többi része távozik. A leválasztott szén-dioxidot pedig vagy geológiai tárolókban helyezik el, vagy szilárd anyagokká, például cementté alakítják, amelyet az építőiparban lehet felhasználni. Mindez biztosítja, hogy a CO₂ ne kerüljön vissza a légkörbe, hozzájárulva a nettó negatív karbonlábnyom eléréséhez.
A technológia költséghatékonysága is figyelemre méltó. Míg a hagyományos DAC-technológiák tonnánként 600–1000 dollárba is kerülhetnek, az Orbital Materials megoldása a becslések szerint körülbelül 200 dollár/tonnás költséggel működik, ami jelentős előrelépés a skálázhatóság szempontjából. A Semafor cikke szerint az Orbital már együttműködik az Amazonnal, és más techóriásokkal is tárgyal az eljárás szélesebb körű bevezetéséről.
A tesztelés háttere és az európai perspektívák
A technológiát a Civo brit felhőszolgáltató adatközpontjában tesztelik, amely körülbelül egyórányira található Londontól. A Civo, amely a fenntarthatóság iránti elkötelezettségéről ismert, azért is ideális partner az Orbital Materials számára, mivel az adatközpontok energiafogyasztása és szén-dioxid-kibocsátása az MI-modellek és a felhőszolgáltatások iránti kereslet növekedésével párhuzamosan nő. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2024-es jelentése szerint az adatközpontok a teljes globális energiafogyasztás 1-2 százalékáért felelősek, és ez az arány 2030-ra akár 4-re is emelkedhet, különösen a mesterséges intelligencia terjedése miatt.
Európában, ahol az EU 2050-re karbonsemlegességet tűzött ki célul, az adatközpontok zöldítése prioritás. Az Orbital Materials technológiája pedig illeszkedik az európai zöldmegállapodás célkitűzéseihez, amelyek az energiahatékonyság növelését és a kibocsátások csökkentését szorgalmazzák. A tesztprogram sikeressége nemcsak az eljárás hatékonyságát bizonyíthatja, hanem új munkahelyeket is teremthet a zöldtechnológia-szektorban, különösen az anyagkutatás és a mérnöki tervezés területén.
Azonban az eljárás európai bevezetése nem lenne kihívásmentes. Az Európai Geológiai Felmérés adatai szerint a kontinens geológiai adottságai korlátozottak a CO₂ föld alatti tárolására, különösen Nyugat-Európában, ahol kevés az erre megfelelő kapacitás. Alternatívaként a szén-dioxid szilárd anyagokká, például karbonátokká alakítása is felmerült, de ez a folyamat további kutatásokat igényel a költséghatékonyság és a nagyüzemi alkalmazhatóság terén.
Kihívások és lehetőségek a skálázásban
Az Orbital Materials technológiájának egyik legnagyobb előnye, hogy az adatközpontok meglévő infrastruktúrájába integrálható anélkül, hogy azok jelentős módosítására lenne szükség. Mivel azok szerverei folyamatosan termelik a forró levegőt, így a szűrőrendszer passzív módon, vagyis minimális energiaigénnyel működhet. Ez különösen azért fontos, hogy a szénleválasztás ne csökkentse a szerverek hatékonyságát és ne növelje az üzemeltetési költségeket.
Ugyanakkor a technológia nagyüzemi bevezetése több akadályba ütközik. Az egyik legnagyobb kihívás a finanszírozás: bár az említett 200 dollár/tonnás költség kedvezőbb, mint a hagyományos DAC, a teljes rendszer telepítése és karbantartása jelentős kezdeti beruházást igényel. Az Európai Beruházási Bank (EIB) 2023-as jelentése szerint a zöldtechnológiaprojektek finanszírozása gyakran ütközik akadályokba a hosszú megtérülési idő miatt, ami különösen igaz az új, még nem bizonyított megoldások esetén.
További kihívást jelent a szabályozási környezet, ugyanis az EU szén-dioxid-tárolási irányelvei szigorúak, és a geológiai tárolás engedélyezése időigényes. Az Orbital Materials számára az lehet előnyös, ha a szén-dioxid hasznosítására fókuszál (például a cementgyártás területén), mivel ez kevésbé függ a geológiai adottságoktól és közvetlenebb gazdasági értéket teremthet.
Hatások és jövőbeli kilátások
A startupcég technológiája jelentős hatással lehet Európára. Először is, hozzájárulhat az adatközpontok karbonlábnyomának csökkentéséhez, ami különösen fontos, mivel az MI és a felhőszolgáltatások iránti kereslet tovább nő. Másodszor, versenyképesebbé teheti az európai techipart, mivel a fenntartható működés egyre nagyobb értéket képvisel a globális piacon. Harmadszor, az Orbital Materials sikere ösztönözheti a mesterséges intelligencia további alkalmazását az anyagkutatásban, új utakat nyitva más zöldtechnológiák, például akkumulátorok vagy napelemek fejlesztésében.
Hosszú távon ez az új eljárás példát mutathat más iparágak számára, bizonyítva, hogy a szén-dioxid-leválasztás nemcsak a nagy szennyezőknél, hanem a technológiai szektorban is megvalósítható. A BloombergNEF (BNEF) 2022-es kutatása szerint a szén-dioxid-leválasztás 2030-ra az akkori szint hatszorosára, évi 279 millió tonnára nő.
Az Orbital Materials technológiája tehát nem csupán egy ígéretes kísérlet, hanem egy lehetséges válasz a klímaváltozás kihívásaira. A brit tesztprogram sikere meghatározhatja, hogy az adatközpontok a környezetet még inkább megterhelik-e, vagy irányt mutatnak a karbonsemlegesség felé.
