A száguldó vonatok fedélzeti internete továbbra is akadozik, a megoldás azonban drágább és összetettebb, mint elsőre gondolnánk. 

Egy nagy sebességű európai vonaton nemrég különleges élményben volt része a Financial Times írójának: sikerült csatlakoznia a fedélzeti wifire. Néhány nyugodt percig híreket olvasott és e-maileket küldött, aztán megszakadt a kapcsolat. 

A szerző szerint a vonatok wifije szinte mindenhol borzalmas. A vasúttársaságok előszeretettel hirdetik a fedélzeti internet előnyeit, de aki komolyan veszi az ígéreteiket, többnyire csak újra és újra frissítheti a böngészőjét – eredmény nélkül. 

Évtizedekkel ezelőtt, amikor utazás közben hívtak, zavartan magyaráztuk a mobilon, hogy „vonaton vagyok”, csakhogy ma is ugyanazt az üzenetet kell újra meg újra bepötyögni, mert az adatkapcsolat megbízhatatlan. De miért ilyen nehéz ezt megoldani? 

Három alapvető kihívásról beszél Federico Protto, Európa legnagyobb mobiltorony-üzemeltetője, a Cellnex olaszországi vezetője: szerinte a problémák forrása, hogy a vonatok nagyon gyorsan haladnak – akár 320 km/h-val is. Emellett sok utast szállítanak, akik mind nagy sávszélességet igényelnek, ráadásul minden kocsi gyakorlatilag egy Faraday-kalitka, vagyis rendkívül nehéz benne átvinni a mobiljelet. 

További nehézség, hogy a mobilszolgáltatók a hálózatokat elsősorban a városi térségekben fejlesztették ki, a vonatok viszont gyakran ritkán lakott, vidéki területeken haladnak át, ahol kevés az antenna. Jó példa erre a Eurostar, amely már jóval a Csatorna-alagút előtt elveszíti a jelet, miután elhagyja a londoni St. Pancras állomást. 

A Cellnex számításai szerint  

a jó kapcsolat biztosításához a nagy sebességű vonatok esetén kilométerenként egy-egy tornyot kellene telepíteni.  

Erre nemcsak a sebesség miatti technikai kihívás miatt lenne szükség, hanem azért is, mert az utasok sokkal több adatot használnának, ha végre akadálytalanul streamelhetnének. 

Többféle megoldás létezik. Az egyik – mondja Protto –, hogy egy mobilszolgáltató építi ki az összes tornyot, amelyeknek a jeleit egy a vonat tetején elhelyezett antenna alakítja át wifijellé. Egy másik szerint nem kell külön wifi, hanem az összes szolgáltató kiépíti a 4G- és 5G-hálózatát a vasútvonalak mentén, az utasok pedig közvetlenül ezekhez csatlakoznak. 

Japánban a Sinkanszen-vonalak nagy részén már kiváló az 5G-lefedettség, de szinte csak a külföldi turisták használják a wifit – mivel nekik gyakran nincs korlátlan mobiladatuk. Az Icomera UK vonatokra specializálódott wifiszolgáltató azonban úgy látja, hogy önmagában a 4G és az 5G nem elég, épp az említett Faraday-kalitka-hatás miatt. Rámutat: azokban az országokban, ahol jó a kapcsolat – például Svédországban és Németországban –, külön beruháznak a fedélzeti wifibe is. 

Felmerül a kérdés: ki állja ennek a költségeit? A londoni metróban jelenleg is zajlik a 4G és az 5G kiépítése, amelyet közvetve a brit mobilszolgáltatók finanszíroznak. De az európai szolgáltatók aligha fogják szívesen vállalni, hogy teljes vasúthálózatok mentén építsenek ki optikai kábelekkel összekötött tornyokat. Olaszország vasúthálózata például több mint 16 ezer kilométer hosszú. 

Lehetséges lenne, hogy a vasúttársaságok fizessenek? Egy működő internetkapcsolat sokkal vonzóbbá tehetné a hosszabb távú vonatutakat. Egy vezető beosztású alkalmazott például szívesebben választaná a vonatot egy többórás utazáshoz, ha az olyan lenne, mint egy kávézóból dolgozni. Ez nemcsak azt jelentené, hogy néha tudnának netezni az utasok, hanem hogy stabilan tudnának csatlakozni a videós megbeszélésekhez. A Sinkanszen egyes járatain például már most is vannak privát kabinok videóhívásokhoz. 

Eközben Nagy-Britanniában 2023-ban egy rövid időre épp az ellenkező irányba indultak, a közlekedési hatóságok ugyanis költségcsökkentési okokból felvetették, hogy megszüntetik az ingyenes wifit a vonatokon. Azzal érveltek, hogy az utasok inkább az ár-érték arányt és a menetrend megbízhatóságát tartják fontosnak, nem pedig az internetet. Azóta a trend megfordult, és ismét a jobb kapcsolatok kerültek előtérbe. Az Icomera UK becslése szerint  

a brit vasúthálózat internetes lefedettségének a fejlesztése nagyjából 200 millió fontba (mintegy 92 milliárd forintba) kerülne. 

A Eurostar esetében jelenleg még mindig 3G- és 4G-kapcsolatokon üzemel a wifi, mivel 5G nem áll rendelkezésre. A cég szerint a szolgáltatás fejlesztése „prioritás” az idén. Németországban a kormány egy „zökkenőmentes” 5G bevezetésén dolgozik a vasutaknál, az első szakasz a Hamburg–Berlin 280 km-es vonal lesz, ahol a Deutsche Bahn 265 darab 5G-tornyot tervez telepíteni. 

De nem árt az óvatosság. El tudunk képzelni egy olyan világot, ahol a vonatutak során az utasok gond nélkül be tudnak jelentkezni Zoom-hívásokra vagy fülhallgató nélkül streamelnek rövid videókat? Annak is megvan az esélye, hogy míg most az emberek a wifi hiányára, később annak meglétére panaszkodnak majd.