Május 12-én a Danube Institute nemzetközi konferenciát szervezett Az IMEC víziójának megvalósítása címmel. Ez volt az első nemzetközi találkozó, amely összehívta az érdekelt feleket, és katalizálta az együttműködést az IMEC (India–Közel-Kelet–Európa gazdasági folyosó, angolul India–Middle-East–Europe economic corridor) koncepciójának megvalósítása érdekében.  

Az IMEC létrehozásának ötlete Joe Biden elnöksége alatt fogalmazódott meg, azonban a turbulens nemzetközi környezet kihívásai közepette elterelődött a figyelem a projektről. Az indai szubkontinenst Európával az Arab-öblön és a Közel-Keleten keresztül összekötő gazdasági folyosótól a kereskedelmi és diplomáciai együttműködés fejlődését várják, de nem titkolt módon a kínai Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI) eurázsiai alternatívájának is szánják. 2023 szeptemberében India, Szaúd-Arábia, az Európai Unió, az Egyesült Arab Emírségek és az Egyesült Államok egyetértési megállapodást írt alá Franciaországgal, Olaszországgal és Németországgal az India–Közel-Kelet–Európa gazdasági folyosó (IMEC) létrehozásáról, ami egy olyan összeköttetés kiépítéséről szól, amely hidat alkotna az Indiai-óceán és Európa között. A célja részben az, hogy az Arab-félszigeten átvezető vasútvonalon keresztül összekapcsolja az Arab-tengert Jordániával és Izraellel. A folyosó a tervek szerint az izraeli Haifa, az olasz Trieszt és a görög Pireusz révén három nagy földközi-tengeri kikötőt is magában foglalna,  ezzel Európa gazdasági erejét északnyugatról délkeletre helyezheti át, megváltoztatva részben vagy egészben az EU-n belüli gazdasági egyensúlyt. 

Az IMEC nyomvonala egy korábban meghatározó eurázsiai kereskedelmi útvonal újjáélesztése, amely az ókor és a 16. század között virágzott. A Kr. u. 1. században írt Az Erythraeuszi-tengeri periplusza (vagyis Az Arab-tenger körülhajózása) című útirajz ékes bizonyítéka annak, hogy az India és a görög–római világ közötti tengeri kereskedelem miként élte fénykorát. A tengeri és szárazföldi összeköttetés akkoriban a Selyemút részeként működött, egészen addig, amíg Portugália meg nem hódította Indiát, és Vasco da Gama nem hajózott elsőként Európából közvetlenül Indiába, megkerülve az afrikai Jóreménység fokát. 

A Danube Institute konferenciája volt az első olyan IMEC-találkozó, amely gyakorlati és megvalósítható ütemterveket dolgozott ki a régiók közötti összeköttetés, a gazdasági integráció és a fenntartható fejlődés fejlesztésére. A politikai döntéshozók, a gyakorlati tapasztalatot szerzett üzleti vezetők és szakértők közötti vita előmozdításával az esemény célja az volt, hogy foglalkozzon a stratégiai szükségszerűségekkel és kihívásokkal, biztosítsa a kötelezettségvállalásokat, valamint előmozdítsa az IMEC megvalósítását ösztönző partnerségeket, fokozva a kereskedelmet, az innovációt és a jólétet az összekapcsolandó régiókban – Európában, a Közel-Keleten és Indiában. 

Az IMEC nem csupán vízió, hanem szükségszerűség is 

A konferenciát John O’Sullivan, a házigazda Danube Institute elnöke nyitotta meg beszédével, amelyben többek között azon volt a hangsúly, hogy az IMEC nem csupán vízió, hanem szükségszerűség. Kitért arra is, hogy az eszmecsere célja egy olyan gazdasági partnerség, illetve terv megteremtése, amely nem csupán egész országokat, hanem különböző nemzetállami érdekeket is összeköt. Szerinte ha a kapcsolatok erősek, abból a nemzetek gyarapodása következik, ami az összeköttetések stabilizálódásával jár, tehát a béke – bár soha nem vehető biztosra – sokkal valószínűbbé válik. Beszédét azzal a reménnyel zárta, hogy ami az IMEC kapcsán beszélgetéssel kezdődik, az cselekvésként folytatódik a jövőben. 

Vagyis mivel az IMEC egy három kontinenst érintő gazdasági vízió, így e globális szakpolitikai esemény a projekt jövőjéről szólt azzal a céllal, hogy gyakorlati lépéseket keressen a gazdasági folyosó működőképessé tételére. Carice Witte, az izraeli Signal Group alapítója és ügyvezető igazgatója előadásában különösen azt hangsúlyozta, hogy az IMEC víziója túlmutat azon, hogy árukat juttasson el egy tetszőleges A pontból B pontba. Helyette sokkal inkább szól egy nyitott és sokszínű ökoszisztéma kiépítéséről, amely összeköti az eltérő stratégiai szemléletű országokat, amelyek így akarva-akaratlanul osztoznak egy közös érdekben, ami összefoglalható a megbízható szállítási útvonalakban és nagyobb gazdasági biztonságban – ezekre minden államnak szüksége van. Ezen a vonalon továbbhaladva hozzátette, hogy mindezek által válhat az IMEC egy olyan közös gazdasági védelmi vonallá, illetve egy olyan kezdeményezéssé, amely lehetővé teszi az országok számára, hogy a saját útjukat járják, miközben erősítik a nemzetközi együttműködést is. 

A volt ausztrál miniszterelnök szerint újra kell gondolni a szabadkereskedelmet 

Tony Abbott, Ausztráliában 2013 és 2015 között a jobbközép Ausztrál Liberális Párt (LP) színeiben hivatalban lévő miniszterelnöke, aki jelenleg a Danubia Institute vendégkutatója, az előadását aköré építette fel, hogy újra kell gondolni a szabadkereskedelmet. Azt állította, hogy minden országnak meg kell őriznie bizonyos kulcsképességeket – ez lehet a jármű-, a szerszám-, a gyógyszer- és lőszergyártás –, azonban hangsúlyozta, az a meggyőződés, hogy a szabadkereskedelem mindig és mindenhol kívánatos, ma már átgondolásra szorul. Az ugyanis Abbott szerint akkor működik jól, ha stratégiai értelemben hasonló gondolkodású, illetve a jogállamiságot követő és szintén hasonló életszínvonalú országok között valósul meg, amit kiegészített azzal, hogy miniszterelnöksége idején ezért támogatott kereskedelmi megállapodásokat Japánnal, Dél-Koreával vagy az Egyesült Királysággal. Ennek az az oka, hogy a szabadkereskedelem a hasonló gondolkodású államokkal működik optimálisan, a stratégiai riválisokkal veszélyeket hordoz magában, és nem gyengítheti egy adott ország saját biztonságát mások gazdasági előretörése révén. 

Interregionális együttműködés küszöbén 

Az IMEC-konferencia első panelbeszélgetésének középpontjában a konnektivitás, a stabilitás, valamint az Európa, a Közel-Kelet és Dél-Ázsia közötti jövőbiztos interregionális együttműködés állt. A moderátor, Carice Witte kiemelte, hogy a világ egyre inkább széttöredezett, és új összeköttetésekre van szükség – legyen szó vasutakról, közutakról vagy tengeri útvonalakról.  

Tanigucsi Tomohiko japán professzor hangsúlyozta, hogy az IMEC nem csupán gazdasági lehetőség, hanem történelmi szükségszerűség is, tekintettel arra, hogy India a 21. század szuperhatalma lesz, míg Szaúd-Arábiában radikális átalakulások zajlanak.  

E gazdasági folyosó mozgatórugója India gazdasági növekedése és az Európával folytatott kereskedelmének bővítésére irányuló törekvés, ráadásul a jelek szerint az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia is egyre inkább lebontja a kereskedelmi akadályokat. Az IMEC emellett lehetőséget kínálna Olaszország északi ipari központjának, az innen és Görögországból Közép-Európába vezető vasúti és csővezetékes összeköttetéseknek, valamint Görögország tengeri kereskedelmi flottájának (amely jelenleg a legnagyobb a világon) az összehangolására. 

Vagyis voltaképpen India gazdasági növekedése ad súlyt az IMEC napirenden tartásának. Újdelhinek ugyanis érdeke, hogy megakadályozza, hogy a kínai BRI „bekerítse”, az Ábrahám-megállapodások és az IMEC azonban India számára egyfajta kiegészítése lenne a négyoldalú biztonsági párbeszédnek (USA, Japán, Ausztrália, India). 

Ahogy az országok világszerte csökkentik a Kínával szembeni kitettséget, India potenciálja mind exportorientált gyártási bázisként, mind pedig fogyasztói piacként növekszik. Antonio Tajani olasz külügyminiszter áprilisban Újdelhiben járt, hogy erősítse a kereskedelmi kapcsolatokat, illetve népszerűsítse az IMEC-et, és mivel az USA-val folytatott kereskedelmet jelenleg vámok terhelik, az EU és India célja az, hogy idén végre szabadkereskedelmi megállapodást kössön, egy olyat, amely nemrégiben a dél-amerikai Mercosur-csoporttal is felmerült. 

Csakhogy a nyugat-mediterrán térség európai gazdaságai veszíthetnek némi befolyást az IMEC érlelődéséből, mivel a francia kormány külpolitikai programjának egyik céljává tette Párizs részvételét e gazdasági összeköttetésben, és azon dolgozik, hogy Franciaországot az új gazdasági kereskedelmi rendszer nyugati végpontjaként bebiztosítsa. 

A japán professzor hozzátette, hogy a kínai BRI főként Kína érdekeit szolgálja, ehhez képest az IMEC valóban a regionális együttműködésre épül, közepes méretű vállalatokat is bevonva. Nem véletlen, hogy Japán – bár jelenleg hiányzik a kezdeményezésből – szeretne aktív szerepet vállalni benne. Kapil Sharma, az Atlanti Tanács főmunkatársa szerint bár az IMEC eredetileg amerikai indíttatású volt, a 2023. október 7-i izraeli terrortámadás elterelte róla a figyelmet, és a projekt megrekedt. Egyelőre nem világos, hogy az Egyesült Államok számára mennyire fontos ez a projekt, így nagy kérdés, hogy ki fogja vezetni. Hozzátette azt is, hogy a siker egyik kulcsa az áruk átszállításának fejlesztése lehet, ezért szerinte a konnektivitás megerősíti a stabilitást. Thánosz Dókosz, a görög miniszterelnök nemzetbiztonsági tanácsadója kritikusan beszélt az európai belső fókuszról, mivel szerinte az európai államok egy brüsszeli buborékban élnek, miközben a világ súlypontja egyre inkább Ázsia és Afrika felé tolódik.  

Úgy vélte, hogy az IMEC lehetőséget kínál Európának ahhoz, hogy újra kapcsolódjon ezekhez a régiókhoz, és aktív formálója legyen a jövő globális gazdasági térképének. Sztáray Péter András, Magyarország biztonságpolitikai és energiaügyi államtitkára arról beszélt ennek kapcsán, hogy hazánk a NATO- és EU-tagsága mellett is sikeresen épít kapcsolatokat Ázsiával, illetve a Közel-Kelettel, Izraellel pedig stratégiai szövetséget ápol. Ezen túl kiemelte, hogy szükségünk van az Egyesült Államok katonai jelenlétére Európában, mivel kontinensünk védelmi szempontból gyenge lábakon áll, ezért is kulcskérdés, hogy Európa nagyobb mértékben hozzájáruljon a közös védelemhez. Ebtesam AlKetbi, az Emirates Policy Center vezetője hangsúlyozta, hogy a Covid megmutatta az ellátási láncok sebezhetőségét, és bebizonyította, hogy az energetikai konnektivitás és a zöldátállás stratégiai kérdés. Ennek fényében az IMEC-hez hasonló kezdeményezéseknek hidakat kell építeniük, nem határokat, illetve új alapokra kell helyeznie Európa és Ázsia kapcsolatát.  

Az Emírségek szerint közös érdek az IMEC megvalósítása 

A következő előadáson Saud Hamad Al-Shamsi, az Egyesült Arab Emírségek magyarországi nagykövete elmondta, hogy ezekben a viharos időkben nem pusztán fontos, hogy vannak olyan kezdeményezések, mint az IMEC, hanem egyenesen elengedhetetlen. Szerinte országa régóta hisz abban, hogy a gazdasági együttműködés a regionális stabilitás katalizátora lehet, ezért továbbra is együtt kívánnak működni valamennyi partnerrel diplomáciai, gazdasági és intézményi szinten annak érdekében, hogy ez a folyosó fennmaradjon. Kiemelte, hogy az IMEC-kezdeményezésben közös küldetést látnak, tehát kézzelfogható eredményeket kell hozni Mumbaitól Dubajon át Athénig és azon is túl. 

IMEC: kulcs a globális ellátási láncok diverzifikációjában 

A konferencia második panelbeszélgetésén megvitatták, miként járulhat hozzá az IMEC a globális ellátási láncok diverzifikálásához, az energiabiztonság növeléséhez, valamint a Közel-Kelet és Európa közötti stabilitás megteremtéséhez. Ophir Gore, az izraeli pénzügyminisztérium biztonságpolitikai helyettes vezető közgazdásza szerint nem várhatunk a tökéletes pillanatra, már csak azért sem, mert a régió instabilitása nem érv a halogatás mellett, hanem maga az ok, amiért az IMEC-re szükség van.  

Eddig úgy tűnik, hogy a gázai háború, a vörös-tengeri hajózás elleni húszi szabotázsakciók, a szíriai zavargások, valamint az iráni és a törökországi feszültségek nem tudták megállítani az IMEC fejlődését. Az India és az Egyesült Arab Emírségek közötti kereskedelem 2022 óta 93 százalékkal nőtt, az utóbbi 2,3 milliárd dollárt fordított egy vasútépítési projektre, amely összeköti Jordániával, Szaúd-Arábia pedig a Saudi Vision 2030 keretében egy 4 milliárd dollárt meghaladó vasúti beruházást hajtott végre az IMEC-hez kapcsolódóan. 

Mivel a projektben Izrael és az Öböl menti államok is kiemelkedő szerepet játszanak, ez Donald Trump alatt is az amerikai diplomácia egyik központi eleme marad, hiszen az az első hivatali ideje alatt megkezdett Ábrahám-megállapodásokra épül. 

Francesco Stanislao Parisi, az olaszországi GEAdquarters elnöke azt hangsúlyozta, hogy az IMEC akár 15 nappal is csökkentheti a szállítási időt India és Nyugat-Európa között, ami nem csupán új piacokat nyitna meg, hanem alternatívát is kínálna a Kínától való túlzott függőségre. Carla Sands, az America First Policy Institute alelnöke szerint az IMEC az első Trump-kormányzat befejezetlen öröksége, amelyet az Ábrahám-megállapodások alapoztak meg, egyúttal leszögezte, hogy a megvalósításához világos ütemtervre és felelősségi körökre van szükség, tehát ez nemcsak infrastrukturális, hanem diplomáciai és iparpolitikai projekt is. 

A gyakorlati megvalósítás előtt tornyosuló kihívások 

A következő panelbeszélgetés az irányítás, a finanszírozás és a gyakorlati megvalósítás kérdéseit járta körül Ruwan Al Rejoleh, a TGC Consultancy alapítója és ügyvezető igazgatója moderálása mellett. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az IMEC jövője azon múlik, hogy az érintett országok és szervezetek képesek-e egy rugalmas, de jól koordinált intézményi rendszert létrehozni Roi Feder, az APCO Worldwide ügyvezető igazgatója szerint az IMEC-hez jogi entitásra van szükség, miniszteri szintű vezetőkkel és bizottságokkal – például pénzügy, szabályozás, biztonság –, hogy a működése gördülékeny és átlátható legyen. Hozzátette, hogy a projektmenedzsmentet egy független magánszereplőnek kellene irányítania, hogy az politikai ciklusoktól függetlenül is fenntartható maradjon. Daniel F. Runde, a Center for Strategic and International Studies (CSIS) alelnöke elmondta, hogy egy hálózatos modell lehet a kulcs, és az IMEC akkor maradhat hosszú távon releváns, ha a középhatalmak viszik a hátukon a szervezést, miközben világosan megmutatják az amerikai gazdaságban megjelenő hasznát is. Szerinte ugyanis az Egyesült Államok hosszú távú érdeklődése csak akkor tartható fenn, ha nyilvánvalóvá teszik az IMEC amerikai munkahelyekre és vállalatokra gyakorolt pozitív gazdasági hatásait. Sergio Nardini, a trieszti kikötő stratégiai fejlesztéséért felelős vezetője szerint ahogy a franciák, úgy Olaszország is elkötelezett az IMEC mellett, már csak azért is, mert Trieszt, amely ma is fontos logisztikai csomópont, kapacitásbővítés alatt áll, és kulcsszerepet játszhat a Kelet- és Közép-Európa felé irányuló áruforgalmat tekintve.  

A Meloni-kormány alatt Olaszország vezető szerepet töltene be az EU-n belül. Bár önmagában az ország gazdasági növekedése nem túl magas, a bővülés az elmúlt években többnyire meghaladta például Németországét. 

Az IMEC kiemelkedő szerepet játszhat Róma ambícióinak megvalósításában. Olaszország különmegbízottat is nevezett ki az IMEC-be való felvételének felügyeletére, hangsúlyozva a folyosó jelentőségét a 700 milliárd eurós exportnövekedés elérésében. Tavaly év végén pedig Meloni kijelentette azon célját, hogy Triesztet integrálja az IMEC kikötőrendszerébe, ami megerősíti az olasz hajózási ipar jövőbeli fontosságát. 

Olaszország az IMEC iránti érdeklődését az Indiával és az Arab-öböl menti államokkal való diplomáciai kapcsolatok fokozásával is alátámasztotta, ennek keretében az Egyesült Arab Emírségek nemrégiben egy 40 milliárd eurós beruházásról állapodott meg Olaszországban. Bár Franciaország Marseille-t szeretné az IMEC nyugati végállomásaként látni, Olaszországot előnyben részesíti az infrastruktúrája, és a Közel-Kelethez, valamint Indiához való előnyösebb földrajzi fekvése. 

Görögország eredetileg nem volt aláíró fél, de fölrajzi elhelyezkedéséből fakadóan részese az IMEC-nek, már csak azért is, mert Athén India európai kapujaként pozicionálja magát. Ennek egyik jele volt, hogy februárban Jórgosz Jerapetrítisz görög külügyminiszter találkozott Subrahmanyam Jaishankar indiai külügyminiszterrel a potenciális kétoldalú beruházások kapcsán. Görögországot kiemelkedő szerepe a hajózásban és növekvő jelenléte a kelet-mediterrán energiaágazatban összekötő kapoccsá teheti Olaszország és a Közel-Kelet között. 

A folyosó bejelentése óta Görögország hangsúlyozta az IMEC fontosságát mind az Indiával, mind az Izraellel fenntartott kapcsolataiban – az utóbbi azért is kulcsfontosságú, mivel szinte az összes Európába irányuló indiai szállítmány Haifán keresztül haladna át. Az Izrael és Görögország közötti kereskedelem 2023 és 2024 között 41,3 százalékkal nőtt, és a tendencia folytatódni látszik. 

Az Olaszország, az Egyesült Államok és India közötti kapcsolatok erősödtek, főként mióta mindhárom államban jobboldali irányba mozdult a politika. Az sem véletlen, hogy Olaszország belépése az IMEC-be egybeesett a BRI-ból való 2023. decemberi kilépésével. 

Ahhoz azonban, hogy az IMEC kiforrott legyen, az Arab-tenger államainak stabilan kell működniük ahhoz, hogy Görögország, Olaszország és más európai országok számára a régión keresztül Indiával való kereskedelmi kapcsolat előnyeit kínálja. Bár a gázai háború megterhelte Izrael diplomáciai kapcsolatait, a 2020-ban aláírt Ábrahám-megállapodások a konfliktus alatt is ellenállónak bizonyultak. A Trump-kormányzat szeretné elérni, hogy Szaúd-Arábia csatlakozzon ehhez az egyezményhez, de továbbra is kérdés, hogy az ez irányú amerikai erőfeszítéseket siker koronázza-e. 

Az IMEC globálissá válása 

A kezdeményezés globálissá válásának folyamatát tárgyalták a következő beszélgetés során Tommy Steiner, a Signal Group szakpolitikai igazgatójának moderációja mellett. A fő kérdés, hogy miként terjeszthető ki az IMEC hatóköre az indo-csendes-óceáni térségre, hogyan vonhatók be új partnerek, miként bővíthető a fejlesztési finanszírozás és milyen diplomáciai kapcsolatok erősíthetik az IMEC globális jelentőségét. Thomas Jung Ho Park, a Zab Capital Holdings operatív partnere szerint az USA és Szaúd-Arábia együttműködése kulcsfontosságú az IMEC megvalósításában. Dr. Kaush Arha, a Purdue Egyetem Krach Tech Diplomáciai Intézetének vendégkutatója és a Free & Open Indo-Pacific Forum elnöke szerint India és Szaúd-Arábia gazdasági és geopolitikai súlya egyre nő, az IMEC pedig – digitális és fizikai infrastruktúrájával – alternatívát kínálhat a kínai Új Selyemúttal szemben. Dr. Lê Thị Ngọc Hân, a Vietnámi Diplomáciai Akadémia nemzetközi politikai tanszékének dékánhelyettese pedig országa nézőpontját ismertette, és leszögezte, hogy Hanoi célja az ellátási láncok diverzifikálása, és a nagyhatalmi – különösen a kínai – gazdasági nyomás csökkentése. 

Az IMEC csak akkor válhat valódi globális folyosóvá, ha képes összekötni a különböző régiókat – nemcsak infrastruktúrával, hanem közös stratégiai érdekek mentén is. 

Kapcsolódás a globális délhez 

A konferencia zárásaként James Jay Carafano, a Heritage Foundation elnöki főtanácsadója moderálása mellett az IMEC előtt álló kihívásokat és lehetőségeket vitatták meg azzal számolva, hogy folyosót földrajzilag kiterjesztik, különösen a tágabb értelemben vett globális dél bevonásával. Dr. Gizachew Asrat Woldemariam, az Etióp Külügyi Intézet afrikai ügyekért felelős főigazgatója és vezető kutatója szerint az Afrikai Unió már működtet egy olyan partnerséget, amely a kikötők, a repülőterek és a közlekedési útvonalak összehangolását célozza, amit adott esetben az IMEC is kihasználhatna, ha csatlakozni kíván a térséghez. Hozzátette, hogy ha az IMEC összekapcsolná az afrikai országokat, akkor 54 államot foglalna magában, ezáltal egy történelmi jelentőségű, kontinenseken átívelő kereskedelmi vállalkozássá válna. Niruban Balachandran Indonézia- és Izrael-szakértő leszögezte, hogy Indonézia a világ harmadik legnagyobb demokráciája, ahol gyakran a belföldi kereskedelem nehezebb, mint a külkereskedelem, ami választ ad arra, hogy számukra az IMEC miért bizonyulna érdekes kísérletnek amellett, hogy óriási kereskedelmi potenciált rejt. Hozzátette, a kikötők vasúti-hajózási központokká fejlesztése minőségi ugrást jelentene. 

Happymon Jacob professzor, a Jawaharlal Nehru Egyetem oktatója, a Biztonsági és Védelmi Kutatási Tanács igazgatója világossá tette, hogy az IMEC egy nagyon friss kezdeményezés, amely India számára stratégiai előnyt jelenthet. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy jelenleg a hasonlóan gondolkodó államok szövetségének korszakát éljük, és egyre több alternatív kereskedelmi útvonalra van szükség. Richard Javad Heydarian, a Fülöp-szigeteki Egyetem Ázsiai Központjának nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó oktatója ezzel szemben a geogazdasági szempontokat helyezte előtérbe, és leszögezte, hogy elkötelezettek a szabályokon alapuló világrend és a nyugati értékek mellett, a Kínával való rivalizálás viszont geopolitikai alternatívák keresésére ösztönzi az országot, és erre az IMEC egy kiváló lehetőség lehet. 

Konklúzió – Olaszország és Görögország az IMEC fejlődésével egyre nagyobb szerephez juthat 

Görögország és Olaszország földrajzi okokból és az ellátási lánc elemi eszközei miatt jobb helyzetben van ahhoz, hogy profitáljon az IMEC-ből, mint Franciaország és Németország. Athén és Ciprus kihasználhatja a Szuezi-csatorna és a haifai kikötő – a Délkelet-Európát Indiával összekötő két legfontosabb pont – közelségét. Továbbá, amennyiben Gáza az Izraellel vívott háborút követően újjáépül, Európa számára előnyös lesz egy harmadik kikötő, amely vasúton köti össze a Földközi-tengert az Arab-öböl felé. 

Jelenleg a nyugat-európai kikötők uralják az európai kereskedelmet, Olaszország és Görögország azonban Genova, Nápoly, Trieszt és Pireusz révén nemcsak a délkelet-mediterrán térség feltörekvő energiaforrásaihoz, hanem az EU keleti részén fekvő gazdaságokhoz, például Lengyelországhoz is közelebb vannak vasúton keresztül. 

Németország hagyományosan az észak-atlanti kereskedelemre összpontosított, de most más piacokat is szemügyre vehet, ami növelheti Olaszország és Görögország befolyását az európai politikában, köszönhetően az Arab-öbölből érkező délkelet-európai befektetések és az Indiával folytatott kereskedelem is. A vasúti infrastruktúra biztosítja Németország bevonódását az IMEC növekedésébe, azonban az említett földrajzi elhelyezkedés, az infrastruktúra és az ellátási láncok miatt Délkelet-Európa befolyása valószínűleg szintén erősödne. 

Minderre van történelmi precedens is: a német külpolitika 1903-tól az első világháborúig arra törekedett, hogy Németország a Berlin–Bagdad-vasútvonalon keresztül összeköttetést hozzon létre a Perzsa-öböl térségével, hogy hozzáférjen az energiához, és korlátozza a brit és orosz érdekeket Eurázsiában. Ironikus módon az IMEC ennek a tervnek az újjáélesztése Németországgal mint a projekt északnyugati végállomásával. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons