A Kínába irányuló amerikai élelmiszerek exportja jelentősen lecsökkent, amióta Donald Trump megindította – az azóta elcsitulni látszó – vámháborúját Pekinggel szemben. Az ázsiai nagyhatalom különösen az Egyesült Államokban termelt szójabab importját csökkentette, de a sertéshúsból is kevesebbet vásárolnak, mint korábban. A kínai tisztviselők még április 28-án jelezték, hogy könnyen csökkenthetik az amerikai termények importját, miközben a kitűzött 5 százalékos növekedési cél is tartható.  

Bár Amerika továbbra is Kína egyik legnagyobb terményexportőre maradt, a kieső mennyiségeket Peking, geopolitikai stratégiájára és szövetségeseire támaszkodva Dél-Amerikából, egészen pontosan fő szójabab-beszállítójától, Brazíliából fogja pótolni. Ennek fényében Kína nemrég feloldotta az erre vonatkozó korlátozásokat öt brazil cég esetében, amelyek korábban növényegészségügyi aggályok miatt kerültek tiltólistára.  

A kereskedelmi háború miatt növekvő bizonytalanságok közepette az ázsiai ország egyre hatékonyabban valósítja meg Latin-Amerika-stratégiáját, amelynek a gerincét a különböző állami vállalatok infrastrukturális és fejlesztési beruházásai adják. Erre jó példa a mostani brazil–kínai találkozó és az ott bejelentett számos nagyszabású kínai beruházás is. 

Egy sor új kereskedelmi egyezményt jelentettek be 

Luiz Ináció Lula da Silva brazil elnök korábban ragaszkodott ahhoz, hogy a két nagyhatalom közötti kereskedelmi háborúban nem fog oldalt választani, azonban egyre világosabbá válik, hogy melyikük felé húz. Hszi Csin-ping kínai elnökkel május 13-án több mint 20 megállapodást írtak alá a szabad és multilaterális kereskedelem védelme jegyében, az országaik közötti viszony megerősítése érdekében. Lula hangsúlyozta, hogy Kína és Brazília kapcsolatai „sosem voltak még ennyire fontosak”. A két vezető közös nyilatkozatban ismerte el a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolataik fejlesztésének és a mezőgazdaság, a tudomány és az innováció területén való együttműködés megerősítésének fontosságát.

Az elmúlt hónapokban a világ egyre kiszámíthatatlanabbá, bizonytalanabbá és töredezettebbé vált. Kína és Brazília eltökéltek, hogy egyesítsék hangjukat az egyoldalúság és a protekcionizmus ellen. A kereskedelmi háborúknak ugyanis nincsenek győzteseik”  

– kommentálta Lula a sikeres közeledést.  

Az aláírt egyezmények között devizaátváltási, bányászati és a fenntartható nukleáris energiáról szóló megállapodás is szerepel. Az egyezmények kiterjednek még a fenntartható kerozinra, az elektromos járművekre, a félvezetőkre, az inzulinra és a kávébabra is. Ezek a megállapodások már a második ilyen csomagot alkotják, miután tavaly novemberben Brazíliában Hszi és Lula felértékelték a diplomáciai kapcsolataik státuszát, és több mint három tucatnyi infrastrukturális, energiaügyi, mezőgazdasági és egyéb ágazatokhoz kötődő együttműködési megállapodást kötöttek. 

Lula május 12-én, hétfőn érkezett Pekingbe – a harmadik Hszi Csin-pinggel való találkozójára újbóli megválasztása óta –, ahol először egy üzleti fórumon vett részt. Ezen a brazil kereskedelmet és befektetéseket ösztönző ügynökség bejelentette, hogy  

sikerült körülbelül 4,8 milliárd dollárnyi kínai beruházásra szerződést kötniük.  

Továbbá a Great Wall Motor autógyártó, a Meituan logisztikai óriás, valamint energia-, fém- és italvállalatok, többek között a CGN Power, az Envision, a Mixue és a Baiyin Nonferrous Group 350 millió és 1 milliárd dollár érték közötti befektetéseket jelentettek be. A felsoroltak mellett az új üzleti partnerek listáján szerepelnek a Shenzhen Longsys Electronics új félvezetőgyárai, valamint a világ legnagyobb gyorsétteremláncának és a Keeta kézbesítőszolgálata beruházásai is. 

A brazil kormány most a mezőgazdaságra helyezi a hangsúlyt: e hónapban a Sanghajban megtartandó, Ázsia legnagyobb élelmiszeripari vásárára több mint 150 ágazati képviselőt terveznek küldeni, hogy több termékre is kiterjeszthessék a tárgyalásokat. Ezek közé tartozna a kukorica, az etanol, a cirok, a szezám és a kávé.  

Brazília szeretné megvitatni a cirokexport megindítását Kína felé, miután tavaly év végén Peking engedélyezte a termék importját. Szeretnék továbbá megnyitni az ottani piacot a kukoricaetanol egyik mellékterméke előtt, és bővíteni a bioüzemanyag-exportot. 

A brazil és a kínai gazdasági stratégia egymásratalálása 

Brazília egyébként már korábban is profitált a jelenlegihez hasonló világkereskedelmi feszültségekből. Donald Trump első elnöksége idején, 2017 és 2024 között ugyanis 

sikeresen vették át az Egyesült Államok helyét mint Kína legnagyobb importforrása. Az ország Pekinggel folytatott kereskedelme tavaly elérte a 158 milliárd dollárt, így majdnem kétszer nagyobb lett, mint az USA-val folytatott kereskedelme.  

A jelzett időszakban a brazíliai szójabab kínai importja 35 százalékkal, évi 73 millió tonnára emelkedett, miközben az amerikai szójabab 14 százalékkal, évi 27 millió tonnára szorult vissza. 

Akkor hasonló dolog történt, mint most: Trump vámokat vetett ki a kínai importra, amelyeket Peking megtorolt, miközben Brazília növelte az ázsiai országba irányuló azon termékek exportját, amelyekből az USA szintén szállított oda. Végül 2023-ra Brazília már a kínai mezőgazdasági import körülbelül negyedéért felelt, míg az amerikai részesedés – kormányzati adatok szerint – körülbelül 14 százalékra esett vissza. Jelenleg a Kínába érkező szójaszállítmányok 70 százalékát a brazil export teszi ki, ebből pedig 30 százalék Santos, kisebb részek pedig Paranaguá, Itaqui és Barcarena kikötőin haladnak át. 

Lula kitűzött célja, hogy országát feljebb léptesse a globális ellátási láncban, és ehhez a stratégiához jól illeszkedik a térség iránt tanúsított kínai érdeklődés. A brazil elnök nemrég miniszteri munkacsoportot állított fel azzal a feladattal, hogy folyamatosan egyeztessen Pekinggel az új üzleti lehetőségekről.  

Kína Brazília egyik vezető vásárlójává vált, és szeretnénk diverzifikálni a befektetési és partnerségi palettát. Kölcsönösen ambíciózusak vagyunk, a munkánk összetett, sűrű és ígéretes”  

– mondta Eduardo Saboia, a brazil külügyminisztérium Ázsia–Csendes-óceáni térségért felelős államtitkára. 

Megakikötő épül Santosban 

A fent részletezett kínai törekvések közé tartozik az állami mezőgazdasági vállalat, a Cofco egyik legújabb terve, miszerint Santos városában a világ legnagyobb exportterminálját építenék meg. Ennek egyik célja kínai részről az, hogy biztosítsák a vámháború miatt kieső amerikai szójabab és más élelmiszerek ellátását. Ez a kikötő a dél-amerikai szója és egyéb mezőgazdasági áruk fő fogadóállomása – így most Kína az említett árucikkek pótlásának egyetlen reális alternatívája. 

A Santosban épülő kikötőből a szójabab mellett kukorica- és cukorszállítmányok is indulnak Kínába, a Cofco éves exportkapacitása pedig a beruházásnak köszönhetően több mint háromszorosára, 4,5 millió tonnáról 14 millióra bővül. A várakozások szerint jövő évig még nem a teljes kapacitást használják ki. 

A santosi kikötő Peking Dél-Amerika-stratégiájába is beleillik, amelynek fő célja a kontinens bőséges mezőgazdasági kincseihez való hozzáférés biztosítása – miközben odahaza a termőföld és a víz tekintetében egyaránt hiány mutatkozik. A kínai vállalatok ezért többszáz kilométernyi vasútvonalat építenek Brazília központi mezőgazdasági vidékein, illetve lassan egy 3,5 milliárd dollár értékű mélyvízi kikötő is elkészül a perui Chancay városánál. Itt korábban a Cosco kínai hajózási vállalat épített egy hatalmas kikötőt azzal a szándékkal, hogy meggyorsítsák az Ázsia és Dél-Amerika közötti kereskedelmet. Peking emellett Limával is egyeztetett egy olyan nagyobb vasútvonalról, amely Peru csendes-óceáni partjait kötné össze Brazília atlanti kikötőivel. 

A Cofco 2014-ben lépett be a brazil piacra a holland gabonakereskedő Nidera és a hongkongi székhelyű Noble mezőgazdasági szárnyának felvásárlásával, de azóta is csak harmadik féltől származó terminálokra támaszkodik, ami nagy többletköltséget jelent. A vállalat azonban 2022 márciusában 25 évre szóló koncessziót szerzett a Santos kikötőjében található egyik terminál fejlesztésére, és vállalta, hogy mintegy 285 millió dollárt fektet be a projektbe. Eközben a China Merchants Port Holdings 90 százalékos részesedést szerzett egy másik forgalmas brazil kikötő, Paranaguá üzemeltetőjében. Egy másik állami vállalat a China Railway pedig egy olyan vasúti projektet folytat, amelynek célja a fontosabb brazil mezőgazdasági régiók összekapcsolása az ország keleti és északi részén található kikötőkkel. 

Brazília számos nehézséggel néz szembe a kínai közeledés ellenére 

Santos nehezen tudja tartani a lépést. Tavaly rekordmennyiségű, 180 millió tonnányi szállítmányt kezeltek itt, amelynek körülbelül a 60 százaléka mezőgazdasági árucikk volt. Az ömlesztett termények exportjára alkalmas brazil kikötők kapacitásának több mint a 90 százalékát használják ki, ami egyes szállítmányozó cégek szerint meghaladja a biztonságos működés határait. A kialakult helyzetet ráadásul sztrájkok is nehezítik. 

Mivel az ország kiterjedt vasúthálózat híján van, a szójabab- és kukoricaszállítmányok főként kamionokkal érkeznek Santosba – a kikötői hatóságok szerint napi 20 ezer, a közeli autópályákon emiatt kialakult torlódások pedig akár 30 kilométeresek is lehetnek. 

Eközben a műtrágya növekvő ára miatt a farmok is nyomás alatt vannak: a mérsékelt brazil éghajlat ugyan lehetővé teszi, hogy évente háromszor is sor kerüljön az aratásra, ez azonban kizsigereli a földek tápanyagtartalmát, az agyagos talaj pedig a heves esőzések idején nehezen tartja meg az ásványokat – a műtrágya használata ezért elengedhetetlen a termelésben.

Brazília a műtrágyáinak 85 százalékát importálja, főként Oroszországból. Emiatt már az ukrajnai orosz invázió után is nehézkessé vált a szükséges mennyiség beszerzése, az Egyesült Államok és Kanada közötti kereskedelmi feszültségek viszont tovább emelték a globális árakat.  

Egyes szakértők szerint, habár Pekingből nézve Brazíliában valóban nagy potenciál rejlik, a termelés bővítése nem oldható meg egy-kettőre. Így a kínai igények kielégítése csupán azután valósulhat meg maradéktalanul, miután az ország leküzdötte saját problémáit. 

Kína egyre jobban kiterjeszti befolyását Latin-Amerikára 

A fent felsorolt kínai projekteknek az USA-val szemben kiéleződő kereskedelmi háború még nagyobb hangsúlyt adott, és sürgetőbbé tette azokat. Az élelmiszerellátás mellett pedig segítik megnyitni az utat Peking előtt Latin-Amerikában, egy olyan térségben, amely infrastrukturálisan ugyan elmaradottabb, de számos természeti kincset rejt, így az ázsiai nagyhatalom közeledése mindkét fél számára kifizetődő gazdasági lehetőségeket biztosít. 

A térség felé való közeledést erősíti Hszi Csin-ping másik nagyobb bejelentése, miszerint  

Latin-Amerika és a Karib-térség számára egy új, 9 milliárd dollár értékű hitel- és infrastrukturális keretet indítanak.  

Ezt az összeget a mintegy 30 államot tömörítő Latin-Amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) számára írják jóvá. Elemzők szerint a jüanban denominált új hitelkeretet számos regionális fővárosban üdvözlik majd, bár a finanszírozás a dollárhoz kötött adósságokkal küzdő országok számára nem fog azonnal hasznosulni. A jüanalapú üzletkötések viszont hozzájárulnak a dedollarizáció felgyorsításához és a jüan nemzetközi gazdaságban való megerősítéséhez. Hszi azt is bejelentette, hogy öt, egyelőre meg nem nevezett országra kiterjesztik a vízummentességet. 

Kína, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség országai a globális dél fontos tagjai. A függetlenség, dicső hagyományaink, a fejlődés és az újjáélesztés természetes jogunk, a méltányosság és az igazságosság pedig közös törekvésünk” 

 – fogalmazott a kínai elnök a CELAC-országokkal tartott miniszteri találkozón. 

A megbeszélésnek és a kínai bejelentésnek erős hatása van, miközben sok latin-amerikai és karibi ország a kedvezőbb kereskedelmi feltételek kiharcolására törekszik az Egyesült Államokkal. Ráadásul a kínai vámadatok szerint  

a Kína és a CELAC-csoport közötti kétirányú kereskedelem tavaly elérte az 515 milliárd dollárt, ami jelentős növekedés a 2023-as 450 milliárd dolláros forgalomhoz képest.  

Ez az összeg 2000-ben még csak 12 milliárd dollár volt.  

Lula ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a térség államai egyik nagyhatalomnak sem lehetnek kitéve. „Latin-Amerika sorsa nem mástól függ. Nem Hszi Csin-pingtől, nem az USA-tól és nem is az Európai Uniótól, hanem csak és kizárólag attól, hogy nagyok akarunk-e lenni vagy továbbra is kicsik” – mondta.  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Flickr/Lula Oficial