A román elnökválasztás megismételt első fordulóját meggyőző aránnyal a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) társelnöke nyerte, az előzetes méréseknek megfelelően, igaz, jóval nagyobb aránnyal. A novemberben tartott első forduló eredményeit az alkotmánybíróság a kirívó szabálytalanságokra hivatkozva ugyanis megsemmisítette, többek között mindmáig nem ismert titkosszolgálati dokumentumokra hivatkozva, amelyek elvileg alátámasztják, hogy egy Moszkva által finanszírozott TikTok-kampány repítette az élre Georgescut.  

Most Simion a szavazatok 40,96 százalékát szerezte meg (3,8 millió voks), a második helyre kiélezett csatában Bukarest technokrata főpolgármestere, Nicusor Dan került 20,99 százalékkal (közel 2 millió szavazat), megelőzve a kormánypártok és az RMDSZ által is támogatott Crin Antonescut (1,9 millió voks), aki 20,07 százalékot szerzett. Victor Ponta értékes szavazatokat vett el Antonescutól a voksok 13,04 százalékával (1,2 millió szavazat), míg a többi jelölt nem érte el a két számjegyű támogatottságot. 

Miért szavaztak az AUR jelöltjére? 

A választ szomszédunk gazdasági szerkezetében találhatjuk meg, Románia ugyanis az elmúlt években szemmel látható gazdasági fejlődésen ment keresztül.

Ha csak a vásárlóerő-paritáson számított egy főre eső GDP-t vesszük figyelembe, az amíg 2013-ban az európai uniós átlag 54 százaléka volt, addig 2024-re 79-re emelkedett, míg a Makronóm Intézet Harmonikus Növekedési Indexe (HNI) szerint a 2013-as 61.-ről 2021-re (ez a legfrissebb HNI-adat) a 41. helyre zárkózott.

Azonban ezzel a szárnyalással a probléma, hogy nem terjedt ki a társadalom széles rétegeire, aminek az oka az ún. növekedésipólus-politikában keresendő – ez a regionális gazdaságfejlesztési modell a már korábban is versenyképes gazdasági központokban lévő húzóágazatok támogatásán alapul.

Mivel ezek zömében az exportpiacokra termelnek, elsősorban a központi költségvetést gazdagítják, és csak ezt követően szivárog le a növekedés az elmaradottabb régiókba. Jól látható tehát, hogy ennek a modellnek nem az az elsődleges célja, hogy a szegényebb régiókat gazdasági értelemben felzárkóztassa. Ez pedig azt eredményezte, hogy a felszínen Románia ugyan feljebb sorolódott, de a belső egyenlőtlensége nőtt, mivel érvényesült a korábbi tendencia, azaz az addig is sikeres nagyvárosi térségek húzzák fel az országos átlagot.

Az alábbi térkép azt szemlélteti megyei bontásban, hogy a nettó jövedelmek minként alakultak. 

Szembetűnő, hogy a nettó jövedelem azokban a megyékben a legmagasabb, ahol több 100 ezer fős lélekszámot meghaladó nagyvárosok találhatók.

Ezért a legmagasabb értékek a fővárosban, Bukarestben, illetve Kolozs megyében (Kolozsvár – 286 ezer fő) láthatók, holott Románia 41 megyéjéből a döntő többség az külső vagy belső periféria, sőt periférikus társadalmi csoportok szép számmal fellelhetők a nagyvárosokban is.

A régóta fennálló város–vidék, zömében infrastrukturális, ha úgy tetszik, fejlettségbeli ellentét továbbra is megfigyelhető. 

A választásokra visszakanyarodva, a fent leírtak egy polarizált társadalmat eredményeznek: egy a román politikai elitek neoliberális konszenzusából kimaradó, azzal elégedetlen és a fejlett városok által dominált térségektől nagyon lemaradt vidéki társadalmat. De nemcsak a város–vidék közti különbség a szembetűnő, hanem a városi középosztály és a gazdag, regnáló politikai elit közti is.

Talán a legjobb példa ennek szemléltetésére a Mentsük meg Romániát Szövetség (USR) feltörése, illetve profi megszervezése, ami azt mutatja, hogy a városi középosztály mennyire megnyerhető a régóta hatalmon lévő politikai elit ellenében – nem véletlen, hogy az érvénytelenített novemberi első fordulóban Georgescu mellett az USR jelöltje, Elena Lasconi jutott volna be a második fordulóba.

Mindketten markánsan elit-, illetve rendszerellenesek, és beszédes, hogy több szavazatot kapott a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) jelöltje, Marcel Ciolacu, valamint Nicolae Ionel Ciucă.

Annak ellenére, hogy megismételték az első fordulót, hasonló eredmények születtek, csupán a nevek változtak: a kormánypártok, illetve az RMDSZ közös jelöltje – most éppen Crin Antonescu, aki a magyarlakta területeken szinte mindenhol a legtöbb szavazatot szerezte – ezúttal sem jutott be a második fordulóba: George Simion az elégedetlen román vidéket, míg a városi középosztályt a bukaresti főpolgármester, Nicușor Dan tudta becsatornázni, így bejutott a második fordulóba.  

Ha megnézzük települési szinten a legtöbb szavazatot kapottakat, akkor jól láthatjuk, hogy a leegyszerűsítő főszabály, vagyis a város=Dan, vidék=Simion az etnikai összetételt tekintve hozott csak kivételt. 

Mégis összetettebb Románia helyzete, ha a tavaly novemberi elnökválasztási, a decemberi parlamenti és a legutóbbi első elnöki forduló eredményei alapján osztjuk fel a településeket. Ezek alapján hat klaszter rajzolható fel: RMDSZ, PSD, PNL, USR, radikális jobboldal (döntően AUR), illetve azok, ahol a radikális jobb megnyerte és növelni tudta a részvételét.

Érdemes azonban emlékeztetni: a két elnökválasztási forduló között december 1-jén sor került egy parlamenti választásra, ahol a neoliberális konszenzus szerint ugyan a PSD szerezte meg a legtöbb mandátumot, és így képes volt kormányt alakítani a PNL és az RMDSZ bevonásával, azonban a parlamenti mandátumok harmadát a radikális jobb birtokolja. 

Ha az RMDSZ-t nézzük, akkor jól látható, hogy 212 településen értek el 50 százalék feletti eredményt, ami elég volt a parlamenti küszöb átlépésére.

Ha területileg vizsgáljuk ezeket, akkor nagy meglepetés nincs: döntően a magyarlakta Hargita és Kovászna megyében értek el erős eredményt, valamint Maros és Bihar egy részén.

Ezeken a területeken nagyjából 740 ezer választópolgár él, ami nagyjából a lakosság 4,1 százaléka. Ez önmagában nem újdonság, ahogy az sem, hogy a novemberi első elnöki fordulóban Kelemen Hunor a szavazatok háromnegyedét zsebelte be.

Inkább az volt már akkor is érdekes, hogy ezeken a területeken nagyjából volt 10 százaléknyi választópolgár, aki vagy Georgescura vagy Simionra szavazott, a megismételt voksoláson pedig az utóbbit 15 százalék támogatta, szemben az RMDSZ által favorizált Antonescuval, akit 70.

Ez a megugrás a választási részvétel visszaesésével magyarázható, ugyanis a magyarlakta területeken zuhant le a legnagyobb arányban a részvétel: novemberben 46, decemberben 55, míg legutóbb 42 százalék járult az urnákhoz. Tehát a magyarok otthonmaradása magyarázza, hogy Simion növelni tudta a szavazatarányát novemberhez képest. 

A radikális jobboldal által megnyert településeket érdemes két részre osztani: a legalacsonyabb, illetve a magas választói részvétellel bezsebeltekre. Az előbbi átlagosan 40 százalék körüli részvételt jelent, és ezek leginkább a déli, illetve keleti részen találhatók, kiegészítve néhány perifériának számító északi településsel. Ez azért különösen fontos, mert ez 3,5 millió ember, azaz a választók csaknem egyötöde. 

Ez pedig azért meglepő, mert novemberben még a korábbi miniszterelnök, a PSD jelöltje, Marcel Ciolacu szerezte a legtöbb szavazatot (31,6 százalékot).

Georgescu és Simion azonban külön-külön indulva többet vonzott (23,3 és 18,3 százalék), ami intő jel volt, hiszen a kettőt összeadva a radikális jobb 10 százalékpontot vert a PSD jelöltjére. Simion most ezt további 7,7 százalékponttal növelte, sőt ezeken a településeken érte el második legjobb eredményét a szavazatok 49,3 százalékával. 

Ha a magasabb részvétel melletti radikális jobboldali győzelmet ünneplő településeket nézzük, azok a térképen jóval szétszórtabban találhatók meg: leginkább az északkeleti Szucsva, a keleti Konstanca és Tulcsa megye településein nyert így Simion.

Érdekesség, hogy a középső, illetve a nyugati nagyvárosok, mint Arad, Nagyszeben vagy éppen Temesvár, az ország külső perifériáinak számítanak. Ha pedig az arányokat nézzük, akkor végképp látszik ezen térségek jelentősége: a választópolgárok 12 százaléka, azaz 2,1 millió ember él itt. A novemberi adatok szerint ezeken a területeken a választópolgárok nagyjából 50 százaléka vagy Georgescura, vagy Simionra adta a szavazatát, így az első két helyen radikális jobboldali jelölt állt. Most pedig az utóbbi itt aratott a legnagyobb arányban győzelmet, a legtöbb esetben 60 százalék környéki eredménnyel.

Románia tehát észvesztő ütemben tolódik a politikai spektrum jobboldalára: ha a parlamenti mandátumarányokat nézzük, három radikális jobboldali párt kapott helyet a törvényhozásban (AUR, POT, SOS Románia) a mandátumok 45 százalékát megszerezve, míg a PSD és a PNL együttesen 34,5 százalékot tudhat magáénak. 

Novemberben a PSD jelöltje 42, míg a PNL-é 32 százalékot szerzett, de érdemes megjegyezni, hogy azokon a településeken, ahol a PNL-jelölt kerekedett felül a PSD is erősen szerepelt: a választók közel 20 százaléka rájuk voksolt.

Ha együtt nézzük a két párt által megnyert településeket, akkor nagyjából azt kapjuk, hogy itt él a választók 7 százaléka (1-1,2 millió fő) ami azt jelenti, hogy az eddigi neoliberális konszenzus két nagy pártja sokkal kisebb területen maradt meghatározó, mint ahol a radikális jobboldal megerősödött.

A PSD és a PNL által korábban dominált településeken legutóbb Simion nagyjából 15 százalékponttal előzte meg a közös jelölt Antonescut: előbbi 45 százalékot ért el átlagosan, míg utóbbi több esetben a 30 százalékot sem lépte át.  

Végül ha megnézzük a három választás alapján az USR által dominált településeket, azt láthatjuk, hogy Nicușor Dan itt szerepelt országosan a legjobban.

Ő az USR nem hivatalos jelöltje volt, így a második fordulóba bekerülve a párt már szervezetileg is beáll mögé, a többi középpárthoz hasonlóan.

Ezekbe a településekbe tartozik az összes nagyváros, így ezek jelentik a legnépesebb csoportot: a lakosság közel 50 százaléka él itt, de ez csak 383 település, ami az össztelepülések egytizede. Igaz, hogy a bukaresti főpolgármester itt szerepelt országosan a legjobban, de Simiont csak 33 helyen tudta megverni, míg az utóbbi 350 ilyen településen nyert. Persze ezeken a verseny szoros volt, és Dan jól szerepelt, Simion pedig országosan nézve a magyarlakta területeket nem nézve itt szerepelt a leggyengébben. Bár elsőre nagyon kevésnek tűnik a Dan által megnyert 33 település, a román választók 20 százaléka itt él. 

A második forduló elé 

Először fordul elő Romániában, hogy két rendszerellenes jelölt került a második körbe. Érdemes megjegyezni, hogy mind Dan, mind Antonescu feleannyi szavazatot kapott, mint Simion, így óriási fordításra és átszavazásokra lenne szükség ahhoz, hogy a második fordulót ne az AUR jelöltje nyerje.

Ebből a szempontból utólag érdemes mérleget vonni, hogy megérte-e érvényteleníteni a legutóbbi első fordulót, ugyanis a számok azt mutatják, hogy a radikális tábort frusztrálta az eredmények megsemmisítése, és az akkori Georgescu-szavazók ezúttal szinte teljes egészében átvoksoltak Simionra, csakúgy, mint a decemberi parlamenti választáson a Georgescu által vezetett POT, valamint az SOS Románia szavazói.

Míg Georgescu novemberben 2,1 millió voksot szerzett, Simion 1,2 milliót, és ha ezeket a számokat összeadjuk, akkor 500 ezer szavazat híján megkapjuk Simion mostani eredményét – de ha azt nézzük, hogy novemberhez képest ezúttal a részvétel is magasabb volt, akkor helytállók a számítások. 

Ami az erdélyi magyarság helyzetét illeti, ahogy említettük, a magyarlakta területeken esett vissza leginkább a részvétel, ami azt jelenti, hogy a magyarok szinte teljes egészében átszavaztak az RMDSZ iránymutatása alapján Antonescura, de a mobilizáció külön RMDSZ-jelölt hiányában korántsem működött olyan jól. 

A gazdasági problémák ideológiai értelemben vett radikalizálódással is járnak, ebből következik, hogy a Románia vidékének zömét kitevő egyre elszegényedő falvak és kisvárosok, illetve a problémák miatt onnan elvándoroltak radikális alternatívára voksoltak: a külföldről érkező szavazatok 60,79 százaléka Simionra, 25,61 százaléka Danra és csak 6,76 százaléka érkezett Antonescura. Ezúttal a szokásosnál többen adták le szavazataikat külföldön (közel 1 millió voks). 

Szétszakadt Románia 

Tisztán kirajzolódik, hogy az elmúlt három választás alkalmával a társadalom három jól elkülöníthető részre szakadt. 

Romániában él egy egyre növekvő létszámú rendszerellenes, a neoliberális konszenzust elutasító városi társadalom.

Erre a rétegre jellemző, hogy a pártpolitizálás helyett inkább a semleges, technokrata megoldásokat tartja helyesnek, mint Dan.

Azonban nem szabad úgy rákanyarodni a második fordulóra, hogy a nagyvárosokat biztosan hozni fogja a bukaresti főpolgármester: a városokon belüli egyenlőtlenségekre mutat rá, hogy Simion és korábban Georgescu itt 20-30 százalék körüli eredményt ért el. 

Az ország fejlett városközpontoktól távol eső periférikus vidéki községeiben, zömében a keleti országrészben a radikális jobboldal immár megkérdőjelezhetetlenül átlépte az 50 százalékot a parlamenti mellett immár az elnökválasztásokon is. 

A harmadik és talán az előbb említett kettő közé ékelődő csoport az eddigi két nagy párt, a PSD és a PNL még megmaradt bázisain élők.

Ezek egyre gyorsabb ütemű zsugorodása jól látható volt az elmúlt három voksoláson: csupán azért képviselnek érdemi csoportot, mert vannak erős, helyben jól beágyazott politikai elitjei, amelyek a parlamenti választások alkalmával hozza az elvárható szavazatszámokat.

Azonban ahogy a választók fokozatosan kiábrándulnak a két nagy párt régi politikusaiból, úgy csatornázza be őket a radikális jobb. 

A május 18-i második forduló talán legnagyobb kérdése az, hogy az elsőn feltűnően alacsony részvételt mutató városi fiatalság milyen arányban mobilizálható. Továbbá, hogy a két tradicionális nagy párt bázisai átbillenek-e Simion irányába, vagy az ott élők a radikális jobb fenyegetésétől tartva, taktikai szavazáshoz folyamodva, inkább a bukaresti főpolgármesterre szavaznak-e.

Végül, de nem utolsó sorban innen Magyarországról legalább olyan fontos, hogy a magyarokat az első fordulóhoz képest Simion „rémképe” képes-e érdemben mobilizálni.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons