Hszi Csin-ping moszkvai látogatása előrevetítette, hogy egy nagy egyezség születik Kína és Oroszország között. Az orosz elemzők is úgy vélik, hogy nőtt az esélye annak, hogy még az idén aláírják a szerződést a Szibéria Ereje 2 vezetékről.  

Az orosz lapok arra számítanak, hogy a két ország egy második történelmi jelentőségű gázvezeték-megállapodás aláírásának küszöbén áll. Az első ilyet az oroszok Kínával 2014-ben írták alá. Ezt követően épült meg a Szibéria Ereje 1 gázvezeték, idénre pedig a projekt elérte a tervezett kapacitását: évente 38 milliárd köbméter gázt fog szállítani. 

A Szibéria Ereje 2-n keresztüli vezetékes gázszállításra vonatkozó projekt szerződését még nem írták alá, márpedig enélkül lehetetlen megkezdeni a vezeték építését. A tárgyalások sokáig elhúzódtak, de Alekszandr Novak miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy felgyorsítják a folyamatot, sőt a Gazprom és a kínai CNPC vállalat már javában dolgozik a szerződésen.  

Várhatóan még az idén aláírják, méghozzá vagy a Szentpétervári Gazdasági Fórumon, vagy Vlagyimir Putyin szeptemberi kínai látogatása során. Az utóbbi időpont azért valószínűbb, mert az előző szerződést is az orosz elnök Pekingbe utazásakor szentesítették. Valószínűleg

a kínai fél számára fontos, hogy ne ők „menjenek a gázért”, hanem az eladó jöjjön hozzájuk aláírni a megállapodást.  

Hosszú egyezkedés

Az ügylet elhúzódásának a legfőbb oka az ár volt: médiaértesülések szerint ugyanis a kínaiak a gázárakat nem a spotgázpiachoz, hanem az oroszországi belföldi árakhoz kötnék, amelyek alacsonyabbak az exportáraknál. Igor Juskov, az orosz kormány alatt működő Pénzügyi Egyetem és a Nemzeti Energiabiztonsági Alap (NESF) szakértője nem hiszi, hogy Peking beleegyezne abba, hogy az árképletet a belföldi orosz gázárakhoz kössék, mert ebben az esetben Moszkva teljes mértékben ellenőrizhetné a kínai szállítmányok árazását. Vagyis könnyen a többszörösére emelheti a hazai gázárakat, hogy a kínaiak sokkal többet fizessenek. Az emiatt belföldön keletkezett drágulást pedig azzal orvosolná, hogy azzal egyidejűleg az állam támogatásokat kínálna a hazai fogyasztóknak. Ezért volna logikus, hogy az árazás az energiaforrások világpiaci árain alapuljon.  

Persze az oroszok sem fognak annyiért szállítani, amennyivel csak veszteséget termelnének. „Ez esetben már rég aláírtuk volna, és nem tárgyaltunk volna róla évtizedekig. A Szibéria Ereje 1-ről szóló megbeszélések is sokáig tartottak, és az eredmény egy kompromisszumos megállapodás lett, ami továbbra is előnyös számunkra” – tette hozzá Juskov.  

A Szibéria Ereje 1 esetén az árképlet az ázsiai piacok olaj- és olajtermékáraihoz van kötve, kilenc hónapos késéssel. Juskov szerint a Szibéria Ereje 2-nél vagy ugyanez lesz, vagy egy olyan, amely az ázsiai spotgázpiac áraihoz kötött. 

Az orosz szakértő a tárgyalások felpörgését annak is tulajdonítja, hogy elmérgesedett a viszony Kína és az Egyesült Államok között. A szankciók és a kereskedelmi háború azt jelzi Kínának, hogy a dolgok csak rosszabbak lesznek. Az Egyesült Államok meg akarja fékezni az ázsiai nagyhatalom fejlődését, vagyis Kína bármit is tesz, korlátozásokat fognak bevezetni ellenük. 

Egy felerősödött konfliktus esetén az Egyesült Államok elsőként blokkolná a Kínába irányuló, a Malaka-szoroson keresztül érkező energiaellátást. Így Kína számára nemcsak az energiaellátás mennyisége, hanem a megbízhatósága is fontos. Jelenleg úgy tűnik, hogy minden, ami északról jön, sokkal megbízhatóbb.  

Juskov másik érvként az ukrajnai háború végének közeledtét jelölte meg, ami szerinte ha nem idén, akkor jövőre bekövetkezik. Ekkor pedig elindul a cégek versenyfutása, hogy helyreállítsák a gazdasági szerződéseiket Oroszországgal. Bár az európai politikusok jelenleg keményítettek a retorikájukon Moszkvával szemben, a vállalatok arra várnak, hogy visszatérhessenek Oroszországba. Kína nagyjából ugyanebben a helyzetben van.  

Az eddigi visszatartó tényező, amiért Kína nem írta alá a Szibéria Ereje 2-szerződést, az a semlegessége megőrzésére tett kísérlet és az Oroszországgal való aktív együttműködés miatti újabb szankciók elkerülése.

Most, a háború végére számítva viszont csökkennek a kockázatok, ráadásul Kínának további gázra lesz szüksége, hiszen mind a gázfogyasztása, mind az importja növekszik, az utóbbi intenzíven, évente közel 25 milliárd köbméterrel – véli az Energiabiztonsági Alap szakértője.  

Amennyiben az idén sikerül nyélbe ütni a kereskedelmi szerződést, az új vezetéken keresztül az első gázszállítmány 2030-ban érheti el Kínát. Ahogy a Szibéria Ereje 1 esetében, a kivitelezés ezúttal is 4-5 évig tarthat. A teljes kapacitás elérése az első esetén hosszabb időt vett igénybe: 2019-től 2025-ig a kínálati mennyiségek minden évben 5 milliárd köbméterrel nőttek. Juskov szerint a Szibéria Ereje 2-nél már öt év alatt elérhető lesz a tervezett 50 milliárd köbméteres kapacitás, évi 10 milliárd köbméterrel növelve a gázáramlást. Az is segíti a gyorsabb kivitelezést, hogy míg a Szibéria Ereje 1 erőforrásbázisát a nulláról fejlesztették ki, addig a második már kifejlesztett mezőkről visz nyugat-szibériai gázt – korábban innen szállították Európába. 

Az oroszoknak van miből

Nyugat-Szibériában még mindig körülbelül 100 milliárd köbméter tartalékkapacitás maradt, köszönhetően annak, hogy 140 milliárd köbméterrel csökkent az Európába irányuló export, így elegendő gázuk van több hasonló projekthez. 

Oroszország ezzel három útvonalon tudna gázt szállítani Kínába. A Szibéria Ereje 1 vezeték első, évi 38 milliárd köbméter kapacitású útvonala már teljes mértékben működik. A második – a távol-keleti útvonalon, évi 10 milliárd köbméter kapacitással – a szerződés keretében 2027-ig valósul meg, míg a harmadik lenne a Szibéria Ereje 2 Mongólián keresztül, 50 milliárd köbméter kapacitással. Ezzel Oroszország a jövőben évente 98 milliárd köbméter gázt tud Kínának szállítani, megbízható útvonalakon keresztül. 

Az orosz szakértők az árat ezer köbméterenként hozzávetőlegesen 250 dollárra becsülik, ami közel áll a Szibéria Ereje 1 árszintjéhez. Alacsonyabb, mint az Európába szállított gázé és magasabb az orosz belföldi áraknál. Ennél az árnál Oroszországnak az 50 milliárd köbméternyi exportjából származó éves bevétele 12,5 milliárd dollár lenne, aminek a 30-35 százaléka az orosz költségvetést gazdagítaná.  

(Forrás: Vzgljad) 

Kapcsolódó: