Trumpnak a beiktatása óta ez volt az első hivatalos útja – ha Ferenc pápa temetését nem számoljuk –, amely során három öböl menti monarchiába látogatott: Szaúd-Arábiába, Katarba és az Egyesült Arab Emírségekbe. E három ország különösen érdekes, mivel bár eltérő helyzetben vannak, mások a prioritásaik, de a szerepük hasonló: egyszerre pozicionálják magukat közvetítőként különböző konfliktusokban és kínálnak kiemelkedő üzleti lehetőségeket. Rijád az orosz–ukrán tűzszüneti tárgyalások több fordulóján közvetített házigazdaként, Katar a Hamász és Izrael párbeszédét moderálta, míg az Egyesült Arab Emírségek több fogolycserét bonyolított le az orosz és az ukrán fél között. 

Szaúd-Arábia: biztonsági paktum 

Az első állomása Rijád volt, ahol Mohamed bin Szalmán trónörökös fogadta, akivel részt vett az 54 állam- és kormányfő jelenlétével megtartott Iszlám Együttműködési Szervezet találkozóján. Trump Marco Rubio külügy-, Pete Hegseth védelmi, Howard Lutnick kereskedelmi és Chris Wright energiaügyi miniszterrel érkezett, azonban a delegáció teljes névsorából kirajzolódik a négynapos út üzleti jellege is, az elnököt ugyanis elkísérte Elon Musk, valamint az OpenAI, az Nvidia, a Boeing, a Google, az IBM és az Amazon képviselői. 

Rijád legfőbb célja az volt, hogy írásba foglaljanak bizonyos biztonsági garanciákat, amelyek számukra hosszú ideje napirenden vannak.

Egy tervezet már készült az elmúlt év végén, azonban Szaúd-Arábia feltétele az volt, hogy Washington érje el Izraelnél és legfőképp Benjamin Netanjahunál a palesztin államiság elismerését – ám itt megrekedt az egész folyamat. A megbeszélések előtt már tudható volt, hogy Rijád a problémát egy 100 milliárdos fegyvervásárlási ajánlattal oldaná fel, és a találkozót követően a Fehér Ház be is jelentette, hogy ezzel kapcsolatban egy 142 milliárd dolláros megállapodást kötöttek Rijáddal. Szaúd-Arábia a világ második legnagyobb olajtermelője, és hosszú távú stratégiai célkitűzései között szerepel az energiaellátásának diverzifikálása. Ennek keretében szeretné, hogy Washington működjön közre egy atomerőmű-építésben. Ez azonban a térség hatalmai között feszültséget keltett: Izrael és az USA egy része ugyanis biztonsági kockázatot lát egy szaúdi atomprogramban és egy ottani urándúsító kapacitás kiépítésében, annak ellenére, hogy ez több tízmilliárdos megrendeléseket jelentene a projektbe bevont amerikai cégeknek.

A találkozó legnagyobb eredménye egy gigantikus fegyvervásárlási szerződés, emellett kötöttek egyéb megállapodásokat is, amelyek Trump szerint összességében elérik az 1000 milliárd dollárt, bár Rijád szerint ezek 4 év alatt „mindössze” 600 milliárdot ölelhetnek fel.

Hosszú távon továbbra is érzékeny téma a felek között az olajár, amit az USA szeretne alacsonyan tartani, ellenben Szaúd-Arábia, mivel az elsődleges bevételét az olajexport jelenti, ebben éppen ellenérdekelt. A 63 dollár körüli olajár, a növekvő költségvetési hiány és a nettó tőkeimporttá vált állami befektetési alap miatt az elemzők szerint Rijád legfeljebb a már említett 600 milliárdot tudja vállalni, azt is csak hosszabb távon. Ennek dacára a felek egy előzetes MI-chip-megállapodást kötöttek, amely gyorsított hozzáférést adna Rijádnak az Nvidia és az AMD csúcslapkáihoz, amerikai felügyelettel.

Az alku részletei még nem tisztázottak, mert Washington attól tart, hogy Kína közvetett módon hozzáférhet a sivatagi adatközpontok amerikai hardveréhez, ezért felmerült az „adatnagykövetségek” ötlete, amelyek külföldi joghatóság alá vonnák a létesítményeket. A látogatás súlyát növeli, hogy a szaúdi Public Investment Fund (PIF) tulajdonában lévő AviLease mintegy 1,5 milliárd dollár értékben 30 Boeing 737 Max gépet rendelne, és várhatóan más öböl menti légitársaságok is hasonlóra készülnek. 

Katar: fókuszban Szíria 

Katar helyzete annyiban más, hogy a biztonsági garanciái szilárd lábakon állnak, mivel az USA legnagyobb közel-keleti légibázisa a katari al Udeidben található, emellett 1992 óta Doha számos védelmi megállapodást kötött Washingtonnal. A közel-keleti ország a találkozón a hatalmas földgázvagyonával igyekezett felértékelni a saját pozíciót. Donald Trump számára azonban Rijádhoz képest nem az üzleti kapcsolatok voltak fontosak:

Doha szerepe elsősorban a különböző, térségbeli terrorcsoportokkal fenntartott kapcsolatai miatt érdekes, mint a tálibok, a Hamász vagy az időközben Szíria vezető erejévé avanzsáló Hajat Tahrír as-Sám, amelyekre adott esetben nyomást is tud gyakorolni.

Katar el akarta érni a Washington által még az Aszad-rezsim ellen hozott szankciók feloldását, amire Trump nyitottnak mutatkozott. Ez azért lenne nagy lépés, mert így a 2011 óta polgárháború sújtotta Szíria újra be tudna kapcsolódni a világgazdasági vérkeringésbe, egyúttal meg is indulhatnának az országba a helyreállítást célzó külföldi befektetések. 

Donald Trump Katarban aláírt egy legalább 1,2 ezermilliárd dollár értékű gazdasági egyezményt. Bejelentette a két ország közötti gazdasági megállapodásokat is, beleértve a Boeing repülőgépek és a GE Aerospace hajtóművek eladását a Qatar Airwaysnek. Katar hagyományosan erős lobbitevékenységet folytat, így kevésbé lehet meglepő, hogy Trump érkezésekor egy 400 millió dollár értékű Boeing 747-8-as különgépet ajánlott fel a mostani, Air Force One-ként használt gép lecserélésére. 

Mindezek mellett az Egyesült Államok és Katar ugyanazon a napon számos megállapodást írt alá, amelyek összértéke meghaladja a 243,5 milliárd amerikai dollárt, beleértve Katar Boeing utasszállító repülőgépek és fegyveres drónok vásárlását az Egyesült Államoktól.

Egyesült Arab Emírségek: új MI-nagyhatalom 

Az öböl menti országok közül az Egyesült Arab Emírségek számít a legkísérletezőbbnek, amely a mesterséges intelligenciára igyekszik hosszú távú stratégiát építeni. A márciusi bejelentésük szerint 10 év alatt 1400 milliárd dollárt fektetnek a szektorba, beleértve a K+F-tevékenységet, a félvezetőgyártást és az MI-t energiával kiszolgáló infrastruktúrát. Azonban Dubaj csak úgy lehet 2031-ig első számú MI-hatalom, ha rendelkezésére állnak a legfejlettebb amerikai mikrochipek. Ezt viszont nehezíti, hogy egy az előző amerikai kormányzat alatt hozott szabályozás szerint az Emírségek azon országok közé tartozik, amelyekbe amerikai informatikai eszközöket csak korlátozottan van lehetőség exportálni. Mindez azonban megváltozhat, mivel Dubaj ennek enyhítését célzó, Trumpnál kifejtett lobbitevékenysége sikeresnek tűnik.  

A két ország közötti, nem az olajjal kapcsolatos külkereskedelem értéke tavaly 32,8 milliárd dollár volt, az USA az öböl menti állam az Ázsián kívüli legnagyobb  míg globálisan a hatodik legnagyobb kereskedelmi partnere az állami Emirates hírügynökség szerint. 

Az Egyesült Arab Emírségek beruházásai az Egyesült Államokban több mint 1000 milliárd dollárt tesznek ki, beleértve az olyan ágazatokat, mint a tiszta energia, a gyártás és a mesterséges intelligencia infrastruktúrája. A mostani látogatás során az USA-val technológiai keretmegállapodást kötött arról, hogy az Nvidia legfejlettebb mesterségesintelligencia-chipjeiből importáljon évente 500 ezer darabot importáljon. 

Szíria 

Trump megerősítette, hogy feloldja a Szíria ellen érvényben lévő valamennyi szankciót, ami egy hatalmas változás: Washington ugyanis még 1979-ben nyilvánította a terrorizmus állami támogatójának Szíriát, 2004-ben szankciókat, majd a 2011-es polgárháború kitörését követően újabb büntetőintézkedéseket vetettek ki az országra. Aszad al-Sibani szíriai külügyminiszter elmondta, hogy a tervezett lépés egy új kezdetet jelentene a Szíria újjáépítése felé vezető úton.

A szankciók feloldása hatalmas lökést jelentene egy olyan ország számára, amelyet több mint egy évtizedes polgárháború döntött romba. Az eddigi utolsó belső konfliktus során a jelenlegi elnök, Ahmed al-Saraa által vezetett lázadók tavaly decemberben megdöntötték Bassár el-Aszad elnök rezsimjét. 

Trump döntése a szíriai szankciók feloldásáról az egyik legnagyobb külpolitikai rizikót jelentheti. A lépés azt tükrözi, hogy Szíria fordulóponthoz érkezett: kulcspozíciót foglal el a régióban, és nagyobb káoszba süllyedhet, ha az országban továbbra is fennáll a polgárháborús helyzet. 

Az amerikai elnök szerint al-Saraának megvan az esélye arra, hogy egyben tartsa Szíriát, de azt akarja, hogy ismerje el Izraelt. Trump lépése egybecseng néhány európai és közel-keleti vezetővel, akik hajlanak arra, hogy félretegyék Al-Saraa korábbi tevékenységével szembeni ellenszenvüket abban a reményben, hogy véget tud vetni a polgárháborús időszaknak. 

Trump döntése a szankciók feloldásáról válasz Szaúd-Arábia és Katar lobbitevékenységére, mivel mindketten el szeretnék kerülni az esetleges zavargások átterjedését országukba. Rijád, Washington és Doha is meg akarja akadályozni a külső hatalmak, Oroszország, Törökország, Irán és Izrael több évtizede zajló beavatkozását Szíriáb. 

Míg az országon kívül Al-Saraa jelenti a legnagyobb reményt Szíria stabilitásának megteremtésére, egyre nagyobb az aggodalom az iránt, hogy kormánya nem védi meg a vallási és etnikai kisebbségeket. Eközben Washingtonban a kongresszus magas rangú tagjai biztosítékot akarnak arra, hogy kiűzi az ISIS csoportjait, még azelőtt, hogy beleegyeznének a törvényben rögzített szankciók feloldásába. 

Izrael: a kimaradó 

Elsőre érdekes lehet, hogy Izrael kimaradt a célállomások közül, pedig hagyományosan a térségben a legerősebb amerikai szövetséges, ráadásul az amerikai Republikánus Pártnak mindkét nagy izraeli pártban erős szövetségesei vannak, sőt Trump és Netanjahu kapcsolata kifejezetten szorosnak mondható.  

A célállomások mögötti stratégia azonban érthető: Trumpnak egyfelől a gazdasági megállapodások az elsődlegesek, másfelől kicsit elhidegült a viszonya Izraellel, amikor az első diplomáciai sikereként elért gázai tűzszünet március közepén összeomlott.

A térségbeli látogatása mindenesetre éreztette a hatását a gázai konfliktusban, ugyanis a Hamász hétfőn szabadon engedte az utolsó amerikai túszt is. Izrael nem titkoltan azt várta Trump dohai látogatásától, hogy Steve Witkoff közel-keleti és Adam Boehler túsztárgyalásokért felelős megbízott közbenjárásának köszönhetően a Hamász bocsásson szabadon 24 embert, aki életben maradt az 58 elfogottból túsz közül. 

Kihívás az EU előtt 

Trump közel-keleti megállapodásai, amelyek az amerikai technológiai és védelmi ipar megerősítését szolgálják, kihívást jelentenek az EU számára, mivel ezek az együttműködések az említett területeken az európai cégek versenyképességét is érinthetik. Elemzők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a bejelentett számok jórészt nem kötelező szándéknyilatkozatok, és a szaúdi eladósodás, valamint a közelgő gigaberuházások miatt 2030 előtt aligha érkezik meg az áhított ezermilliárd dollár az Egyesült Államokba, ami viszont Trump gazdasági ígéreteit is próbára teszi. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons