A zöldenergiára történő (részbeni) átállás korunk egyik legnagyobb kihívása, Nyugat- és Közép-Európában az Északi-tenger hatalmas szélenergia-potenciálja alapvető szerepet játszik ebben a folyamatban. Az Egyesült Királyság és Norvégia a minap aláírt Zöldipari Partnersége az offshore szélenergia, a zöldhidrogén és a szén-dioxid-tárolás (CCS) fejlesztésére fókuszál, ami része egy átfogóbb stratégiai együttműködésnek, amely a klímavédelemtől a biztonságpolitikáig terjed, és jelentős gazdasági hatásokkal járhat.  

A Zöldipari Partnerség háttere 

Az Északi-tengeren szinte állandóan fúj a szél, és az olajkitermelő platformok miatt jelentős az ottani energetikai tapasztalat és infrastruktúra, ez pedig egyedülálló lehetőségeket kínál a zöldenergia-fejlesztések számára. Ráadásul a tengerfenék alatti geológiai formációk – így különösen a kiürült olaj- és gázmezők – alkalmasak a szén-dioxid hosszú távú tárolására. 

A kutatások szerint az Északi-tenger 2030-ra a 120 GW offshore szélenergia-kapacitást is elérheti, ami 120 millió háztartás energiaellátására elegendő. A brit vizek alatti tengerfenék emellett 78 milliárd tonna szén-dioxid tárolására alkalmasak, ami Európa egyik legnagyobb CCS-potenciálját jelenti. 

A fentiek okán e partnerség célja, hogy ezeket az adottságokat kiaknázza, miközben gazdasági növekedést generál. A becslések szerint ugyanis a kezdeményezés 51 ezer munkahelyet teremthet és 36 milliárd fonttal járulhat hozzá a brit gazdaság növekedéséhez. A norvég vállalatok – például az Equinor, a Statkraft, a Fred Olsen és a Vårgrønn – már most jelentős szerepet játszanak a brit tisztaenergia-piacon, és ez a partnerség tovább erősíti technológiai és infrastrukturális hozzájárulásukat. 

A finanszírozási és ösztönző mechanizmusok 

A partnerség sikerének titka a célzott pénzügyi támogatások és ösztönzők rendszere. Az alábbiakban az ezek közé tartozó legfontosabb intézkedéseket mutatjuk be. 

Az Egyesült Királyság a Clean Industry Bonus (CIB) keretében 544 millió fonttal támogatja az offshore szélenergia-projektek megvalósítását, különös tekintettel a korábban ipari központként működő hátrányos helyzetű térségekre, és minden újonnan telepített gigawatt kapacitás után 27 millió fontot biztosít, ami várakozások szerint mintegy 8 milliárdnyi magántőkét vonz a szektorba. Emellett a 21,7 milliárd font összértékű 25 éves CCS-támogatási program célja évi 8,5 millió tonna szén-dioxid leválasztása és biztonságos tárolása, amelynek a zászlóshajója a BP és az Equinor által vezetett teesside-i projekt, amely önmagában évi 4 millió tonna CO₂ elhelyezésére képes. Végül az állami garanciák és a kedvezményes hitelek rendszere tovább ösztönzi a magánberuházásokat az offshore szélenergia, illetve a CCS területén, és a brit kormány célja, hogy ezzel további 8 milliárd font magánbefektetés bevonását érje el.  

Norvégia pedig a Northern Lights CCS projekt keretében az idén nyáron indítja el határokon átnyúló szén-dioxid-tárolási infrastruktúráját, amely évente 1,5 millió tonna CO₂ biztonságos elhelyezésére lesz képes, és amelyben a nagyobb cégek közül az Equinor, a Shell és a TotalEnergies vesz részt, így lehetővé téve, hogy más országok is hozzáférhessenek ezen kritikus klímatechnológiai kapacitáshoz. Emellett az állami beruházásokra és szabályozási együttműködésre épülő infrastrukturális fejlesztések célja az offshore szélenergia- és zöldhidrogén-termelés támogatása, különösen kapcsolódó csővezetékek és tárolókapacitások kiépítésével.  

A CCS üzleti racionalitása
A szén-dioxid-tárolás (CCS) üzleti logikája gyakran vet fel kérdéseket: miért éri meg a leválasztott szén-dioxidot a tengerfenék alá „eltemetni” ahelyett, hogy ipari célra értékesítenék? A válasz több tényező kombinációjából adódik:
Szabályozási nyomás: az Egyesült Királyság és az EU szigorú kibocsátási kvótái miatt a nagy szennyezők (pl. cementgyárak, acélipar) nem bocsáthatják ki szabadon a szén-dioxidot. A tárolás azonban lehetővé teszi az e szabályoknak való megfelelést.
Pénzügyi ösztönzők: a kormányok támogatási rendszereken keresztül (pl. szén-dioxid-tárolási kreditek, állami garanciák) kompenzálják a CCS költségeit. Az Egyesült Királyság 21,7 milliárd fontos CCS-programja például közvetlen finanszírozást biztosít.
Korlátozott hasznosítási lehetőségek: bár a szén-dioxid ipari célokra használható (pl. szénsavas italok, műanyaggyártás), a globális kereslet jóval kisebb, mint a keletkező vegyület mennyisége (évi 40 milliárd tonna versus 1 milliárd tonna alatti hasznosítás!). A tárolás így elengedhetetlen a felesleg kezelésére.
Stratégiai célok: a nettó zéró kibocsátási célok eléréséhez a CCS alapvető fontosságú. Az olyan vállalatok, mint az Equinor, a tárolással reputációs és szabályozási előnyökhöz jutnak.
Infrastrukturális előnyök: az Északi-tenger kiürült olaj- és gázmezői ideális tárolóhelyek, az itt lévő csővezetékek újrahasznosíthatók, ami csökkenti a költségeket.
Sőt, a felesleges szén-dioxid tenger alatti olajkutakba és gázkutakba sajtolása az olajkitermelés fokozására is használható. Bár a szén-dioxid értékesítése elméletileg vonzó, a piac korlátozott kapacitása és a klímapolitikai nyomás miatt a tárolás jelenleg racionálisabb választásnak tűnik.

Gazdasági és környezeti hatások

A partnerség gazdasági hatásai jelentősek. A 36 milliárd fontos GDP-növekedés és a már említett 51 ezer új munkahely különösen a hátrányos helyzetű brit régiókban – például az egykori ipari központokban – hozhat fellendülést. A zöldhidrogén és az offshore szélenergia új iparágakat teremt, míg a CCS-projektek hosszú távú klímavédelmi előnyöket biztosítanak. 

Környezeti szempontból a partnerség hozzájárul az Egyesült Királyság 2050-es nettó zéró céljához is, hiszen az évi 8,5 millió tonna szén-dioxid tárolása jó a környezetnek, míg a 120 GW szélenergia-kapacitás az energiabiztonságot növeli. 

Kihívások bőven akadnak  

Az offshore szélenergia és a CCS-technológiák magas kezdeti költségei, valamint a projektek hosszú megtérülési ideje kihívást jelentenek. Emellett a szabályozási környezet harmonizálása és a határokon átnyúló infrastruktúra kiépítése további koordinációt igényel, ugyanakkor a norvég technológiai szakértelem és a brit pénzügyi ösztönzők erős alapot nyújtanak. Így például a Northern Lights projekt és a teesside-i CCS-beruházás már most ígéretes eredményeket mutat, és a partnerség katalizátorként szolgálhat további magánbefektetések számára. 

Fotó: Freepik

Források: 

UK and Norway accelerate clean energy opportunities 

UK and Norway enter new partnership to boost clean energy and economic growth

Northern Lights is the world’s first cross-border CO2 transport and storage facility

KAPCSOLÓDÓ: