A tavalyi év végén egy iparinak tűnő bejelentés alapjaiban mozgatta meg a geopolitikai színteret: az amerikai GreenMet vállalat stratégiai partnerséget kötött a grönlandi Tanbreez ritkaföldfémprojekt tulajdonosaival – erről a témáról beszélgetett szakértőnkkel, Mihálovics Zoltánnal a Mandiner újságírója, Veress Csongor Balázs. 

A cél: kitermelni a világ egyik leggazdagabb, Kínán kívüli lelőhelyét.  A közlemény mögött azonban jóval több húzódik meg, mint puszta gazdasági érdek. „Grönland birtokba vétele rendre a nagyobb konfliktusokat megelőzően merült fel Washingtonban” – mutatott rá Mihálovics Zoltán, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzője. Az amerikai jelenlét nemcsak nyersanyag-, hanem pozíciószerzési stratégia is, amellyel az USA megerősíti arktiszi jelenlétét gazdaságilag és katonailag egyaránt.

A ritkaföldfémek: 21. századi erőforrások 

A ritkaföldfémek – 17 olyan elem, amely kulcsfontosságú az akkumulátorok, az elektronikák, a hadiipari rendszerek és a zöldtechnológiák gyártásában – szinte teljes egészében kínai kontroll alatt állnak. Kitermelésük, feldolgozásuk és újrahasznosításuk is Peking kezében van. Ez a geopolitikai kiszolgáltatottság azonban egyre veszélyesebb Európa és az Egyesült Államok számára.  

Az USA-nak a nyersanyagbiztonság mellett Grönland stratégiai jelentőségét az elhelyezkedése is meghatározza, mivel a jövőbeni új kereskedelmi útvonalak metszéspontjában fekszik 

 – fogalmazott Mihálovics. 

A Tanbreez bánya különösen értékes, mert nemcsak jelentős, de nehézritkaföldfémekben is gazdag, amelyek még ritkábbak és értékesebbek, mint a könnyű változatok. A projekt mögött nemcsak gazdasági racionalitás, hanem politikai szándék is húzódik: éveken át dolgozott az amerikai és a dán diplomácia azon, hogy ez a lelőhely ne kerüljön kínai kézbe. Grönland vezetése világossá tette: „nem eladó, de nyitott az üzletre” – vagyis a megbízható nyugati partnerekre igenis számítanak. 

Új útvonalak, új befolyási övezetek 

A klímaváltozás hatására olvadásnak indult sarki jégsapkák egyre több hajózási útvonalat nyitnak meg az Arktiszon, és ez radikálisan átrendezheti a világkereskedelem térképét. Mihálovics szerint négy tengeri útvonal van kialakulóban, ezek közül a legjelentősebbek a Bering-szoroson áthaladó északnyugati és északkeleti átjárók, valamint a transzpoláris útvonal.  

Aki ellenőrzi Grönland térségét, az kontrollálja a jövő kereskedelmi útvonalain áthaladó áruforgalmat. 

Ez pedig újra a középpontba helyezi az Északi-sarkvidéket mint stratégiai régiót, ahol a NATO és a kínai–orosz tömb közti verseny egyre látványosabb formát ölt. Kína nem véletlenül definiálja magát „majdnem sarkvidéki államként”: a sarkköri Selyemút projektjén keresztül infrastrukturális beruházásokkal, kutatóállomásokkal és kettős felhasználású technológiákkal erősíti jelenlétét. Az orosz gazdaság szankciók miatti kiszorítása miatt Moszkva egyre inkább Pekingre támaszkodik, ami még komolyabb kínai befolyást eredményez az Északi-sarkon. 

A geopolitika és a sarkvidéki jég együtt olvad 

Az Északi-sarkvidék alatt hatalmas, eddig feltáratlan energiahordozó-készletek rejtőznek. Mihálovics szerint „az egész északi sarkkör a globális felfedezetlen, de bányászható készletek 22 százalékát rejti, amelynek a 87 százaléka a tenger alatt található”.  A területi követelések konfliktuspotenciálját az ENSZ tengerjogi egyezménye sem tudta csillapítani: több ország – így Oroszország, Kanada és Dánia – ugyanarra a kontinentális talapzatra tart igényt. A jövő erőforrás-háborúinak egyik fő színtere így nem a Közel-Kelet vagy Afrika lehet, hanem a jég alatti sarkvidék. 

Dánia és a háttér-megállapodások 

Formálisan Grönland Dániához tartozik, de a belső autonómiája, különösen a bányászat területén jelentős. A grönlandi közvélemény megosztott: sokan támogatják a gazdasági önállóságot, mások környezeti aggályokat fogalmaznak meg. A politikai irányvonal azonban világos: a közelmúltban bejutott öt parlamenti pártból négy függetlenségpárti. 

Dánia számára kihívás, hogy egyensúlyozzon az USA stratégiai céljai és a kínai gazdasági nyomulás között. Mihálovics szerint azonban „önmagában nem tényező a sarkvidéki nagyhatalmi rivalizálásban, mert nem képes a sziget védelmének garantálására”.  

Ezért Koppenhága – miközben nyilvánosan elutasítja az amerikai katonai jelenlét fokozását – a háttérben csendesen együttműködik Washingtonnal. 

A közös cél: Grönland maradjon a nyugati szövetségi rendszer része gazdaságilag is. 

Magyarország: tanulságok és lehetőségek 

Bár hazánk földrajzilag távol van az Arktisztól, az események mégis közvetlen hatással lehetnek számunkra. Magyarország is erőteljes technológiai beruházások előtt áll, különösen az elektromos járművek és az akkumulátorgyártás terén – ezekhez pedig elengedhetetlen a stabil nyersanyagellátás. A szakértő úgy véli  

Magyarország számára elengedhetetlen, hogy aktívan részt vegyen a ritkaföldfémek keresletének és ellátásának biztosításában például a partnerországokkal való kapcsolatok erősítésén keresztül. 

Bár nálunk nincsenek nagy ritkaföldfém-lelőhelyek, korábbi kutatások kimutatták ezeket például a Nagy-Kopasz környékén. A kérdés az, mennyire lenne gazdaságos a kitermelése. Ennél reálisabb lehetőség az EU-n belüli partnerség, valamint a technológiai és logisztikai szerepvállalás.  

Hazánk központi elhelyezkedéséből adódóan kulcsfontosságú logisztikai szereplővé válhat, ha fejleszti az infrastruktúráját 

 – hangsúlyozta az elemző. 

A magyar kutatóintézetek, egyetemek, vállalatok közvetetten is részt vehetnek az ellátási lánc megerősítésében, különösen a fenntartható bányászati megoldások, az újrahasznosítás és az adatkezelés területén. A geopolitika és az ipar összefonódása új lehetőségeket is rejt – de csak azoknak, akik idejében felismerik a stratégiai pozíciók jelentőségét.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons