Az ellenséges amerikai kormányzat árnyékában Európának sürgősen alternatívát kell építenie a digitális szuverenitása érdekében. 

Donald Trump visszatérése az Egyesült Államok elnöki székébe azonban új szintre emelte az önállóság iránti igényt: a kontinens számára a technológiai függetlenség immár nem csupán gazdasági, hanem stratégiai szükségszerűség is. 

Diane Coyle, a Cambridge-i Egyetem közpolitikai professzora szerint miközben az Európai Unió és az Egyesült Királyság egy ellenséges amerikai kormányzattal kénytelen szembenézni, a digitális gazdaság az európai politikai prioritások élvonalába került. Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnöke az EU versenyképességéről szóló jelentése, valamint az Egyesült Királyság AI Opportunities Action Plan című dokumentuma is hangsúlyozza:  

a digitális és mesterségesintelligencia-technológiák kulcsfontosságúak lehetnek a jövőbeli innováció és gazdasági növekedés szempontjából. 

Európai MI-konzorcium születhet 

Az egyik legnagyobb kihívás Európa számára a jelentős amerikai technológiai vállalatoktól való függés csökkentése. Coyle szerint Joe Biden kormányzata konfrontatívabb hozzáállást tanúsított a Big Tech-cégekkel szemben, Trump újraválasztásával azonban az USA világossá tette:  

bármilyen jövőbeli kereskedelmi megállapodás attól függ, hogy az EU visszavonja-e a digitális szabályozási és adózási törekvéseit. 

Hozzátette: Európának el kell engednie a megszokott működési keretekit. Szüksége van egy világos és koherens stratégiára, amely alternatívát kínál az amerikai techmonopóliumokkal szemben. Bár ez elsőre lehetetlen vállalkozásnak tűnhet, az Airbus példája azt mutatja, hogy egy hasonló, közösen finanszírozott, de piaci alapon működő európai MI-konzorcium létrehozása nemcsak lehetséges, hanem elengedhetetlen. 

Nem meglepő, hogy az európai közszolgáltatások és a magánszektor is sebezhetőnek bizonyult az amerikai techcégek döntéseivel szemben – tette hozzá. Elon Musk példája – aki megszegte a Starlinkkel kapcsolatos európai szerződéseket – csak tovább erősítette az amerikai platformok megbízhatóságával kapcsolatos aggodalmakat. Hasonló nyomást gyakorolnak más amerikai vállalatok is, amikor a kereskedelmi feszültségeket kihasználva próbálják gyengíteni az európai technológiai szabályozást. Még ha a Trump-kormányzat hirtelen visszakozna is protekcionista politikáitól, az amerikai techcégekkel szembeni bizalmatlanság valószínűleg megmaradna. Mivel a kínai technológiai platformok sem jelentenek valódi alternatívát, egyre nyilvánvalóbb, hogy  

Európának saját, független digitális és mesterségesintelligencia-ökoszisztémát kellene kiépítenie. 

Készen állnak az alapok 

Coyle szerint a döntéshozók gyakran elkerülik azokat a lépéseket, amelyek elsőre túl bonyolultnak vagy költségesnek tűnnek, pedig egy a köz- és magánszféra együttműködésén alapuló európai alapmodell-fejlesztési kezdeményezés technikailag megvalósítható és pénzügyileg életképes – ráadásul gyorsan el is indítható. 

Jelenleg is létezik európai szintű kutatói együttműködés, de hiányzik belőle az összehangolt termékstratégia, illetve egy világos útvonal az innovációtól a piacra lépésig. Az Airbus ismét példaként szolgálhat. Az 1970-ben alapított vállalatot francia, német, majd brit és spanyol együttműködés hozta létre, felismerve, hogy a nemzeti repülőgépgyártók külön-külön nem képesek felvenni a versenyt a Boeinggel. A szakértelem, a finanszírozás és az ipari kapacitások összevonása révén létrejött egy olyan konzorcium, amely kereskedelmileg életképesnek bizonyult, emellett a nemzeti politikai érdekeket szolgálta. 

A közfinanszírozás, az elővásárlási garanciák, a kutatásfejlesztés támogatása és a szakképzés hozzájárult az Airbus sikeréhez. A program áttörése, az A300-as modell bebizonyította, hogy a tudományos kutatás és a piaci igények összehangolása működőképes stratégia. 

A 21. századi mesterségesintelligencia-infrastruktúra létrehozásához hasonló léptékű beruházásokra és politikai elkötelezettségre lesz szükség. A jó hír az, hogy az ehhez szükséges építőelemek már rendelkezésre állnak: több ország is beruházott nemzeti szintű számítástechnikai erőforrásokba, és az olyan kutatólaborok, mint az LLMs4Europe konzorcium, már most is vezető szerepet játszanak az alapmodellek fejlesztésében. 

Persze ehhez a koordináció kulcsfontosságú. Nemcsak az adófizetők számára teremt értéket, hanem a piacon való életképességéhez is hozzájárul, ha az európai fejlesztések meg tudják különböztetni magukat az amerikai konkurenciától. A francia Mistral példája azt mutatja, hogy  

egy erős európai piac kialakítható, ha azt stratégiai együttműködés és védelmi intézkedések támogatják.  

Szingapúr szintén ígéretes példát kínál a köz- és magánszféra partnerségére – igaz, egyelőre kisebb léptékben. Hasonlóan sikeres modellek figyelhetők meg Japán és az USA félvezetőiparában is. 

Európai értékrendű MI 

Coyle szerint az amerikai cégek időelőnye miatt az európai kezdeményezésnek komoly állami támogatásra van szüksége. Ez azonban nem csak közvetlen pénzügyi ösztönzőket jelent: lehet például hozzáférés biztosítása számítási erőforrásokhoz, adókedvezmények nyújtása közérdekű vállalások esetén, állami adatbázisokhoz való exkluzív hozzáférés vagy pénzügyi kötelezettségvállalások a kormány részéről. 

A keresletet célzott intézkedésekkel tovább is lehet élénkíteni. Az EU AI Champions kezdeményezés – amely az ipari szempontból kiemelten értékes alkalmazásokra összpontosít – akkor válhat valódi hajtóerővé, ha már létezik egy olyan európai konzorcium, amely képes a megfelelő technológia szállítására. 

A professzor szerint stratégiailag és gazdaságilag fontos lenne az amerikai és kínai technológiától való függetlenedés. Ugyanakkor az új európai MI-kezdeményezésnek nem szabad csupán ipar- és biztonságpolitikai célokat szolgálnia – tükröznie kell a kontinens középhatalmainak kultúráját és értékeit is. Az amerikai fejlesztésű modellek egyre inkább az USA saját világnézetét tükrözik, ami Coyle szerint egyre távolabb kerül az európai értékrendtől. Itt az idő, hogy Európa a saját útját járja.