Bosznia-Hercegovina az elmúlt hónapokban felhívta magára a figyelmet azzal, hogy a bíróság egy év börtönbüntetésre és hat év közügyektől való eltiltásra ítélte Milorad Dodikot, a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) elnökét.  

A határozat azt követően született meg, hogy a bosznia-hercegovinai főképviselő, a német állampolgárságú Christian Schmidt 2023 júliusában úgy döntött, hogy az entitás büntető törvénykönyvét kiegészíti a főképviselő határozatainak be nem tartásával, így az a jövőben bűncselekménynek minősül.

Mivel Dodik a főképviselő boszniai Béke Végrehajtó Tanács (PIC) általi kinevezését nem hagyta jóvá, ez a határozat lehetővé tette az ügyészség számára, hogy vádat emeljen ellene. 

Milorad Dodik (Forrás: Wikimedia Commons)

Milorad Dodik elnök ugyanis azzal vádolja Bosznia-Hercegovina központi hatóságait, valamint a főképviselőt, hogy megsértették a daytoni megállapodásokat, amelyek a központi hatalom és a különböző entitások közötti egyensúlyt biztosító szövetségi struktúrát irányoztak elő. A főképviselő eddigi döntései folyamatosan a hatalom központosítását szorgalmazták az ország állami intézményeiben a német márkához, majd az euróhoz igazodó valuta, az állampolgárságról szóló törvény, az új zászló, a közös rendszámtáblák és az egységes útlevél bevezetésével, valamint az ezzel szemben álló választott helyi tisztségviselők elbocsátásával. 

Bosznia-Hercegovina felosztása két entitásra (Forrás: Wikimedia Commons)

Bosznia-Hercegovina a jugoszláv polgárháború végét jelentő 1995-ös daytoni megállapodás óta muszlim–horvát föderációból (Szarajevó fővárossal) és a Boszniai Szerb Köztársaságból (Banja Luka fővárossal) áll. Mindkét országrésznek saját hadserege, parlamentje, kormánya és alkotmánya van. 

A bosznia-hercegovinai főképviselő hivatala (OHR) egy a daytoni megállapodások által létrehozott intézmény, amelynek feladata a szerződés alkalmazásának elősegítése. A főképviselő a legmagasabb politikai hatalom az országban.

A Béke Végrehajtási Tanács (PIC) nevezi ki, vagyis nem választják. A PIC irányítóbizottsága, a végrehajtó szerve a főképviselő elnökletével működik, és az irányítóbizottság tagjait tömöríti. Tagjai az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Oroszország, az Európai Unió Tanácsának elnöksége, az Európai Bizottság és az Iszlám Konferencia Szervezetének (Törökország képviseletében) képviselői. Ez a testület jól tükrözi a Bosznia-Hercegovina protektorátusának irányítása mögött álló különböző geopolitikai érdekeket. 

A Boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Milorad Dodik nem fogadta el a rá kiszabott ítéletet, és hangsúlyozta, hogy nem törekszik az elszakadásra, apellált a szerb nép egységére, és arra buzdította őket, hogy álljanak az intézményeik köré, amelyeket az entitás stabilitásának és legitimitásának pilléreinek tekint. Szerinte a boszniai horvátokkal való párbeszédet igyekszik előmozdítani, hogy ellensúlyozza Szarajevót, amelynek a terve a politikai iszlám kiterjesztése. 

Kettejük között komoly geopolitikai kérdések és a nagyhatalmak közötti harc húzódik meg. 

A NATO és az Európai Unió célja, hogy a Balkán geopolitikai széttagoltságát, amely Jugoszlávia megsemmisülésével kezdődött, Bosznia-Hercegovina és Koszovó NATO-hoz és EU-hoz való esetleges csatlakozásával befejezze. A cél az, hogy megakadályozzanak minden közeledést a szerb világ entitásai, Szerbia, a Boszniai Szerb Köztársaság és Szerbia–Koszovó között, valamint hogy csökkentsék a szerbek és az oroszok közötti politikai kapcsolatokat.  

A kérdés különböző nézőpontokból vizsgálva válik egyre tisztábbá. 

A Balkán geopolitikai helyzetét ma a Washington és a NATO prioritásainak megfelelő hármas bekerítés stratégiája jellemzi, amit az alábbi térkép is szemléltet: 

Washington Eurázsia elszeparálására és Európa Oroszországgal szembeni peremvidékké alakítására irányuló nagy stratégiájának részeként a Washington/Berlin/NATO/EU által a Nyugat-Balkán európai szintű bekerítésére és végső soron Szerbia regionális szintű körülhatárolására irányuló geopolitikai stratégia egyidejűleg valósul meg. Az egységes Bosznia-Hercegovina fenntartásának célja az is, hogy végérvényesen megakadályozzon minden közeledést a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság és Szerbia között, emellett – Koszovó függetlenségével együtt – megakadályozza a szerb nemzet esetleges egyesülését. 

A Szerbia bekerítésére irányuló német és amerikai stratégia célja az is, hogy megakadályozza Oroszország visszatérését a Balkánra.

Miután a Washington/Berlin/NATO/EU befejezte Jugoszlávia „balkanizálására” irányuló politikáját azzal, hogy Montenegrót elválasztotta Szerbiától, hogy elvágja Szerbia tengerhez való hozzáférését, a végső cél az lesz, hogy a különböző nyugat-balkáni államokat beolvasszák az EU-ba és a NATO-ba. 

Ennek az euroatlanti tervnek a megvalósíthatósága azonban az orosz–ukrán háború kimenetelétől függ, amely számos megoldatlan európai geopolitikai vita alakulását fogja meghatározni. Donald Trump megválasztása, valamint az amerikai külpolitikában bekövetkezett elmozdulások és bizonytalanságok még valószínűtlenebbé tették mindezt. 

Az orosz–ukrán háború véget vetett az euroatlanti terjeszkedésnek Ukrajnában, amelynek a területe feltartóztathatatlanul zsugorodik, méghozzá Oroszország javára. Ez a konfliktus felgyorsította a világ rendjének Oroszország és Kína javára történő átalakulását a multipolaritás felé, beleértve Európát is, a Balkánon pedig végleg megkérdőjelezve a NATO-nak a volt Jugoszláviában végrehajtott beavatkozásaiból eredő geopolitikai rendet.

Minden esély megvan tehát arra, hogy a Nyugat-Balkánnak az euroatlanti térségbe való beolvasztásának a terve nemcsak bonyolultabbá válik, hanem hogy ez a térség, ahogy most is láthatjuk, ismét az Oroszország és a Washington/NATO/EU-tengely közötti konfrontáció egyik fő színtere lesz.  

Annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a konfliktus vertikális és horizontális kiéleződését, amely Ukrajnától a Balkánra is kiterjedhet, bölcs lenne elgondolkodni egy rendszerszintű alternatíván. A kizárólagos euroatlanti geopolitikai rend valójában elavult. Az orosz–ukrán háborúval egyértelművé vált, hogy nincs visszaút, mivel felgyorsult a globális geopolitikai elmozdulás a multipoláris világrend felé. A NATO és az EU bővítése ma már lehetetlen Oroszország ún. közel külföldjén a konfliktus katonai eszkalálódásának kockázata nélkül, és egyre bizonytalanabb a Balkánon. Az EU és a NATO többé nem tudja egyoldalúan és kizárólagosan strukturálni az európai és eurázsiai kontinens térbeli és geopolitikai szerkezetét.  

Európa stabilitása érdekében nincs más megoldás, mint a NATO és az EU bővítési doktrínájának feladása, és az európai kontinens valamennyi nemzetének, köztük Oroszországnak és Szerbiának, valamint a szerb világ különböző entitásainak kiegyensúlyozottabb és inkluzívabb biztonságának előmozdítása.

Ideális esetben sor kerülhet egy új európai geopolitikai architektúra megtárgyalására, amely nemcsak Oroszországot, hanem a balkáni államokat, különösen Szerbiát is magában foglalja, még inkább a szuverén nemzetek Európájának modelljén és a geopolitikai egyensúly elvén alapulva, ami az Oroszországot kizáró euroatlanti térségbe (NATO–EU) integrált Európa alternatívája lehet.

Végső soron arról is szó van, hogy vissza kellene térni az európai egyensúlyról szóló klasszikus megközelítésekhez, amelyek az 1814–15-ös bécsi kongresszuson keresztül a nagy, egymást követő európai térszerkezetet megnyitották, az 1648-as vesztfáliai szerződéstől az 1990-es moszkvaiig. Bár ez a megközelítés a bizonytalan és átmeneti, a fokozódó katonai eszkalációval szemben jóval előnyösebb. 

Térkép az 1815-ös bécsi kongresszuson megtárgyaltak szerint (Forrás: Wikimedia Commons)

Ebben a felállásban a Balkán stabilitása megköveteli a szerb világ különböző széttöredezett egységei – Szerbia, a Boszniai Szerb Köztársaság és a koszovói szerbek – közötti közeledést, amelyek a régi egypólusú rendből kerültek ki Jugoszlávia megsemmisülése után, az önrendelkezés elvének megfelelően. 

Ebben az összefüggésben Milorad Dodik elnök elítélése a bosznia-hercegovinai szövetségi hatóságok visszaélésszerű centralizmusával szembeni ellenállásért egy olyan döntés, amely nemcsak a bosznia-hercegovinai geopolitikai töréseket súlyosbítja, hanem olyan euroatlanti geopolitikai célokat is tükröz, amelyek egy elavult gondolkodásmódhoz tartoznak.

Dodik nincs elszigetelve, és egyre nagyobb politikai támogatást élvez a szomszédos államokban, Szerbiában és Magyarországon, valamint az uniós tagállamok politikai pártcsaládjaiban (Patrióták Európáért és Szuverén Nemzetek Európája frakció), amelyek a nemzetek európai modelljét védik.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons