Az Európai Bíróság elmarasztalta Ursula von der Leyent a Pfizer-ügyben. A vizsgálat eredetileg a transzparencia hiányosságait hivatott feltárni, de inkább elterelte a figyelmet egy másik problémáról: a BioNTech szerepéről. 

Az Európai Bíróság megrótta Ursula von der Leyent, amiért nem hozta nyilvánosságra az Albert Bourlával, a Pfizer vezérigazgatójával váltott szöveges üzeneteit, amelyekről az Európai Bizottság azt állította, hogy soha nem is léteztek. De a „Pfizergate” problémája már a kezdetektől fogva az volt, hogy a vita – ahelyett, hogy elősegítette volna az átláthatóságot – valójában még nagyobb homályt teremtett azzal, hogy elrejtette a 35 milliárd eurós Covid–19-oltási szerződések másik kedvezményezettjének a szerepét. Ez a Pfizer német partnere, a BioNTech, amely – talán nem meglepő módon – sokkal szorosabb kapcsolatban áll az Európai Bizottság német elnökével, mint az amerikai vállalat. 

Mindenki a Pfizer szerepét ragozza, de hivatalosan a BioNTech–Pfizer konzorcium volt a szerződő fél a Bizottsággal 2020 novemberében megkötött előzetes vásárlási megállapodásban. Sőt, jogilag a BioNTech – és nem a Pfizer – a termék gyártója, valamint forgalomba hozatali engedélyének jogosultja az Európai Unióban, akárcsak gyakorlatilag az összes többi piacon. 

A 2020 áprilisában kötött együttműködési megállapodásuk értelmében a Pfizer csupán az egyik alvállalkozója a BioNTechnek, amely gyártást és egyéb szolgáltatásokat végez a mainzi székhelyű vállalat nevében. Ezt a szerepet egyértelműen feltüntetik a termék EU-s csomagolásán, amelyen az áll, hogy a Pfizer gyárt a BioNTech számára – vagy egyszerűen a BioNTech szerepel gyártóként.  

A másik tény, hogy a BioNTech sokkal többet keresett a termékei eladásán, mint a Pfizer. Az együttműködési megállapodásuk értelmében a két vállalat fele-fele arányban osztozott a Pfizer értékesítési piacain elért nyereségen. Ezek a piacok lefedik a világ nagy részét. A BioNTechnek azonban vannak saját értékesítési piacai is, Németország és Törökország, illetve egy teljesen más partnerrel forgalmazta a terméket a kínai piacokon. Mindez segít megmagyarázni, hogy a Pfizer miért ért el nagyjából 20 milliárd dollár profitot a Covid–19-vakcina értékesítéséből 2021-ben és 2022-ben, míg a BioNTech több mint 30 milliárdot.  

Ezért teszi fel John Rosenthal a Brussels Signal portálon azt a jogos kérdést, hogy a BioNTech–Pfizer-vakcina EU-s beszerzésével kapcsolatos állítólagos vagy gyanított szabálytalanságokról szóló vitákban miért csak a Pfizerre irányul a figyelem. Szerinte ez azért is meglepő, mivel az Európai Bizottság elnöke, amely a több mint kétmilliárd vakcinát beszerezte, maga is német.  

A gond nem azzal van, hogy a BioNTech egy német cég. Ez egy olyan német cég, amelyet viszonylag rövid története során a német kormány jelentősen támogatott. Idetartozik a 2020 szeptemberében nyújtott hatalmas, 375 millió euró a Covid–19-vakcinajelöltjük kifejlesztésére. Két nappal a támogatás nyilvánosságra hozatala után a BioNTech bejelentette, hogy megvásárolja a marburgi hatalmas gyártóüzemet, amely lehetővé teszi számára, hogy gyakorlatilag egyik napról a másikra önálló és jelentős vakcinagyártóvá váljon.  

A megvásárolt létesítmény egyébként a hírhedt Behringwerke, amely a sokkal hírhedtebb IG Farben vegyipari tröszt leányvállalataként részt vett kísérleti vakcinák tesztelésében a buchenwaldi koncentrációs tábor foglyain a második világháború alatt, amely során öten haltak meg.  

A BioNTechet tehát négy egymást követő német kormány is támogatta, amelyeknek Ursula von der Leyen is tagja volt. Sőt, a vállalat alapítását is egy „Go-Bio” program részeként támogatta, amelynek célja a startupok pénzügyi ösztönzése volt, Németország biotechnológiai ágazat fejlesztése érdekében.  

A Mainzi Egyetem kutatóiból álló csapat 2007-ben kapta meg az első, 1,2 millió eurós „Go-Bio” támogatást Angela Merkel volt német kancellár első kormányától. Ursula von der Leyen ebben a kormányban családügyi miniszter volt. A BioNTechet egy évvel később alapították.  

A cég 2010-ben, Merkel második kormánya alatt egy második, közel 3 millió eurós „Go-Bio” ösztönzőt kapott. Ursula von der Leyen ekkorra már munkaügyi miniszter lett. Később, 2013-ban a harmadik Merkel-kormányban védelmi miniszter lett. Ezt a posztot 2019 júliusáig töltötte be, amikor otthagyta a negyedik és egyben utolsó Merkel-kormányt, hogy induljon a Bizottság elnöki posztjáért. 

A BioNTech továbbra is élvezte a támogatást mint az úgynevezett „Ci3” kutatási klaszter vezető tagja, amelyet az Oktatási és Kutatási Minisztérium 40 millió eurós támogatásával hoztak létre. Az „i3” az Individualized Immune Intervention, vagyis az egyénre szabott immunintervenció rövidítése.  

A Browston Insitute szerint a BioNTech több mint egy évtizeden át, a folyamatos német kormányzati támogatás ellenére gyakorlatilag egy startup maradt, amely mindig veszteséges volt, és a közelébe sem került annak, hogy bármilyen terméket piacra dobjon. 

Ursula von der Leyen vezetésével az EU is bekapcsolódott a BioNTech finanszírozásába, az Európai Beruházási Bank (EBB) 2020 júniusában 100 millió eurót adott a vállalat Covid–19-vakcinaprojektjének támogatására. Az EBB akkori elnöke Werner Hoyer, a német külügyminisztérium korábbi tisztviselője volt.  

Ez volt a második ilyen hitel, amelyet a bank nyújtott a BioNTechnek. 2019 december közepén ugyanis – gyakorlatilag a kínai Vuhanban jelentett első Covid–19-esettel egy időben – az EBB már 50 millió eurós adósságfinanszírozást biztosított a vállalatnak. 

Ez a nyilvános támogatás az után is folytatódott, hogy a BioNTech több milliárd eurót keresett a vakcinaeladásokból. Erre példa, hogy Németország a közelmúltban több mint 500 millió euróval támogatta a vállalat afrikai terjeszkedését, amihez az EU is hozzájárult. 

A közhiedelemmel ellentétben a BioNTech–Pfizer-vakcinaprojektet nem finanszírozták az amerikai kormánynak a járványra válaszul elindított Operation Warp Speed programja keretében. Persze az segítette a társulást, hogy 2020 júliusában egy 2 milliárd dolláros feltételes elővételi megrendelést kaptak az amerikai kormányzattól.   

Amit a lepel elrejt 

A Von der Leyen-féle SMS-sztori azt a benyomást – vagy talán illúziót – keltette, hogy az EU oltóanyag-beszerzési folyamatának problémája Von der Leyen potenciális korrupciója és a külső erőknek a Pfizer formájában megjelenő „Big Pharmának” a ténykedése. John Rosenthal szerint, ha a Pfizer nem vitte volna el a fókuszt, akkor az ügy nemcsak az EU közbeszerzési eljárásáról, a korrupcióról vagy a Von der Leyen részéről fennálló személyes összeférhetetlenségről szólna, hanem egy beépített intézményi összeférhetetlenségről (amelynek a Bizottság német elnöke, a megtestesítője) és arról, hogy az EU legerősebb tagállama, Németország a BioNTech állami támogatója volt. Németország egyébként közvetlenül is részt vett a szerződéses tárgyalásokon: a Bizottságot segítő hét tagállamból álló közös tárgyalócsoport tagjaként. 

Az egyesült államokbeli Brownstone Institute 2022 végi cikkében felvetette azt is, hogy a járvány idején az Európa Parlament Covid-bizottságába a BioNTechet meg sem hívták, ellentétben más gyártókkal, holott végeredményben az ő vakcinájukból fogyott a legtöbb Európában. Persze később a bizottsági tagok zárt körű látogatást tettek a BioNTech mainzi központjában, ami azért valljuk be, sokkal érdekesebb, mint egy unalmas bizottsági ülés… 

Az tény, hogy a BioNTech a hatalmas nyereségének közel egyharmadát társasági adóként fizeti be, így a német kormány is közvetlenül érdekelt a sikerében. Persze a vállalat jótékonyan hatott a németországi növekedésre, hiszen gyakorlatilag nulláról egyetlen év alatt 19 milliárd euróra növelte az árbevételét. Ebből több mint 15 milliárd volt a haszon, ami közel 80 százalékos profitmarzs. 

Talán érdemes feltenni azt a kérdést: 

Nem kellett volna Ursula von der Leyennek visszatartania magát a tárgyalásoktól egy olyan céggel, amelyet ennyire támogattak azok a kormányok, amelyeknek ő is a tagja volt? 

Kapcsolódó: