Két napja az elnök még arról beszélt, hogy egyáltalán nem keresi a megegyezési lehetőséget az Európai Bizottsággal, és 50 százalékos vámot vet ki június 1-jétől minden európai termékre. Egy nappal később öt héttel meghosszabbította a határidőt. Nehéz követni.  

Bár Donald Trump beiktatása óta következetesen nem kívánt tárgyalni az EU-s külkereskedelemért felelős Európai Bizottság tagjaival (főként nem annak elnökével), május 25-én mégis felvette a telefont Ursula von der Leyennek. A beszélgetés eredménye az lett, hogy a Fehér Ház július 9-ig kitolta a határidejét az eredetileg június 1-jére ígért vámcsapásnak, amely minden európai termékre 50 százalékos kereskedelmi tarifát vetett volna ki.  

Trump kereskedelmi politikája teljesen követhetetlen. Áprilisban még 20 százalékos vámot vetett ki az Európai Unióra, amely szerinte csak azért jött létre annak idején, hogy minden létező módon kihasználja az Egyesült Államokat mint a világ legnagyobb gazdasági hatalmát. Nem sokkal később a tarifát ideiglenesen, július 9-ig 10 százalékra csökkentette, hogy „időt adjon a tárgyalásokra”. Ezek a megbeszélések azonban vagy el sem kezdődtek, vagy a lehető legalacsonyabb munkacsoporti szinten folytak. A legnagyobb eredmény az volt, hogy az unió kereskedelmi vezetője, Maroš Šefčovič a napokban telefonbeszélgetést folytatott amerikai kollégájával, Jamieson Greerrel. Igaz, meddő meeting lehetett, mivel az 50 százalékos vámokat Trump éppen pár órával hamarabb jelentette be.  

Az elnök a szokásos érveit sorakoztatta fel döntésének alátámasztására. Felrótta az Európai Uniónak az amerikai techvállalatok ellen indított büntetőhadjáratát, az agyonszabályozást, a magas forgalmi adót és természetesen azt is, hogy nem látja Brüsszel konstruktív igyekezetét a probléma megoldása érdekében. „Itt az ideje, hogy az én szabályaim szerint játsszuk a játékot” – mondta. 

Most akkor hogyan? 

A játék azonban egyre nehezebben követhető. Trump szerint rendkívül jó hangulatú beszélgetést folytatott Ursula von der Leyennel, és azonnal kitolta a határidőt arra a napra, amikor (ígérete szerint) az eredeti, áprilisban bejelentett kereskedelmi tarifák is életbe lépnek (vagy léptek volna). Az Európai Bizottság elnöke mindenesetre óvatos optimizmussal osztotta meg a vélt vagy valós sikert, a tárgyalások lehetséges kimeneteléről azonban már senki nem mer nyilatkozni. 

Igazság szerint az EU több megállapodástervezetet is küldött már Washingtonnak (személyes találkozók híján viszont többnyire írásban folyt az egyoldalú kommunikáció), köztük olyat is, amely az ipari termékekre vonatkozó nullaszázalékos vámokat javasolta, Trump és csapata azonban folyamatosan visszadobta azokat, mondván, alapvetően a nem vámjellegű kereskedelmi-pénzügyi akadályokkal van problémája – és természetesen magával az Európai Bizottsággal. Mivel a külkereskedelem az EB hatásköre, az Egyesült Államok kénytelen-kelletlen le kell, hogy üljön tárgyalni vele. Ugyanakkor a nem vámjellegű kérdésekben a bilaterális kapcsolatok jegyében már a tagállamokkal kell tárgyalnia. A két terület időnkénti összefonódása a beszámolók szerint „komoly frusztrációt” okoz a gyors megoldásokat és a kereskedelmi politikát immár bevallottan fegyverként használó elnöknek. 

A határidő eltolása egyébként amerikai részről is érthető. A Bloomberg Economics számításai szerint Trump 50 százalékos vámfenyegetése 321 milliárd dollár értékű USA–EU-árukereskedelmet érintene, közel 0,6 százalékkal csökkentve az amerikai GDP-t és több mint 0,3 százalékkal növelve az árakat. 

*** 

Kapcsolódó: 

Fotó: Rawpixel