A globális felmelegedés hatásai már most érezhetők, de a 1,5, illetve a 2 °C-os átlaghőmérséklet-emelkedés küszöbének elérése egészen drámai változásokat hozhat a hegyi gleccserek állapotában, ami nemcsak a távoli a Himalája térségében, például India és Pakisztán számára jelent lényeges geopolitikai kihívásokat a vízellátás változása miatt, hanem Közép-Európára is kihat, hiszen az Alpok gleccsereiből kap vizet a Duna és számos mellékfolyója, köztük az Inn. 

A Nature Climate Change május közepén megjelent tanulmánya szerint már a globális, 1,5 °C-os felmelegedési érték túllépése is évszázadokon át tartó visszafordíthatatlan gleccsertömeg-veszteséget okozhat, ami nemcsak a tengerszint-emelkedést, hanem a vízellátást és a természeti katasztrófák kockázatát is befolyásolja. A közel 70 ezer karakteres tanulmány – egyebek mellett – az úgynevezett „vályúvíz” jelenséget emeli ki, amely a gleccserek újranövekedése után fellépő lefolyás átmeneti csökkenését jelenti. Ez pedig – különösen a vízfüggő régiókban, mint az Alpok vagy az Indus-medence – súlyos következményekkel járhat.  

Az Alpok gleccserei és Közép-Európa 

Talán elsőre nem nyilvánvaló, de az Alpok gleccserei kritikus szerepet játszanak Közép-Európa vízellátásában, különösen Ausztriában, Svájcban, Dél-Németországban, Észak-Olaszországban, közvetve Nyugat-Magyarországon is, emellett a Duna vízhozamának változása miatt hazánk nagyobb része szintén érintett, ráadásul nemcsak az időjárás, hanem a mezőgazdasági termelés jellege is megváltozhat.  

A Nature-tanulmány szerint az Alpok gleccserei gyors tömegveszteségen mennek keresztül: egy 2 °C-os globális felmelegedés esetén 2050-re a tömegük akár 30–50 százaléka is elolvadhat, ami hosszú távon csökkenti a gleccserfüggő vízhozamot. Ez a „vályúvíz” jelenség különösen problémás, mivel a gleccserek újranövekedése során a vízhozam átmenetileg az eredeti szint alá csökkenhet, ami évtizedekig tartó vízhiányt okozhat.

Vízgazdálkodási kihívások 

Az Alpok gleccsereiből származó vízhozam csökkenése miatt tehát a hazai vízgazdálkodási rendszerek átalakítása is elengedhetetlen. A Duna és mellékfolyói, mint az Inn vagy akár a Dráva, részben gleccserolvadékból táplálkoznak, így a vízhozam kiszámíthatatlansága fenyegeti a mezőgazdasági öntözést, az ivóvízellátást és a régiós vízerőművek működését. Magyarországon a Nyugat-Dunántúl e téren különösen érzékeny, mivel a mezőgazdaság és az ipar vízellátása részben a Duna felső szakaszától függ. A tanulmány szerint ennek biztosítására fontos lenne víztározók építése és a vízgazdálkodási infrastruktúra modernizálása. Ausztriában például már most is fejlesztik ezeket, hogy az olvadékvíz szezonális ingadozásait kiegyenlítsék, és hasonló intézkedések szükségesek Magyarországon is, különösen a Kisalföldön. 

A természeti katasztrófák kockázata 

A gleccserek visszahúzódása növeli az árvizek és földcsuszamlások kockázatát az Alpokban, ami közvetett hatással van a szomszédos régiókra. Az instabil lejtők és a gleccsertavakból származó hirtelen áradások (GLOF) veszélyeztetik a hegyvidéki közösségeket például Ausztriában és Svájcban, ahol a katasztrófavédelmi rendszerek megerősítése folyamatban van.

Magyarországon a Duna áradásai gyakoribbá és kiszámíthatatlanabbá válhatnak, ami a nyugati országrész árvízvédelmének fejlesztését sürgeti.

A monitoringhálózatok bővítése, például az Alpok gleccsereinek és a Duna vízhozamának valós idejű megfigyelése segíthet a kockázatok csökkentésében. 

Mezőgazdaság és alkalmazkodás 

A csapadékmintázatok látványos változása, szélsőségessé válása és a vízhiány valószínűsége (ami a jelenlegi, legvalószínűbb forgatókönyvek alapján 60–80 százalékosra becsülhető) miatt a mezőgazdaság alkalmazkodása is kifejezetten szükséges. Az aszálytűrő növényfajták bevezetése, így például a szárazságtűrő gabonafélék vagy hüvelyesek, és az öntözési rendszerek optimalizálása csökkentheti a vízhiány káros hatásait. Magyarországon a Nyugat-Dunántúlon a korszerű csepegtető öntözési technológiák bevezetése és a talaj vízmegtartó képességének növelése lényeges kérdés, emellett a gazdálkodóknak fel kell készülniük a szélsőséges időjárási eseményekre, az aszályok mellett a korábbinál gyakoribb fagykárokra, a heves esőzésekre és a jégverésekre. 

Az energiaellátás is érintett  

Az Alpok gleccsereinek kiszámíthatatlan viselkedése visszaveti a vízerőművek termelését is, mivel a gleccserolvadékból származó vízhozam hosszabb távon csökken. Ausztriában és Svájcban, ahol e létesítmények jelentős szerepet játszanak az energiatermelésben, ez komoly kihívást jelent – Magyarországon ez kisebb gondot okoz. A megoldás elvben az alternatív energiaforrások, például a nap- és szélenergia bővítése, valamint az energiahatékonyság növelése, de mindkét területen rengeteg a kihívás, különösen a megújulók termelésének eltárolása.  

Regionális konfliktusok 

A Nature-tanulmány is hangsúlyozza, hogy az azonnali kibocsátáscsökkentési intézkedések nélkül a 2 °C-os felmelegedés hatásai csak súlyosbodnak, és vízforrásokért folyó regionális konfliktusokat szülhetnek. Bár az Alpok gleccsereinek olvadása – ahogy említettük – közvetlen hatással van Közép-Európára, mégis, manapság a Himalája gleccsereinek változásai kerülnek fókuszba, különösen az India és Pakisztán közötti konfliktus kontextusában. Az ugyanis, különösen az idén májusi, összekapcsolódik a vízhiánnyal, amit a klímaváltozás és a gleccserolvadás tovább súlyosbít. 

Méghozzá azért, mert a két ország között az 1960-as Indus-egyezmény szabályozza a víz megosztását, biztosítva, hogy az Indus-medence folyói, különösen a Chenab, a Jhelum és az Indus Pakisztán mezőgazdaságának alapvető vízforrásai legyenek.  

Pakisztán mezőgazdaságának 80 százaléka függ e himalájai gleccserek táplálta folyók vizétől. 

Áprilisában India felfüggesztette ezt az egyezményt a kasmíri terrortámadás után, amelyért Pakisztánt okolta. India korlátozta a Chenab folyó vízhozamát, különösen a Baglihar-gátnál, ami drámai hatással volt szomszédjára: a Marala mérőállomásnál a vízhozam 90 százalékkal csökkent, és egyes folyószakaszok ki is száradtak.  

Pakisztán ezt háborús cselekményként értékelte, figyelmeztetve a súlyos következményekre, beleértve a mezőgazdasági termelés és az ivóvízellátás veszélyeztetését, különösen a Pandzsáb régióban. 

A klímaváltozás és a gleccserolvadás  

A Nature-tanulmány szerint a Himalája gleccsereinek olvadása átmenetileg növeli a vízhozamot, de a tudósok előrejelzései szerint 2050 körül elérjük a „peak watert”, vagyis a csúcsvízszintet, amit a vízhozam csökkenése követ. Ez a már említett „vályúvíz” jelenség különösen az Indus-medencében okozhat problémákat, ahol körülbelül 200 millió ember függ a gleccserolvadéktól. A klímaváltozás miatt a vízhozam eloszlása egyre kiszámíthatatlanabbá válik, növelve a konfliktusok kockázatát. A mostani geopolitikai feszültségek, amelyeket India vízáramlás-korlátozása váltott ki, a klímaváltozás hosszú távú hatásai miatt tovább súlyosbodhatnak. A vízhiány különösen a száraz időszakokban fenyegeti Pakisztán élelmiszer-biztonságát és ivóvízellátását, ami társadalmi instabilitást és további konfliktusokat szülhet. 

Összefüggések a régiónkkal 

Tehát bár elsőre hazánkban nem tűnik relevánsnak a „gleccserkérdés”, ahogyan láttuk, az Alpokban tapasztalható olvadás hasonló kihívásokat jelent hosszabb távon mind a vízellátás, mind a geopolitikai stabilitás szempontjából. Mindkét régióban a gleccserolvadék csökkenése vízhiányt okozhat, ami konfliktusokhoz vezethet a vízforrások megosztása körül.  

Forrás: 

Irreversible glacier change and trough water for centuries after overshooting 1.5 °C 

KAPCSOLÓDÓ: