Május 28-án a budapesti Akvárium Rendezvényközpont adott otthont az ESG Summit 2025-nek, amely talán az év legjelentősebb fenntarthatósági konferenciája volt hazánkban. A rendezvény azonban nem a szokásos zöldpropaganda eseményére sikeredett – sokkal inkább egy őszinte leltárra arról, hogy hol tart valójában a környezetvédelmi átállás Magyarországon és globálisan. 

Amikor a zöldálom összeütközik a politikai valósággal 

A konferencia vitaindítójának előadója, Feledy Botond (Red Snow Consulting) egyenesen a szemünkbe vágta az igazságot: a környezetvédelmi narratíva jelentős részben összeomlott. Trump újbóli hatalomra kerülése és az Egyesült Államok párizsi klímaegyezményből való kilépése nem csupán szimbolikus gesztus – kis túlzással egy egész világszemlélet bukását jelzi.  

Az Edelman Trust Barométer legfrissebb adatai szerint az amerikai fiatalok mindössze 26 százaléka hiszi el, hogy a társadalmi irányítás etikus alapokon működik. Ez a bizalmi válság azonban nem csak Amerikát jellemzi – Feledy három nagy geopolitikai modellt azonosított, amelyek között szétszakad a világ: 

• az amerikai technofeudalizmus: ahol a technológiai óriások (lásd benne: Musk esete a hatalommal) kezébe került a valódi hatalom, 
• a kínai állami kapitalizmus: ahol Peking megtörte a techszektort (lásd Jack Ma esetét), 
• az európai harmadik út: amely sem itt, sem ott nem tart – de azért egyre kevésbé versenyképes. 

A kérdés már nem az, hogy sikerül-e megmenteni a bolygót, hanem hogy ki fog uralkodni a klímaváltozás által átformált világon.

Kína: a zöldforradalom valódi nyertese 

Míg Európa és Amerika klímavitákat folytat, Kína egyszerűen megnyerte a zöldgazdaság versenyét. Ürge-Vorsatz Diána (CEU) professzor számokkal támasztotta alá:  

2024-ben a kínai GDP több mint 10 százalékát már a zöldgazdaság adta (2022-ben ez még csak 7,2 volt). A lassuló kínai növekedés 40 százalékáért egyedül a zöldszektor felelt tavaly. 

Miközben mi itt, Európában még mindig arról vitatkozunk, hogy érdemes-e beruházni a megújuló energiába, Kína már tíz éve komplett értékláncokat épített ki a lítiumakkumulátoroktól a napelemekig. Ma ők szolgálják ki a világ zöldátállását – és szedik le ennek gazdasági hasznát. 
Magyarország helyzete különösen aggasztó: míg a globális átlaghőmérséklet 0,9 Celsius-fokkal emelkedett 1960–2010 óta, nálunk ez a szám már 2 körül jár. Az alkalmazkodás azonban nemcsak elkerülhetetlen, hanem üzletileg is kifizetődő lehet – minden befektetett euró négy-tízszeres megtakarítást eredményezhet. 

Kevesebb bürokráciát, nagyobb hatékonyságot! 

Mindeközben a szabályozói környezet gyökeresen átalakul. Ferenczi Gergely (Opten) bemutatta, hogy az EU februári „Omnibus” törvénye drámaian lecsökkentette az ESG-kötelezettségek körét: az eredeti 50 ezer európai cégből mindössze 7 ezer nagyvállalatot érint majd a kötelező adatszolgáltatás. 

Magyarországon ez szintén változást jelent: az 1000-1100 érintett cég helyett csak körülbelül száznak kell ESG-adatokat szolgáltatnia.  

Molnár Csaba Gábor (Szabályozott Tevékenységek Nemzeti Hivatala) szerint ez a szűkítés továbbra is lefedi az adathalmaz 80 százalékát, hiszen a legnagyobb szereplőkről van szó, miközben a magyar szabályok is átalakulnak, például a kis és közepes cégek többségét nem terhelik az ESG-adminisztrációval. 

Az energiabiztonság valódi ára 
Nagy Zsuzsa (E.ON Energiamegoldások Kft.) a spanyol áramszünet példáján keresztül mutatta be, mit jelent valójában az energiabiztonság. Egy tízórás kiesés másfél milliárd eurós kárt okozott – és ez még csak a gazdasági oldal. Egy példát is hozott: ha a kórházak generátorai mondjuk kilenc órán át működnek, akkor mi történik az áramszünet tizedik órájában? 

Ugyanakkor mások is egyetértettek abban, hogy a zöldátmenet igazi kihívása nem a technológia, hanem a gazdaságosság. Egyelőre mindig olcsóbb és egyszerűbb a fosszilis energiaforrásokhoz nyúlni, ami természetesen lassítja a váltást. Az átmenet gondolkodásmód és működési modell teljes megváltoztatását jelenti – nemcsak technológiai, hanem gondolati forradalmat is igényel(ne). 

A piaci valóság: még mindig az ár dönt 

Az egyik kerekasztal-beszélgetés zöldüzletben érdekelt résztvevői (Rejoy.hu, Carbon Crane, Munch) megerősítették: bármennyire is jól hangzik a marketing, a vásárlók 80 százaléka még mindig az ár alapján dönt. Csak minden ötödik fogyasztó veszi figyelembe a fenntarthatósági szempontokat. Ez brutálisan őszinte visszajelzés a zöldüzleti modelleknek:  

a zöldüzletek skálázhatósága és belső, önmagában is figyelmet hozó marketingértéke adott, de a tömegpiac még mindig a pénztárcájával szavaz. 

Hulladékgazdálkodás: a rejtett versenyelőny 

Runtág Tivadar (Mohu Mol Hulladékgazdálkodási Zrt.) rámutatott: az új uniós szabályozások (PPWR, EUDR, ESG) teljesen átrajzolják a játékszabályokat: ami ma tehernek tűnik, holnap stratégiai versenyelőny lehet. A körforgásos gazdaság nem jövőbeli vízió, hanem ma is elérhető üzleti lehetőség. A kérdés csak az, hogy felismerjük-e időben, vagy ismét lemaradunk, mint annyi minden másban. 

Hol is tartunk valójában? 

A konferencia résztvevői egy tízfokú skálán többségében inkább 2-3-ra értékelték a zöldátállás jelenlegi szintjét Magyarországon és Európában. Az optimistábbak inkább 5-6-ot mondtak. Ez azt jelenti: bár elindult valami, még a kezdeteknél tartunk. Összességében az ESG Summit 2025 egyik fontosa tanulsága: a fenntarthatóság már nem PR-fogás, hanem üzleti döntés. A siker kulcsa nem a zöldkényszerben és a bürokratikus szabályozásban rejlik, hanem abban, hogy felismerjük és kihasználjuk azokat a valós piaci lehetőségeket, amelyek már ma is rendelkezésünkre állnak. 
A kérdés már nem az, hogy kell-e zöldátállás, hanem hogy mi fogjuk-e megnyerni, vagy ismét mások zsebébe vándorol a haszon, illetve másutt lesz az innovációs fókusz. Kína és Észak-Európa már meghozta a döntését. Mi mikor hozzuk meg a miénket? 

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Facebook/ESG Summit