Az Egyesült Államok és Kína között dúló kereskedelmi háborúban május 12-én bejelentett „tűzszünet” hetek alatt felborította a világkereskedelem menetét, tovább fokozva a Donald Trump vámpolitikája nyomán egyre növekő bizonytalanságot. A vállalatok sietve igyekeznek kihasználni a 90 napos moratórium adta kedvezőbb – és ki tudja meddig vissza nem térő – szállítási és vámköltségeket. A gond csak az, hogy éppen ez a hirtelen igyekezet nyomhatja még feljebb a költségeket. 

A legtöbb amerikai kisvállalkozás a kínai árukra kivetettt 145 százalékos vámot követően törölte megrendeléseit, azonban miután Trump és Hszi Csin-ping kínai elnök május elején kölcsönös vámcsökkentésben egyeztek meg, augusztusig ismét csak 30 százalékos tarifák vonatkoznak a kínai szállítmányokra. Ennek fényében az Egyesült Államok-szerte verseny robbant ki a cégek között, hogy újra le tudják foglalni a korábbi szállítmányokat, és helyet találjanak számukra a szállítóhajókon, hogy azok még a „vámtűzszünet” lejárta előtt partot érjenek. 

Csak a május 12-ei héten több mint kétszer annyi Kínából Amerikába tartó konténert foglaltak le, mint egy héttel korábban.  

A 20 lábas konténerek megrendelése elérte a 2,2 milliót, ami több mint egy éve nem látott mennyiség  

a Vizion konténerkövető vállalat és a Dun & Bradstreet adatszolgáltató szerint. A vezetők, a logisztikai szakértők és az elemzők ennek ellenére óva intenek attól, hogy a piac hosszú távú fellendülésének örüljünk. A Vizion múlt heti adatai szintén ezt látszanak igazolni, ekkor ugyanis a 20 lábas konténerek esetében a megrendelések száma 1,4 millióra esett vissza.  

A 20 lábas sztenderd konténerek a vízi szállítási rendszerben a kisebb méretű egységek, körülbelül 5,44 méteres hosszúsággal, 2,29 méteres szélességgel és 2,27 méteres magassággal. A töltési kapacitásuk 27,7 tonna. Ezeknél a 40 lábas eggyel nagyobb, 11,56 méter hosszú, 2,28 méter széles és 2,25 méter magas, a töltési kapacitása 29,52 tonna.  

Ezek a konténerek vízállók, viszonylag olcsók (2000–4500 dollár körül mozognak), és a legtöbb szárazáru, illetve hordó is szállíthatók bennük.  

Nincs elég hajó, egekben a szállítási díjak 

A kínai gyártók örülnek bármiféle fellendülésnek, miután a magas vámok korábban befagyasztották megrendeléseiket és leállították a termelést. „Mivel nem tudjuk, mit hoz a politika 90 nap múlva, ezért igyekszünk most szállítani, amit csak tudunk” – osztotta meg egy kínai textilgyártó vállalat üzletkötője, Lisa Wang. 

Gond azonban ezzel a stratégiával is akad. Jelenleg nincs elég szállítóhajó, amely képes az USA-ba fuvarozni. Ennek az oka, hogy a vámháború kitörésekor számos vállalat áthelyezte az egységeit más útvonalakra, egyesek a legnagyobb konténerhajókat kisebbekkel helyettesítették, megint mások teljesen törölték a járataikat. Az eredmény: a szállítási költségek a növekvő igények közepette az egekbe szöknek. Az óceáni teherfuvarozási díjak a 40 lábas konténerek esetében 10 százalékkal emelkedtek május első hete óta, és elérték a darabonkénti 2276 dolláros árat – derül ki a Drewry hajózási tanácsadó ügynökség indexéből. Egyes szakértők szerint  

június közepére ezek a díjak megtriplázódhatnak, és akár a 6000 dollárt is átléphetik. 

Emellett több cég is jelezte, hogy a 90 napos moratórium nem elég ahhoz sem, hogy a megrendelt termékeket legyártsák, majd ki is szállítsák Amerikába. A házi energiatároló rendszereket gyártó FranklinWH Energy – amelynek sencseni üzeme is van – szerint a gyártás és a kiszállítás jellemzően 12 hetet vesz igénybe. És még ha képesek is lennének biztosítani a készleteket, az olyan óriások mellett, mint az Amazon, az Apple vagy a Walmart, nem tudnak versenyezni az USA-ba tartó konténerhajókon itt-ott fellelhető üres helyekért. 

A vállalatok nem akarják lenyelni a vámokat 

Az iparági vezetők szerint még a 30 százalékos vámok is túl nagy nyomást jelentenek a piaci szereplőkre, igaz, nem annyira, mint a 145 százalékosak. Azonban az effektív amerikai vámok átlagosan 41 százalék körül mozognak, egyes kínai termékeket a korábbi pótlóvámok miatt pedig 55 százalékos is sújthat. Ennek fényében sok kis és közepes amerikai gyártóvállalat más országokban, például Vietnámban vagy Indonéziában keres alternatívát. Ezeknél ugyanis csak a 10 százalékos alapvámok vannak érvényben, így sokkal olcsóbban beszerezhetők innen a szükséges árucikkek, mint Kínából. 

Egyes amerikai kis- és középvállalkozások vezetői azt is jelezték, hogy habár próbálnak tárgyalni kínai partnereikkel az alacsonyabb árakról – a vámterhek enyhítése érdekében –, ezek a gyártók jellemzően alacsony haszonkulccsal működnek, így jelentősen szűkös a mozgásterük e tekintetben. Emellett gondot okoz számukra az is, hogy miközben kénytelenek előre készletezni, a raktárköltségek is növekednek, ám hosszú távon kockázatos túl sok tárolási helyet lefoglalni a jövőbeli megrendelések bizonytalansága miatt. A raktárfoglalást az is nehezíti, hogy sok amerikai kereskedő már év eleje óta készletezi a termékeit, hiszen számított a Trump által bejelentett vámpolitikai okozta bizonytalanságokra. 

Az amerikai fogyasztók szempontjából eközben annak a veszélye is fenyeget, hogy a vállalatok megpróbálják rájuk hárítani a pluszköltségeket, és velük megfizettetni a vámemelések okozta megnövekedett kiadásokat. Az amerikai gyártók áremeléseket fontolgatnak, vagy már meg is tették azokat. A gyártók országos szövetsége szerint  

az amerikai kis- és középvállalkozások 87 százaléka áremeléseket tervez.  

Ennek az egyik oka, hogy a kisebb cégek az alapanyagok tekintetében – legyenek azok mágnesek vagy akár cipzárak – jelentősen függnek Kínától.  

A nagyvállalatok közül a Walmart már figyelmeztetett, hogy áremelésre készülnek, Trump azonban arra intette a céget, hogy „nyelje le a vámokat”, és ne hárítsa azokat a vásárlókra. A Ralph Lauren és a Nike szintén jelezte, hogy az idén és jövő év elején lehet drágulásra számítani, hogy „enyhítsék a változó vámok lehetséges hatásait”. A Lenovo Group, amely az amerikai laptoppiac több mint 10 százalékát uralja, szintén emelte az árait. 

Ugyanakkor ott van a Home Depot kiskereskedelmi vállalat, amely az elmúlt években diverzifikálta az ellátási láncait, így könnyebben képes stabilan tartani az árakat. A cég pénzügyi igazgatója, Richard McPhail elmondása szerint az általuk eladott termékek több mint a fele amerikai. 

A bizonytalanság tehát továbbra is fennáll, sőt némely tekintetben még növekedhet is, így a piaci szereplők nem tudnak mit tenni, mint várni a további fejleményeket. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Pixabay