Az OPEC+ a kőolaj-kitermelés növelését fontolgatja, így ha a közeljövőben sikerül megegyezni, júliusig napi 411 ezer hordóval növelnék a kitermelt mennyiséget. A döntés fő célja, hogy kiszorítsák az amerikai palaolaj-termelőket a piacról azáltal, hogy a bőségesebb és az amerikainál olcsóbb kínálat révén rontják a palaolajcégek jövedelmezőségét, termeléscsökkentésre kényszerítve őket. 

Itt az ideje visszahódítani az elvesztett piacokat 

Az OPEC részesedése a globális kőolajellátásból az elmúlt néhány évtizedben 50 százalék feletti arányról fokozatosan visszaszorult, ma pedig már csak 25 százalékon áll. Eközben az Egyesült Államok 14-ről 20 százalékra tudta növelni a saját hozzájárulását. Igaz, az OPEC+, tehát az eredeti 12 fős egyesülés 10 partnerországával – köztük Oroszországgal, Kazahsztánnal vagy Mexikóval – együttesen még mindig a globális kőolajellátás 48 százalékát termeli.  

A 2010-es évek elején lezajlott palaolaj-forradalmat követően az amerikai vállalatok megjelentek az OPEC piacain. Az olajállamok akkor úgy léptek fel a versenytársakkal szemben, hogy egyszerűen jobban megnyitották a csapokat és elárasztották a piacot, aminek következtében az árak drasztikusan visszaestek. Mivel a palafúrás még gyerekcipőben járt és jóval költségesebb volt, számos cég tönkrement, amelyek viszont túlélték az akkori krachot, mára fejlettebb, így sokkal olcsóbb technológiával képesek működni, és régóta erős versenyt jelentenek az olajállamok számára. 

Az OPEC+ az elmúlt öt évben napi 5,85 millió hordóval csökkentette a kitermelést annak érdekében, hogy a növekvő amerikai palaolaj-kínálat közepette kiegyensúlyozzák a piacot. Moszkva most egyre inkább belemegy abba a szaúdi tervbe, hogy fokozzák a kitermelést, hiszen úgy érzik, a piaci ingadozás egyik fő oka az amerikai palaolaj-termelés növekedése. Emellett a lépés az olyan tagok és partnerek megbüntetésére irányul, mint Irak és Kazahsztán. Ők ugyanis nem tartották be a korábban csökkentett kvótát, és túltermelték azt, így most meg kell küzdeniük az alacsonyabb árakkal. 

Az OPEC tehát úgy érzi, itt az ideje visszaszerezni elvesztett pozícióit, amihez a kulcs az, hogy 60 dollár alá szorítsák a kőolaj hordónkénti árát, ezzel bizonytalanná téve a palaolaj-kitermelés jövedelmezőségét. A Dallas Fed szerint  

az amerikai termelőknek hordónként 26–45 dollár haszonra van szüksége hordónként, hogy fedezni tudják a működő kutak költségeit. Az új kutak telepítéséhez viszont legalább 61 dolláros árak kellenének, a kimerülőben lévő Permi-medencében (ami Új-Mexikó és Texas területén található) pedig ugyanehhez legalább 70-re lenne szükség.  

Ezzel szemben a szaúdi termelési költségeket hordónként 3-5, Oroszországét pedig 10-20 dollárra becsülik. Ráadásul ha a kőolaj ára hordónként 60 dollár alá süllyedne, az azt is jelentené, hogy a G7-ek által kitűzött árplafon alatti áron lehetne értékesíteni, ami az orosz exportnak is kedvező lenne. 

Az amerikai kőolajipar már így is gyengélkedik 

A palafúrás az elmúlt évek fejlődése ellenére még mindig drága. Ráadásul az amerikai vállalatokat más is fenyegeti, például az anyaginfláció és a források természetes kimerülése. Emellett a szennyvíz felhalmozódása miatt a föld alatt megnőtt a szivárgás kockázata, ezért egyes területeken fúrási korlátozások vannak érvényben. Ilyen körülmények között tehát az OPEC-nek nem kellene túl sokat tennie ahhoz, hogy az amerikai termelőknek a költséghatékonyság érdekében csökkenteni kelljen a mennyiséget. 

Ha pedig erre sor kerül, az OPEC piacairól visszaszoruló termelőknek más vásárlókat kell találniuk, ami igencsak nehézkes, tekintve, hogy az amerikai kőolaj egyedül Európában jelent versenyképes alternatívát. Az öreg kontinens viszont éppen azon igyekszik, hogy a lehető leginkább visszaszorítsa a kőolajkeresletet, illetve megvalósítsa a zéró kibocsátást, így a hosszú távú piaci kilátások nem éppen ennek az energiahordozónak kedveznek. 

Az amerikai kőolajipar termelése valószínűleg már idén csökkenni fog, mivel a legjobb minőségű forrásokat kimerítették, Donald Trump vámpolitikája és a bizonytalan piac pedig így is jelentős súlyként nehezedik a termelők vállára  

– hívta fel a figyelmet Linhua Guan, a Surge Energy America, a legnagyobb amerikai nyersolajtermelő magáncég vezérigazgatója. 

A brent kőolaj ára a tavalyi év nagy részében a hordónkénti 70–80 dolláros szűk sávban mozgott, áprilisban azonban négyéves mélypontra, 58 dollár közelébe esett az OPEC+ akkori termelésnövelése és a világgazdasági bizonytalanságok miatt. 

Egy árháborúban mindenkiből áldozat lehet 

Azonban nem csak az amerikai szereplőknek kel tartania az árháborútól: az olajbevételektől függő országok szintén költségvetési nyomás alá kerülhetnek. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai szerint Oroszországnak legalább 77, míg Szaúd-Arábiának minimum 90 dolláros hordónkénti ár a kedvező, hogy ne boruljon fel a költségvetési egyensúlyuk. Szaúdi tisztviselők ehhez kapcsolódóan úgy tájékoztatták szövetségeseiket és az iparág szakértőit, hogy a 60 dolláros hordónkénti árakat el tudják viselni, még akkor is, ha a költségvetés egyensúlyának fenntartása érdekében több kölcsönt kell felvenniük. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Larry W. Smith