A hongkongi székhelyű CK Hutchison Holdings, nagy meglepetést keltve, márciusban bejelentette, hogy értékesíti az összes tengerentúli kikötőjét vagy az azokban lévő részesedését – köztük kettőt a Panama-csatornánál – a BlackRock vezette konzorciumnak egy 23 milliárd dolláros üzlet keretében. 

Néhány hete a hongkongi székhelyű CK Hutchison konglomerátum éves közgyűlésén megerősítette elkötelezettségét amellett, hogy több jóváhagyást is beszerezzen a szabályozó hatóságoknál, mielőtt folytatná a Kínán és Hongkongon kívüli 43 kikötőjének eladását. Az ügyletet abban az időszakban jelentették be, amikor Trump a Panama-csatorna visszavételével fenyegetőzött, és kiemelte a kínaiak jelenlétét a csatorna mindkét kijáratánál. Mivel ez az átkelő a világkereskedelem egyik fojtópontja, a kínai kormányzat rögtön bírálni kezdte a Hutchinsont, így a szerződés aláírását elhalasztották.

Az ügylet a két világhatalom közötti geoökonómiai háború kellős közepén zajlik, és jelentős következményekkel jár, függetlenül attól, hogy mi lesz a végeredménye. 

A Trump-kormányzatnak kapóra jött az ügylet, hiszen nem kellett tovább folytatnia a csatorna körüli harcias retorikáját. Mint utólag kiderült, Trumpék együttműködtek a BlackRockkal a tervezett eladás előkészítése során, és nyomást gyakoroltak a Hutchinsonra, hogy elinduljon az ügylet. Ez utólag könnyen minősíthető egy Washington által vezetett ellenséges felvásárlási kísérletnek, amit a kínaiak így is gondolnak. Nem véletlen, hogy próbálnak nyomást gyakorolni Hutchisonra, de egyelőre kérdéses, hogy mit lépnek, vagy mit léphetnek az ügyben.  

A jelenlegi globális rendszerben jóval nagyobb a nagyhatalmak hajlandósága arra, hogy a gazdasági és a pénzügyi erejüket geopolitikai vagy gazdasági célok elérésére használják fel. Ez jelentős változás az elmúlt húsz év politikai döntéshozatalához képest, a geoökonómia térnyerése ugyanis drámaian megváltoztathatja a globális gazdasági és pénzügyi rendszer képét. 

Amerikai prés 

Már első pillantásra is látszott, hogy ennél az ügyletnél a Blackrock vásárlási szándéka és a Trump-kormányzat geopolitikai érdekei egybeesnek. A megállapodás mindössze egy hónap alatt létrejött, ami a közvetlenül érintett források szerint szokatlanul rövid idő egy ekkora léptékű üzlethez képest.

Trumpnak a Panama-csatornával kapcsolatos retorikája katalizátorként hatott a szélesebb körű tárgyalások elindítására.  

Arról már a Wall Street Journal számolt be, hogy a megállapodás véglegesítése előtti napokban Larry Fink, a BlackRock vezetője telefonon beszélt Trumppal, Marco Rubio külügyminiszterrel, Scott Bessent pénzügyminiszterrel és Michael Waltz nemzetbiztonsági tanácsadóval, hogy elnyerje a kormányzat jóváhagyását. Bár Fink kizárólag üzleti gondolkodása alapján kommentálja az eseményeket, kizárva a politikát, azt azért sikerként könyvelheti el, hogy ezzel megfordíthatja az elmúlt évek konzervatív bírálatait a klímaközpontú befektetések és a BlackRock sokszínűségi, méltányossági és befogadási politikái miatt. 

A WSJ kitér a Hutchinsont kényszerítő erőkre is, elsőként kiemelve azt a globális kockázatot, amit a Trump-kormányzat lépései okozhatnak. Az amerikai elnök ugyanis ekkortájt hozta nyilvánosságra, hogy visszavonja Hongkong különleges kereskedelmi privilégiumait, a panamai hatóságok pedig éppen akkor jelentették be a Hutchinson szerződésének ellenőrzését. Áprilisban Panama főellenőre azt állította, hogy a CK Hutchison nem hosszabbította meg megfelelően a kikötők üzemeltetésére vonatkozó szerződését 2021-ben, így 300 millió dollárral tartozik a kormánynak. 

Emellett a Hutchisont is súlyosan érintették volna Trump azon tervei, miszerint vissza szeretné szorítani a kínai hajókat a szállítmányozásban. Bár a konkrét intézkedéseken még dolgoznak, ezek militarizálhatják a kikötőket, amelyeket Kína elleni tengeri blokádra használhatnának. 

Hogy az aggodalmuk nem alaptalan, azt bizonyítja, hogy mekkora az átfedés a globális szűk keresztmetszetek és a javasolt megállapodásban szereplő kikötők között: 

Kína nehéz helyzetben? 

A megállapodás bejelentésére gyorsan érkeztek a kínai bírálatok. A tranzakció ugyanis komoly fennakadást jelentene a kínai vállalatok által az évek során kiépített kikötőhálózatban.  

A Kínai Államtanács hongkongi és makaói hivatala határozott kommentárt adott ki az ügyben, amelyben kijelentette, hogy a tranzakció nem egy „szokásos kereskedelmi tevékenység”, hanem egy hegemón cselekedet, amelyben az Egyesült Államok az államhatalmat használja fel – kényszer, nyomásgyakorlás és rábeszélés révén – egy másik ország jogainak és érdekeinek megtépázására, mindezt „kereskedelmi magatartásnak” álcázva, és lényegében hatalmi politikát képviselve.  

Úgy vélik, hogy a Panama-csatorna „amerikanizálódik” és „politizálódik”. Az Egyesült Államok kétségtelenül a saját politikai céljai előmozdítására szeretné felhasználni az átkelőt, ezáltal Kína hajózását és kereskedelmét elkerülhetetlenül az USA fogja ellenőrizni. Komoly kockázatot jelentene a kínai vállalatok logisztikai költségeire és az ellátási lánc stabilitására, ha a Amerika olyan intézkedéseket vezetne be, mint a szelektív kapacitáskorlátozások vagy a „politikai felárak”.  

Egyes szakértők azt is megjegyezték, hogy ezzel az üzlettel a BlackRock a világ konténerterminál-áteresztő képességének mintegy 10,4 százalékát ellenőrizné, csatlakozva a világ három legnagyobb kikötőüzemeltetőjéhez, és jó esély van arra, hogy a cég teljes összhangban működne az USA geopolitikai céljaival.  

Mások arra is rámutatnak, hogy

az Egyesült Államok ezt a tranzakciót mintaként használhatja fel a jövőben, hogy politikai nyomásgyakorlással kikötői fúziók és felvásárlások hullámát indíthassa el világszerte.  

Ezzel nem is járunk messze a valóságtól, hiszen az amerikai kormányzat már dolgozik a kínai hajók különleges dokkolási díjainak kivetésén. Ha az Egyesült Államok összes ehhez kapcsolódó lépése sikerrel jár, az kétségtelenül hatással lesz Kína hajógyártására, hajózására, külkereskedelmére, sőt még az Egy övezet, egy út kezdeményezésre is, és közvetlenül befolyásolja Hongkong erőfeszítéseit a nemzetközi hajózási, kereskedelmi központként betöltött pozíciójának megszilárdítására, megerősítésére, miközben veszélyezteti és aláássa a hajózás és a kereskedelem normális globális rendjét, biztonságát. 

Mit tehet Kína? 

Peking válaszul elindította a BlackRock-üzlet szabályozási felülvizsgálatát, és kijelentette, hogy azt nem szabad végrehajtani a jóváhagyása nélkül, annak ellenére, hogy a vállalat székhelye Hongkongban található, és az eladásban nincsenek közvetlen kínai eszközök.  

Ebben viszont a vélemények megoszlanak. A kínai Állami Piacszabályozási Hatóság a monopóliumellenes törvény alkalmazásával területen kívüli joghatósággal rendelkezhet, ha egy az ország szárazföldi részén kívül kötött megállapodás a kínai belföldi piacon a verseny megszüntetését vagy korlátozását eredményezi. Illetve ott van a nukleáris opció, a 2020-as nemzetbiztonsági törvény is, amely a „terrorizmus”, a felforgatók, a szeparatisták és a külföldi erőkkel összejátszók ellen lép fel.  

Eszközei tehát volnának a kínai kormánynak, viszont ezzel sértené Hongkong függetlenségét, ami ártana a pénzügyi központ globális megítélésének. Az ugyanis jelenleg a harmadik helyen áll a Globális Pénzügyi Központok Indexében New York és London mögött. 

Láthatóan a Trump-kormányzat csapdát állított Kínának. Ha Peking megteszi a szükséges lépéseket az eladás megakadályozására, az Egyesült Államok várhatóan fokozza a gazdasági elszigetelést, Kínát pedig egy olyan államnak állítja be, amely mindent elkövet, hogy megakadályozza az üzletet. 

Kapcsolódó: