Előre hozott elnökválasztást tartottak Dél-Koreában, miután a korábbi elnök, Jun Szogjol katonai jogrendet hirdetett, mint kiderült, alkotmánysértő módon, ami miatt el is mozdították pozíciójából. Emiatt féléves belpolitikai vákuum keletkezett az országban. Az új elnök, a Demokrata Párt jelöltje, I Dzsemjong elsődleges feladata újra stabilitás teremteni az országban. 

Már a választás előtti közvélemény-kutatások is stabil győzelmet jósoltak I Dzsemjong számára, aki végül a szavazatok 49 százalékát szerezte meg (ez Dél-Koreában kifejezetten magas aránynak számít) a korábbi elnököt adó Népi Erő Párt (PPP) jelöltje, Kim Munszu ellenében, aki 41 százalékot kapott.

Jól látható, hogy a belpolitikai instabilitás mobilizálta a választókat, és a voksolás 79,4 százalékos részvétel mellett zajlott, ami 1997 óta a legmagasabb szám, ráadásul úgy, hogy nemzetközi összevetésben Dél-Koreában egyébként is elég aktív a társadalom a választásokon. 

Az új elnöknek előnyére válhat, hogy egy olyan, Dél-Koreában nem túl gyakori helyzetben léphet hivatalba, hogy a saját pártja van többségben a törvényhozásban. Az előző elnök, Jun Szogjol is azért bukott bele a katonai jogrendbe, mert pártja nem birtokolta a parlamenti mandátumok többségét, így a mozgástere korlátozott volt. 

I Dzsemjong tapasztalt politikusnak számít: pályája legelején polgármester volt, innen ered az elkötelezett támogatói bázisa is. Már harmadik alkalommal indult az elnökségért, legutóbb, 2022-ben éppen Jun Szogjol ellenében maradt alul, mégpedig Dél-Korea történetének legszorosabb választásán: akkor a szavazatok 47,83 százalékát szerezte meg, és mindössze 247 ezer vokssal kapott kevesebbet ellenfelénél. Igaz, I Dzsemjong hozzá hasonlóan megosztó személyiség, amire döntően bírósági ügyei adnak okot, de ki tudta használni, hogy a PPP nem állt ki határozottan Jun ellen, amikor felelősségre vonták, emellett az elnökjelöltjük, Kim Munszu ellentmondásos kiválasztási folyamata is hozzájárult ehhez. 

A balközéphez tartozó I Dzsemjong és az általa képviselt irányvonal hagyományosan inkább a jóléti-szociális intézkedésekre fókuszál.

A dél-koreai progresszív vonal a külpolitikát illetően elkötelezett a Washington vezette szövetségi rendszer mellett, de igyekeznek egyensúlyt teremteni más hatalmak, például Kína és Észak-Korea irányába.

Ebből következik, hogy az elődjéhez képest Peking és Phenjan felé békülékenyebb hangnemet fog megütni. A külpolitikai stratégiájának a korlátait viszont ebben a tekintetben vélhetően a Trump-kormányzat elképzelései fogják meghatározni. 

Éppen ezért elnökként az első feladata a Trumppal való kapcsolatfelvétel lesz, ugyanis Szöul számára az egyik legnagyobb problémát az okozta, hogy az amerikai elnök beiktatása óta az országnak nem volt hivatalban lévő elnöke, aki ezt megtehette volna. A vámok és a védelmi együttműködés pedig olyan kardinális kérdések Dél-Korea számára, amelyek miatt az új elnököt sürgeti az idő, hogy minél előbb megállapodásra jusson Trumppal, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a társadalom részéről jó ideje megfogalmazódott az igény a stabilitásra és a gazdasági prosperitásra. I Dzsemjong elnöksége várhatóan nem hoz óriási fordulatot Dél-Korea külpolitikai és védelmi stratégiájában, inkább csak a fókusz és a hangsúly eltolódása várható.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons