Felháborítja a japánokat, hogy a rizs ára egy év alatt 90 százalékkal emelkedett. Erre tett rá egy lapáttal a május végén lemondott Eto Taku mezőgazdasági miniszter, aki azt nyilatkozta, hogy nem ismeri az árakat, soha nem vesz rizst, mert a támogatóitól ingyen kapja.

Ahogy az Asia Times megjegyzi, az ehhez hasonló baklövések korántsem ritkák a japán politikában. A kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) pedig 2019-ben még egy baklövés-megelőzési kézikönyvet is kiosztott a tagjainak, amelyben hangsúlyosan szerepel a hátrányos helyzetűekkel kapcsolatos nagyobb megfontoltság. Persze Japánban mindenki tisztában van azzal, hogy az LDP rizspolitikája mindig is megvédte a mezőgazdasági támogatói bázisát, Eto Taku szellemes beszólását a közvélemény mégis többnek tekintette, mint egy futó megjegyzés. 

A rizs közel 3000 éve jelentős szerepet tölt be az országban, nyelvükben a „főtt rizs” gyakran egyszerűen egy étkezésre utal. Olyan fontos, hogy az 1918-as rizsáremelkedés országos tiltakozási hullámhoz vezetett, és a rizslázadások lemondásra kényszerítették Teraucsi Maszatake akkori miniszterelnököt. 

A kormány az elmúlt évtizedekben a rizstermelés szigorú ellenőrzésére és szabályozására összpontosított. Arra törekedett, hogy magasan tartsa az árakat, részben a gazdálkodók – az LDP fontos támogatói – „jutalmazása” érdekében. A fogyasztók emiatt is felárat fizettek, ami egyebek mellett hozzájárult ahhoz, hogy 2022-re az országban az éves rizsfogyasztás fejenként 51 kg-ra esett vissza, ami kevesebb mint a fele az 1962-es csúcsértéknek.  

A miniszterelnök, Isiba Sigeru kezdetben azt tanácsolta Etónak, hogy vonja vissza a „problémás” kijelentéseit, és így maradhat a posztján. Mivel azonban közelednek a júliusi választások, és Isiba népszerűségi mutatója rekordalacsony, 21 százalékos szintre süllyedt, a kormányzatnak kevés választása maradt, így Eto végül május 21-én lemondott. Úgy tűnik, hogy a rizsválság döntheti el, hogy Isiba kormánykoalíciója képes-e többséget szerezni a parlament felsőházában – ha mégsem, az súlyos csapás lenne számukra, miután tavaly októberben már elvesztette többségét az alsóházban. 

Japán rizsválsága 

Az elmúlt évben több tényező együttesen okozta a rizsárak váratlan emelkedését. Már a 2023. nyári magas hőmérséklet befolyásolta a 2024-es tavaszi terméshozamokat, amely évszak ráadásul igen hideg volt, majd Japán elmúlt évszázadának legforróbb szeptembere következett gyenge terméssel. Emellett szerepet játszott a kormány tavaly nyári figyelmeztetése, miszerint egy nagyobb földrengés fenyegetheti az ország csendes-óceáni partjait, ami pánikvásárlást váltott ki.   

Tavaly szeptemberben a gazdák tüntetéseket szerveztek, és a tartalékok felszabadítását, valamint támogatásokat követeltek. Idén februárban a kormány először 210 ezer tonna tartalék rizst szabadított fel, aminek csak a 2 százaléka jutott el a kiskereskedelmi piacra, így az nem törte le az árakat. A mezőgazdasági minisztérium azt is állítja, hogy a beutazó turizmus megugrása is hozzájárult a rizsfogyasztás hirtelen növekedéséhez, a számítások azonban csak minimális hatást tulajdonítanak ennek. 

Egy másik elmélet szerint a Liberális Demokrata Párt összejátszik a Mezőgazdasági Szövetkezetekkel a rizsárak manipulálása érdekében. A termelés korlátozását 1971-ben vezették be a kínálat és az árak szabályozása érdekében, ám azt soha nem oldották fel teljesen, annak ellenére, hogy a belföldi fogyasztás megváltozott és a mezőgazdaságban dolgozók száma csökkent. 

Ezek a Mezőgazdasági Szövetkezetek, más néven Nōkyō vagy JA Csoport, egy 694 regionális szövetkezetből álló országos társaság, amely termelési alapanyagokkal látja el a tagjait, vállalja a mezőgazdasági termékek csomagolását, szállítását és forgalmazását, valamint pénzügyi szolgáltatásokat nyújt. A 4,6 millió hivatalos és 5,4 millió társult tagot számláló szervezet befolyásos mezőgazdasági lobbicsoporttá nőtte ki magát. A gazdálkodók által felmerült termelési költségek alapján határozták meg a rizs árát, így a műtrágya, a növényvédő szerek és a gépek kizárólagos nagykereskedőjeként a JA megnövelte ezeknek az inputoknak az árát. Így lényegében egy japán gazda ezekért kétszer annyit fizet, mint amerikai kollégája, ami tükröződik a rizs magasabb kiskereskedelmi áraiban. 

Ez a kialakított rendszer pedig erősen meghatározta a gazdák döntéseit. Mivel a rizsnek kiemelt szerepet adtak, tulajdonképpen még veszteséggel is érdemes termelni (a veszteséget leírhatták az adóból), így ez más, kevésbé támogatott növények rovására ment. Végül már a japán kormány azért is fizetett a gazdáknak, ha nem termelnek rizst. Mindez, illetve a termőföldek csökkenése odavezetett, hogy míg 1960 óta a világ rizstermelése 3,5-szeresére nőtt, addig Japáné 40 százalékkal csökkent  

A szövetkezetek domináns szerepét az is mutatja, hogy a tartalékalapból felszabadított rizst ők vásárolhatták meg azzal a céllal, hogy továbbadják a nagykereskedőknek, akik eljuttatják azt a kiskereskedőkhöz.

Vagyis ez lényegében egy felesleges láncszem a kereskedelmi láncban, ami jelentősen lelassítja, hogy a rizs a szupermarketek polcaira juthasson. 

A felmérések szerint mintegy 400 ezer tonna rizs hiányzik a japán piacról. Mivel tartalékként csak egy millió tonnát tárolnak (ehhez képest Kína tartaléka búzából és rizsből 100 millió tonna), így több mint 25 év után arra kényszerültek, hogy rizst importáljanak Dél-Koreából. Persze ehhez hozzátartozik, hogy a japán piacot magas vámokkal védik, és talán megoldás lenne, ha a kilogrammonkénti 341 jenes vámot csak egy évre nullára csökkentenék.

Akkor talán a szupermarketek polcain sem kerülne 700 jenbe (1740 forintba) 1 kilogramm rizs. 

 
A címlapfotón a mezőgazdasági miniszter bemutatja, hogy az öt éves rizs is finom.