Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász-publicista legújabb véleménycikkének fő állítása, hogy az amerikai kötvénypiac többé nem viseli gondolkodás nélkül a politika szeszélyeit. A Trump-éra alatt elszakadt a hagyományos összefüggés a kamatlábak és a dollár között: a hozamok felfelé, a valuta viszont lefelé tart, mintha csak Latin-Amerika „tequilaválságait” néznénk. A jelenséget mára a Bloomberg is „szökésnek” nevezi: a kockázattól menekülő befektetők nem a megszokott menedékbe, hanem az arany, a frank és a kriptó felé fordulnak. 

Amerika, az új feltörekvő piac?  

Krugman szerint amikor már egy pénzügyminiszternek magyarázkodnia kell – mint ahogyan Scott Bessent vasárnap kijelentette, hogy „az Egyesült Államok soha nem fog csődöt jelenteni” –, az már önmagában annak a jele, hogy a piacok bizalma megingott. Megfigyelése szerint Trump visszatérését követően felborult a korábban stabil összefüggés az amerikai kamatszint és a dollár árfolyama között, és a kamatemelkedéshez most inkább gyengülő valuta társul, ami a feltörekvő piacok válságait idézi, nem pedig egy fejlett gazdaságét. Krugman hangsúlyozza, hogy az USA nem a teherbíró képessége miatt vált kockázatosabbá – hiszen az adóterhelése alacsony és a vagyona óriási –, hanem azért, mert a politikai akarat és a kormányzás komolysága látványosan megkopott.  

A közgazdász részletesen felidézi, hogyan lett az április 2-i „felszabadulás napa” rekordvámjaiból egy hét múlva teljesen más tarifa, csak mert két miniszternek sikerült „félrehúzni egy hatszemközti megbeszélésre” az elnököt, mégpedig Peter Navarro, az eredeti rekordvámok ötletgazdájának távollétében.  

Közben a kongresszus rekordgyorsasággal tárgyalja a One Big Beautiful Bill Act névre hallgató költségvetési salátát, amely egyszerre vágja meg a szociális programokat és ad jelentős adókedvezményt a leggazdagabbaknak. A törvény „revenge” klauzulája extra adókat vethetne ki azon külföldi befektetőkre, akiknek a hazáját Washington „barátságtalannak” minősíti, miközben Trump egyik tanácsadója a rövid lejáratú amerikai adósság kényszerű százéves kötvénnyé konvertálását is lebegteti. Nem csoda, hogy a Reuters friss felmérése szerint a dollár iránti kereslet történelmi mélypontra eshet a következő hónapokban. 

A Reuters június 4-i devizapiaci felmérése szerint a válaszadó stratégák közel 90 százaléka arra számít, hogy a dollár iránti kereslet csökkenni fog, mivel a Trump-kormány kiszámíthatatlan vámháborúja és a frissen elfogadott, 3300 milliárd dollárral növekvő költségvetési hiány együtt fokozza az amerikai adósság- és növekedési aggodalmakat. A hosszú lejáratú amerikai kötvényhozamokban megjelenő emelkedő „lejárati prémium” (term premium) máris tőkekiáramlást és a dollárindex közel 10 százalékos esését okozta január közepe óta, miközben a deviza eddigi „menedékeszköz-szerepe” erodálódik, amit az is jelzi, hogy májusban az elemzők több mint a fele megkérdőjelezte a zöldhasú biztonságos státuszát. 

A szakértők szerint a dollárból kiáramló tőke leginkább Európát segítheti, ahol a védelmi és infrastrukturális kiadások felfutása, illetve a várható szerkezeti reformok új növekedési motorokat teremthetnek, miközben a Fedet a négy évtizedes csúcsra kapaszkodó inflációs várakozások egyelőre mozgástér nélkül hagyják. 

Krugman kérdése egyszerű: bíznánk-e a pénzünket olyan országra, ahol a fiskális politika címe is realityshow? 

Európai menekülőút 

Krugman arra figyelmeztet, hogy bár a tőkemenekítés eddig mérsékelt maradt, a befektetők hamarosan keserűen ébredhetnek rá arra, hogy Amerika már nem az a felelősségteljes és megbízható ország, amelyre évtizedeken át számíthattak. Az amerikai állampapírok korábbi menedékeszköz-szerepének megingása – amit a hozamemelkedés és a dollár gyengülésének párhuzama jelez – Magyarország számára a külső finanszírozási költségek növekedését hozhatja.   

Az uniós döntéshozók kezdik érezni a dollárfüggőség növekvő kockázatát, a válasz pedig már körvonalazódik: hét tagállam már beállt a frissen bejelentett európai megtakarítási címke mögé, amely arra ösztönzi a lakosságot, hogy a pénzét legalább 70 százalékban EU-n belüli befektetésekben tartsa. Emellett a Bizottság Savings and Investments Union stratégiája – amelyről most zajlik a célzott piaci konzultáció – a jelenlegi, bankcentrikus finanszírozást egészítené ki mélyebb tőkepiaccal, hogy a kontinens vállalatai olcsóbban kapjanak forrást. 

Az Európai Központi Bank májusi stabilitási jelentése ugyanakkor figyelmeztet: a kereskedelmi háború és a fiskális bizonytalanság egyszerre hajthatja felfelé az euróövezeti hozamokat. A nyomás erősödik, hiszen Trump 50 százalékos tarifafenyegetése tovább fokozza a kockázati prémiumokat, még ha július 9-ig haladékot is kapott az EU. A geopolitikai turbulencia miatt Gita Gopinath, az IMF első helyettese már most az infláció és a tőkekiáramlás kettős veszélyére figyelmezteti a feltörekvő régiókat. 

A nemzetközi tartalékkezelők már reagálnak: a Metals Focus szerint idén már zsinórban a negyedik éve vesznek tömegével aranyat a jegybankok, éppen az amerikai bizonytalanság és a dedollarizáció miatt. 

Európa válasza így több lábon állhat: erősebb euróalapú elszámolás, arany- és kriptodiverzifikáció a jegybanki tartalékokban, valamint új, az USA-t megkerülő kereskedelmi és finanszírozási folyosók kiépítése – ezek nélkül a dollár esetleges tartós gyengülése nem előny, hanem kockázat maradna. 

Ha nem ez, akkor mi? 

Krugman üzenete egyszerű, de súlyos: ha az Egyesült Államok politikailag kiszámíthatatlan, akkor a „világ biztonságos eszköze” többé nem biztonságos. Ha az Egyesült Államok többé tényleg „nem komolyan vehető ország”, akkor Európának – benne Magyarországnak – a pénzügyi önállóságot szolgáló építőkockákat most kell összeraknia: egységes tőkepiacon átívelő biztonságos eszköz, mélyebb eurólikviditás, diverzifikált tartalékok és az USA-t kikerülő kereskedelmi-finanszírozási alternatívák „betárazása”. A kockázat nagy, de a történelmi esély is: megalapozni egy stabilabb, többpólusú pénzügyi rendet, mielőtt a következő valódi válság kirobbanna. 

Források: Paul Krugman; Bloomberg; The Wall Street Journal; Reuters; Reuters; Congress; ECB; finance.ec.europa

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Wikimedia Commons