Az ukrán drónok sikerei kapcsán az Asia Times több cikket is szentelt annak, hogy ezek az eszközök miként alakítják át a jövő háborúit, és miképp lehet ellenük védekezni. Felvetik azt is, hogy Kína esetleg az ukrajnai fronton próbálná ki a lézerfegyverét. 

Az ukránok ünneplik az Oroszország elleni háború egyik legmerészebb támadásának sikerét. A Pókháló hadműveletként elnevezett akciót 18 hónapos előkészület előzte meg, végül sikerrel támadtak meg egy orosz légibázist, 6 ezer kilométerre az ukrán határtól. Olcsó drónokkal milliárdos értékű repülőgépeket semmisítettek meg.   

 

Minden nemzet légvédelmi rendszerei azon a feltételezésen alapulnak, hogy a fenyegetések felülről és a határokon túlról érkeznek. A felderítés és a reagálás is ezt a logikát tükrözi. Így elsősorban a közepes és nagy magasságú megfigyelésre és a határokon túlról érkező objektumokra összpontosítanak.  

A Pókháló hadművelet azonban bemutatta, mi történik, amikor az államokat alulról és belülről támadják. Alacsony légtérben a látótávolság csökken, az érzékelő eszközök elveszítik az előnyüket, a drónok pedig bejelentés nélkül érkeznek, a válaszidő rövid, és a koordináció is megszakad.  

Vagyis sikerült megtalálniuk a réseket a légvédelemben.  

És ez nem csupán katonai kihívás: olyan probléma, ahol a légtérgazdálkodás nem annyira a központi irányítástól, mint inkább az elosztott koordinációtól, a közös megfigyeléstől és a gyors reagálástól függ.   

Nem csak az oroszok problémája 

Az Asia Times arra is felhívja a figyelmet, hogy Kína könnyedén megismételhetné Ukrajna meglepetésszerű dróntámadását, hogy célba vegye Amerika szétesett védelmét és repülőgépeit Guam szigetén. 

Bár Oroszország felfüggesztette részvételét a Start–3 stratégiai fegyverzetcsökkentési programban, továbbra is betartja a szerződés azon előírását, hogy a stratégiai bombázókat nyílt terepen kell parkoltatni, lehetővé téve a műholdas ellenőrzést, hogy elkerüljék az Egyesült Államok és Oroszország közötti téves riasztásokat.  

Az is számos kérdést vet fel, hogy Ukrajna a Pókháló hadművelettel vajon belekavart-e a nagyok játékába, egy globális nukleáris konfliktust kockáztatva. Vagyis ez azt is jelentheti, hogy innentől Amerika sincs biztonságban, azaz hasonló sebezhetőséggel néz szembe például a Csendes-óceánon. A kínai Global Times még 2022 novemberében bemutatott egy konténeralapú rakétaindító rendszert, amelyet könnyű elrejteni a civil hajók fedélzetén lévő konténerek között. Hogy a felderítésük milyen lehetetlen feladat, ahhoz elég annyi, hogy Kínának közel 6000 kínai zászló alatt hajózó, 1000 tonnatartalmú vagy annál nagyobb, valamint további 2800 külföldi zászló alatt lajstromozott hajója van. 

Sok lúd disznót győz? 

Az ukrajnai háború rámutatott arra, hogy a legtöbb esetben nem az eszközök képessége, hanem azok száma a döntő. Az ukránok a Pókháló hadműveletben egy csomó drónt – apró, műanyag, akkumulátoros quadkoptereket, amelyek nem sokban különböztek egy parkban reptetett játéktól – pakoltak be teherautókba, és küldték el azokat (valahogy) több ezer kilométerre.  

Vélhetően most a katonai tervezők világszerte azon kapkodnak, hogy milyen védekezést találjanak ki az Ukrajna által nemrég bemutatott rajtaütés ellen. 

Ahogy az oroszok, úgy az amerikai hadsereg is egy csomó nagy, drága, nehéz „platformra” épít, repülőgép-hordozókra, sugárhajtású repülőgépekre, tankokra. Ezek mind milliós, milliárdos tételek dollárban, amiket könnyen megsemmisít egy olcsó, akkumulátorral működő kínai drón, mondjuk egy tajvani konfliktus esetén. Ráadásul ezeket a drága fegyvereket Amerika védelmi gyártási kapacitása nem könnyen tudná pótolni.   

Az USA persze hozhat ellenintézkedéseket, építhet különböző fokú megerősített repülőgép-óvóhelyeket, légvédelemként bevethet ágyúkat, zavarókat, elektromágneses impulzusokat, lézerágyúkat, drónelfogókat. Bármit tehet, de egyet tudatosítania kell: az olcsó, akkumulátorral működő drónok megjelenése megváltoztatta a játékszabályokat, és lényegében az egész világot lehetséges csatatérré változtatta. 

Az Asia Times szerint a probléma ott van, hogy az USA ugyanezt nem tudja megtenni Kínával, annak ellenére, hogy ők találták fel a dróntechnológiát. Az Amerika által jelenleg használt rendszerek nagy része ugyanis nehézkes, drága, mint például az egyenként 33 millió dollárba kerülő MQ–9 Reaper. A lesajnált húszik legalább hét ilyen drónt lőttek le, ha nem húszat, és Amerikának ezekből csak néhány száz van. Ehhez képest 

az ukránok által használt drónok ára darabonként néhány száz és néhány ezer dollár között mozog, típustól függően.  

Ukrajna jelenleg naponta több ezer ilyen drónt szerel össze, amelyeknek a gyártásához használt alkatrészek jellemzően Kínából származnak. A brit székhelyű Royal United Services Institute  szerint az ukrajnai háborúban az orosz felszerelésekben okozott károk és pusztítások 60-70 százalékát a drónok okozták. 

Az ilyen olcsó harceszközök előállításához néhány fröccsöntött műanyag alkatrész, néhány legújabb fejlesztésű számítógépes chip, ritkaföldfém mágnesekből készült villanymotor és egy lítiumion-akkumulátor szükséges. Ezek közül az USA csak a chipeknél vezető szereplő: Kína uralja globálisan a fröccsöntés 82, az akkumulátorok 77 százalékát és vezető a villanymotorgyártásban is. Utóbbiak mágneseihez különböző ritkaföldfém szükséges, aminek a kitermelését, a finomítását szintén Kína uralja, és épp most vezetett be ezekre exportkorlátozást.  

Sárkány ellen sárkányfű 

Annak ismeretében, hogy Kína szállítja Ukrajnának a drónalkatrészeket, elég ironikus a War Zone (TWZ) beszámolója, miszerint Oroszország állítólag kínai lézerfegyverrendszert vetett be az ukrán drónok elleni védekezésre. Egy májusban közzétett videó egy olyan megoldást mutat be, amely a korábban Iránnak szállított kínai Shen Nung 3000/5000 drónellenes lézerre hasonlít. 

Kína tagadja a közvetlen érintettségét, és kitart semlegessége mellett, de  

az eset rávilágít az Oroszország, Kína és Irán közötti mélyülő katonai együttműködésre. 

A kínai lézerfegyver olcsón üzemeltethető, kevés felszerelést igényel, és szárazföldön, vízen, levegőben vagy akár az űrben is bevethető. Viszont rengeteg áram kell hozzá, a hűtése bonyolult és nehéz, ráadásul köd, eső vagy füst gyengíti a hatását. Az egyre gyakoribb használatukkal azonban folyamatosan alkalmazkodhatnak a modern hadviseléshez. Kína pedig külföldi háborúkban teszteli a lézereit, és csendben kifejleszti azokat a fegyvereket, amelyeket egy napon esetleg a Tajvani-szorosban is bevethet. 

Kapcsolódó: