Folyik a vita arról, hogy az USA leértékelje-e a dollárját a feldolgozóipar fellendítése érdekében. Ruchir Sharma, a Rockefeller International elnöke bemutatja a világ legerősebb valutáját, a svájci frankot, amelynek az erőssége mégsem ásta alá Svájc gazdaságát.  

Ruchir Sharma indiai–amerikai író, alapkezelő, a Financial Times publicistája. A Rockefeller Capital Management nemzetközi üzletágának vezetője, korábban feltörekvő piaci befektető volt a Morgan Stanley Investment Managementnél. 

Svájc, a világ leggazdagabb nagygazdasága erős valutával és erős feldolgozóipari bázissal büszkélkedhet, a frankja évtizedek óta a világ legerősebb valutája. A gazdaság erős exportágazatot tart fenn – a kivtel a GDP 75, a világexportnak pedig csaknem a két százalékát teszi ki. Ez ellentmond annak a gyakran ismétlődő tézisnek, hogy az erős valuta csökkenti egy ország versenyképességét azáltal, hogy drágítja az exportált árukat. Ehelyett Svájc azt bizonyítja, hogy a magas minőség és a technológiai kifinomultság ellensúlyozhatja az árfolyamelőnyt. 

Made in Switzerland 

Ruchir Sharma szerint a globális párbeszéd indokolatlanul a valutaértékelések megszállottjává vált, pedig ez csak egy részét képezi egy nemzet versenypozícióját alakító tényezőknek. Németország és Japán fénykorához hasonlóan Svájc az olyan magas minőségű áruiról és szolgáltatásairól szerzett hírnevet, hogy a világ többi része hajlandó valutaprémiumot fizetni a „Made in Switzerland” címkéért.  

Az ország gazdasága régóta rendkívül dinamikus és versenyképes. Több mint egy évtizede uralja az ENSZ leginnovatívabb gazdaságainak rangsorát mind az innovációba fektetett erőforrások – például a gyakorlati egyetemi oktatás és a kutatás-fejlesztés révén –, mind pedig ezen befektetések megtérülése tekintetében.  

Az ország minden ledolgozott órára vetítve több mint 100 dollárnyi GDP-t termel, ami a világ 20 legnagyobb gazdasága között a legnagyobb termelékenység. A svájci vállalatok több mint 99 százaléka kis- és középvállalkozás, de az export nagy részét globális vállalatok adják, a gyógyszeripari óriásoktól a luxuscikkgyártókig. 

A Harvard Growth Lab a nagy gazdaságok közül Svájcot sorolja az első helyre az export „összetettsége” alapján, ami a kivitel előállításához szükséges fejlett készségek mérőszáma. A csokoládétól és órától kezdve a gyógyszerekig és a vegyi anyagokig terjed az exportja, ami  

megcáfolja azt a vélekedést, hogy az erős valuták megölik a gyárakat. 

A feldolgozóipar aránya a GDP-ben 18 százalék, ami az egyik legnagyobb a fejlett gazdaságok között. Az exportjának több mint a fele „csúcstechnológiás” – ez több mint kétszerese az amerikai szintnek. Mivel a fejlett áruk drágábbak, ez segített Svájcnak abban, hogy folyó fizetési mérlege többletet mutasson, ami az 1980-as évek eleje óta átlagosan a GDP több mint 4 százalékát teszi ki. 

A kereskedelemből származó jövedelmet jelentős külföldi befektetésekbe forgatják vissza. Az országnak jelenleg a GDP több mint 100 százalékát kitevő nettó nemzetközi befektetési többlete van, ami segít ellenállni a külső sokkoknak. Ezzel ellentétben az Egyesült Államokban súlyos folyó fizetésimérleg- és nettó befektetési hiányok vannak.  

A svájci gazdaság egyetlen jelentős gyengesége a magánadósság GDP-arányos növekedése. Az Egyesült Államokkal vagy néhány európai országgal ellentétben azonban nincsenek problémái a „zombivállalatokkal”, amelyek még kamatot sem tudnak törleszteni az adósságaik után. 

A frank az évek során folyamatosan erősödött, függetlenül attól, hogy a dollár emelkedett vagy esett, és hogy a globális gazdaság recesszióban vagy fellendülésben volt-e.

Úgy tűnik, tudják, hogyan maradjanak versenyképesek.

A frank 2015-ben a központi bank politikájának változására erősödött, és a gyártók még inkább áttértek a kifinomult exportcikkekre, amelyek kevésbé érzékenyek az árfolyamváltozásokra. 

Sok döntéshozó úgy gondolja, hogy a kelet-ázsiai „csodáknál” a leértékelés jelenti a jóléthez vezető utat. Az alulértékelt árfolyamok valóban segítettek Dél-Koreától Kínáig abban, hogy gyorsan növeljék feldolgozóipari exportbázisukat. De más tényezők, mint például az infrastrukturális beruházások és a külföldi tőke felé való nyitás, nagyobb szerepet játszottak. Eközben, ahogy fejlődtek, az árfolyam-értékelések jelentősége elhalványult. 

Ruchir Sharma szerint  

a fejlett gazdaságoknak inkább a minőség, mint az ár tekintetében kell versenyezniük. 

Számukra a leértékelődés visszafelé is elsülhet, mivel arra ösztönzi a hazai termelőket, hogy az olcsóbb áruk gyártására összpontosítsanak. A svájci példa tanulság lehet az olyan nemzetek számára, mint az Egyesült Államok, miszerint az olcsó valuta nem jelent megoldást egy összeomlott feldolgozóiparra. 

Kapcsolódó: