Az UNECE friss jelentése szerint hét kelet-európai és közép-ázsiai ország villamosenergia-termelésének a 60 százaléka továbbra is fosszilis forrásból származik, miközben a digitális energiaátálláshoz legalább 150 milliárd dollárnyi beruházásra lenne szükség 2030-ig.
A délkelet- és kelet-európai, a kaukázusi, valamint a közép-ázsiai régiók energetikai átállása is fontos szerepet játszik a globális dekarbonizációs célkitűzések megvalósításában. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) tavaly júniusi jelentése szerint a vizsgált hét ország – Albánia, Fehéroroszország, Grúzia, Kirgizisztán, Észak-Macedónia, Moldova és Ukrajna – elektromosenergia-termelésének a 60 százaléka fosszilis forrásokból származik, ami jelentős strukturális reformokat tesz szükségessé, különösen, ha megnézzük, hogy a térség energetikai transzformációja nemcsak környezeti szempontból releváns, hanem geopolitikai és gazdasági stabilitás szempontjából is stratégiai jelentőségű – állapítja meg az anyag.
A digitális megoldások és innovációk, mint például a mesterséges intelligencia, az Internet of Things (IoT), a digitális ikrek és a virtuális erőművek, elvben jelentős lehetőségeket kínálnak az elosztott, gyakran változó megújuló energiaforrások kezelésében és integrációjában. Ám ennek kiaknázásához az UNECE becslései szerint
150 milliárd dolláros beruházásra van szükség 2030-ig a régió felsorolt országaiban, ami a tavalyi magyar GDP bő kétharmadának megfelelő összeg.
Az örökölt infrastruktúra problémája
A posztszovjet térség energetikai infrastruktúrája jelentős részben a szovjet korszak technológiai örökségét tükrözi, ami igen komoly hatékonysági és biztonsági kihívásokat generál. Így például
Fehéroroszországban a hőerőművek 60 százaléka idősebb 30 évesnél, míg Grúziában az átviteli hálózat átlagéletkora ugyanígy meghaladja a három évtizedet, ami egy modern rendszerhez képest 12 százalékos energiaveszteséget okoz.
Ezek és az infrastrukturális elavultság nemcsak műszaki problémákat okoz a régióban, hanem jelentősen befolyásolja az energiahatékonyságot és növeli az üzemeltetési költségeket.
A technikai elavultság mellett a karbantartási kultúra és a szakmai kompetenciák hiánya is akadályozza a hatékony energiagazdálkodást. Moldova esetében különösen kritikus a helyzet, hiszen ott a villamosenergia-szükséglet 70 százalékát importból biztosítják, ami nemcsak gazdasági terhet jelent, hanem energiabiztonsági kockázatot is hordoz – állapítja meg a jelentés.
Energiaimport-függőség és geopolitika
Az energiabiztonság szempontjából tehát nemcsak Moldova, de szinte az egész térség külső energiahordozó-függősége jelentős, ami, ahogy utaltunk rá, geopolitikai sebezhetőséget eredményez. Moldova mellett Fehéroroszország az energiaszükségletének a felét földgázimportból fedezi, ami különösen a jelenlegi geopolitikai környezetben jelent stratégiai kockázatot, hogy Ukrajna háború sújtotta infrastruktúráját ne is említsük.
Ez a függőség nemcsak gazdasági terheket ró az érintett országokra, hanem a politikai döntéshozatali autonómiájukat is korlátozza.
Az energiaimport költségei a nemzeti költségvetések jelentős részét teszik ki, ami kevesebb forrást hagy más fejlesztések finanszírozására. A 2022-es energiaválság következményei még ma is érezhetők a régióban, ahol az energiaárak volatilitása komoly társadalmi és gazdasági feszültségeket okozott.
Digitális technológiák és energiahatékonyság
Az IoT-alapú technológiák és a mesterséges intelligencia alkalmazása az épületek és ipari létesítmények korszerűsítésében 80 százalékos energiamegtakarítással is járhatna, kérdés, hogy ezt ezek a nehéz anyagi helyzetben lévő országok mennyire képesek kihasználni. Ez különösen releváns a térség elavult infrastruktúrájának modernizálása során, ahol a digitalizációs megoldások költséghatékony alternatívát jelenthetnének a teljes csere helyett. De vannak biztató jelek: a smart building technológiák, a prediktív karbantartási rendszerek és az automatizált energiamenedzsment-megoldások az UNECE szerint érdemi fejlődést mutatnak a régióban az utóbbi években.
A digitális energiahatékonyság tehát nem csak technológiai kérdés: új üzleti modellek és szolgáltatások kialakulását is eredményezi. Az energiaszolgáltató vállalatok fokozatosan átalakulnak digitális szolgáltatókká, amelyek komplex megoldásokat kínálnak az energiaoptimalizáció területén. Ez a trend különösen fontos a térség gazdasági diverzifikációja szempontjából, mivel az UNECE szerint új munkahelyeket is teremt a technológiai szektorban.
Földgáz-hidrogén: átmeneti stratégiák
Ezen országokban a földgázt átmeneti üzemanyagként használhatják egy ideig, miközben a megújulókat hatékonyan tárolni képes zöldhidrogén-kompatibilis infrastruktúrát és MI-alapú irányítási rendszereket építenének ki.
A jelentés szerint ez a hibrid modell lehetővé teszi a meglévő gázalapú energiatermelő infrastruktúra hasznosítását, miközben előkészíti a terepet a zöldhidrogén-gazdaság kiépítéséhez.
A földgáz-hidrogén keverékek használata is fokozatosan növelhető, ami hosszabb távon simább átmenetet biztosít a teljesen hidrogénalapú rendszerek felé.
Ráadásul a hidrogéntermelés területén a térségnek jelentős a potenciálja, különösen a megújuló energiaforrások bővülésével együtt. Az elektrolízis-alapú zöldhidrogén-termelés fokozatos kiépítése nemcsak a helyi energiaellátást javíthatja, hanem exportlehetőségeket is teremthet. A hidrogéntechnológiák fejlesztése mindeközben új ipari ágak kialakulását eredményezheti, ami támogathatja a hosszú távú gazdasági növekedést.
Regionális energiaintegráció: a Kaszpi–Európa Zöldenergia Folyosó
Az intelligens hálózatok fejlesztése és a regionális energiapiaci együttműködés növelheti az energiabiztonságot és csökkentheti az importfüggőséget. A Kaszpi–Európa Zöldenergia Folyosó (Caspian-Europe Green Energy Corridor) projekt példaértékű kezdeményezés ezen a téren, amely Azerbajdzsán, Grúzia, Románia és Magyarország részvételével valósul meg.
Ennek a megvalósíthatósági tanulmánya jelenleg halad a maga útján, miután tavaly szeptemberben a négy ország közös vállalatot hozott létre a Fekete-tenger alatti elektromoskábel-vezeték megépítésére. A projekt értéke 3,8 milliárd dollár, és a célja az azerbajdzsáni Kaszpi-tengeri szélerőművekből származó zöldáram európai piacokra való szállítása. A tervezett kábelvezeték először Romániát és Grúziát kapcsolná össze, később pedig kiterjesztené Magyarországra és Azerbajdzsánra. Emellett november 6-án Üzbegisztán, Azerbajdzsán és Kazahsztán egy újabb megállapodást írt alá a zöldenergia-folyosó kiterjesztésére. Azerbajdzsán azt tervezi, hogy
a Fekete-tenger fenekén kábelvezetéket fektet le, amely Közép-Ázsiát, a Kaukázust, Európát, valamint a Kaszpi- és Fekete-tenger régióit egyetlen energiafolyosóvá köti össze.
A projekt tehát nemcsak Azerbajdzsán olaj- és gázfüggőségét csökkenti, hanem hozzájárul Európa fosszilis tüzelőanyagoktól való függetlenedéséhez is.
A régió más országai is ambiciózus célokat tűztek ki: a tavalyi év elején az üzbég kormány 2030-ra 25-ről 40 százalékra emelte az ország megújulóenergia-célkitűzését az elektromos energiamixében, és több mint a duplájára növelte szél- és napenergia-kapacitási célját: 12-ről 27 GW-ra.
Gazdasági és társadalmi potenciál
A zöldátállás tehát elvben hatalmas gazdasági és környezetvédelmi lehetőségeket kínál a posztszovjet térség számára, azonban jelentős társadalmi és gazdasági kihívásokat is magával hoz. Az energiahatékonyság növelése nemcsak a kibocsátások csökkentését segíti, hanem új munkahelyeket is teremt, különösen a tiszta technológiák és digitális szolgáltatások területén. A beruházások vonzó lehetőségeket nyithatnak a zöldenergia-piacokon, ami elősegítheti a külföldi tőke bevonását is.
Ugyanakkor a szovjet korszakból örökölt elavult infrastruktúra korszerűsítése jelentős tőkebefektetést igényel, amihez a költségvetési források mielőbbi átstrukturálására van szükség.
A sikeres átálláshoz jelentős szakpolitikai intézkedésekre, innovációs támogatásra és széles körű szakmai képzésekre lenne szükség.
Azaz a térség energiaátállása egy komplex kihívás, amely technológiai, gazdasági, társadalmi és geopolitikai aspektusokat egyaránt tartalmaz. Az UNECE jelentése szerint a sikeres átállás alapvető tényezői közé tartozik a nemzetközi együttműködés erősítése, a technológiai innováció támogatása, valamint a megfelelő finanszírozási mechanizmusok kialakítása. A térség országainak a következő öt évben sikeresen kell egyensúlyozniuk a rövid távú energiabiztonsági igények és a hosszú távú fenntarthatósági célok között.
Fotó: Pixabay
Forrás:
KAPCSOLÓDÓ:
