A rubel lenyűgöző erősödést produkált az idén, és az év eddigi legjobban teljesítő valutája lett. A hírt pozitívnak gondolhatnánk, de jelentős fejfájást okoz az orosz pénzügyi kormányzatnak.  

Jelenleg egy dollár 78,5 rubelt ér, ami a Bank of America szerint 40 százalékos nyereséget jelent az év elejéhez képest. Ez éles fordulat az elmúlt két év után, amikor az orosz valuta drámaian leértékelődött. Tavaly a rubel/dollár árfolyam még 113,5 volt. 

A rubel erősödése nem a külföldi befektetők bizalmának hirtelen megugrásával, inkább a tőkekorlátozásokkal és a politikai szigorítással magyarázható. A dollár gyengülése csak ráadás volt.  

Emellett az orosz jegybank az infláció meglódulása miatt még tavaly 21 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, amit csak most csökkentett 20-ra, reagálva arra, hogy áprilisban a szezonálisan kiigazított árnövekedés éves szinten 6,2 százalékra lassult. A központi bank kemény politikája drága hitelpénzhez vezetett, ennek eredményeként az oroszok kevesebb drága árut kezdtek vásárolni, különösen elektronikai cikkeket, autókat és lakásokat. Az importőröknek pedig kevesebb árut kellett behozniuk, ami azt jelenti, hogy kevesebb valutára van szükségük. 

Másrészt az exportőrök sokkal több valutát adnak el, mint amennyit a devizabevételek kötelező eladására vonatkozó normák előírnak. Mivel magasak a kamatlábak, a vállalatok számára sokszor jövedelmezőbb, ha az exportból származó bevételt rubelbetétekben vagy adósságinstrumentumokban tartják.  

Amitől fáj az oroszok feje 

A probléma az, hogy az ennyire erős rubel, kombinálva az alacsony olajárakkal, hátrányos az orosz állam számára, mivel csökkennek a költségvetési bevételek. A büdzsé ugyanis 96,5-ös rubel/dollár árfolyammal számolt, és azzal, hogy az olaj ára 69,7 dollár lesz. 60 dolláros árfolyamnál a feleslegbevétellel már nem tudják feltölteni a Nemzeti Jóléti Alapot (NWF).  

Csakhogy az orosz olaj ára 52–55 dollárra esett, a rubel pedig 78,5 dollárba kerül, ami teljesen eltér a költségvetési előrejelzésektől.  

Májusban az olaj- és gázbevételek 5 százalékkal csökkentek az előző év azonos hónapjához képest, ami annak köszönhető, hogy az Ural olaj hordónkénti ára 25 százalékkal alacsonyabb a költségvetésben szereplő 69,7 dollárnál, a dollár árfolyama pedig már hosszú ideje 80 rubel körül maradt a büdzsében előírt 96,5 helyett. Egy hordó olaj 4868 rubelbe kerül, míg a költségvetésben korábban 6726 szerepelt, illetve a pesszimista variánsban 5790, amikor nem számoltak a Nemzeti Jóléti Alap feltöltésével. Így ez várhatóan a hiányt 2,6 ezer milliárd rubellel, 3,8 milliárdra emeli, ami a GDP 1,7 százaléka.  

Az oroszok 2023 elején tapasztalhattak hasonló helyzetet, amikor a büdzsé bevételei meredeken estek az európai szankciók miatt. Ekkor csökkentették az olajtársaságoknak járó költségvetési kifizetéseket, ami 2023 őszén üzemanyagválságot váltott ki, igaz, nem sokáig, mivel azt sikerült gyorsan megfékezni. Az orosz büdzsét tavalyelőtt az év második fele mentette meg, amikor a bevételek meredeken emelkedtek, olyannyira, hogy bőven fedezték az év első felének összes veszteségét. Mivel Oroszország megtalálta a kiskapukat a szankciók megkerülésére, illetve más vásárlókat is felkutattak, az olaj hordónkénti ára visszatért 70 dollárra, a rubel pedig 90 dollár fölé gyengült, aminek köszönhetően nőttek az olaj- és gázbevételek.  

Most Moszkva csak reménykedhet egy hasonló forgatókönyvben. Az Egyesült Államok esetlegesen bevezetheti az 500 százalékos vámot, aminek hatására emelkedne mind a dollár árfolyama, mind az olaj ára, viszont emiatt Oroszország olaj- és gázbevételei csökkenhetnek, mivel még nehezebb lesz az orosz olaj exportálása. Bár lehet, hogy az iráni fejlemények megoldják az ezirányú problémáikat. 

Kiszárad a Nemzeti Jóléti Alap 

A helyzetet az sem segíti, hogy májusban a Nemzeti Jóléti Alap likvid része 2019 óta a legalacsonyabb szintre, 2,8 ezermilliárd rubelre csökkent – ami a GDP 1,3 százaléka – 11,6 ezer milliárdról, ami a GDP 5,5 százalékának felel meg. A pénzt többek között a Moszkva–Szentpétervár nagy sebességű vasútvonal építésére költötték.  

A nemzetközi tőkepiacokhoz való korlátozott hozzáférés és a szankciók nyomása miatt az alap likviditásának csökkenése a belföldi hitelfelvétel növekedéséhez és magasabb adóterhekhez vezethet. Ez viszont a gazdasági bővülés lassulását és az inflációs kockázatok növekedését hozza magával. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, az NWF likvid része az év végére kritikus szintre eshet, ami korlátozza a kormányt, hogy további hitelfelvétel vagy kiadáscsökkentés nélkül finanszírozza a költségvetési hiányt.  

Kapcsolódó: