Az USA új stratégiát hirdet Afrikában: csökken a katonai jelenlét, nő a hírszerzési támogatás, miközben a terrorizmus terjedése a kontinens nyugati felén komoly fenyegetést jelent Amerika és Európa számára.
Az amerikai hadsereg létfontosságú információkkal és hírszerzési adatokkal látja el afrikai partnereit, amelyekkel közös biztonsági érdekei vannak, mivel számos terroristacsoport egyre nagyobb fenyegetést jelent. Mindeközben Kína szándékosan bővíti társadalmi és technológiai befolyását a világ második legnagyobb kontinensén.
Michael Langley tengerészgyalogos tábornok, az amerikai afrikai parancsnokság (Africom) vezetője beszámolt a Száhel-övezet és más régiók biztonsági helyzetének legújabb fejleményeiről. Rávilágított arra, hogy csapata egy új stratégiát alkalmaz annak érdekében, hogy több, az afrikaiak által vezetett megoldás szülessen az aktuális kockázatokra egy olyan időszakban, amikor a kontinens a terrorizmus „epicentrumának” számít.
Ennek érdekében Langley szerint
az Egyesült Államok célzott képzésekkel, fejlett hírszerzési információk megosztásával és olyan intézmények felépítésével támogatja az afrikai hadseregeket, amelyek hosszú távon is működőképesek.
Az Africom 2008-ban vált teljes mértékben működőképes harci parancsnoksággá, és azóta folyamatosan fejlődik. Elsődleges feladata az Egyesült Államok katonai műveleteinek, gyakorlatainak és biztonsági együttműködésének a felügyelete és az irányítása a felelősségi területén, amely 53 afrikai államot és több mint 800 etnikai csoportot foglal magában.
A Biden-kormányzat ciklusa végén, politikai irányváltásra építve és összhangban Donald Trump azon elképzelésével, hogy az Egyesült Államok csökkentse globális katonai jelenlétét a hazai védelem és az indiai-csendes-óceáni térségre való összpontosítás érdekében, az Africom az elmúlt hónapokban visszavonta fizikai jelenlétét néhány afrikai országból, és ehelyett arra ösztönzi ottani partnereit, hogy vállaljanak nagyobb felelősséget a saját biztonságukért.
Langley Kenya fővárosában, Nairobiban 37 afrikai ország képviselőivel részt vett a kontinens védelmi minisztereinek éves konferenciáján, ahol megerősítették, hogy a földrész országai nem várják, hogy megmentsék őket, inkább a saját kezükbe akarják venni a jövőjüket.
A legsürgetőbb feladat az információs terület fejlesztése, valamint az, hogy a releváns adatokhoz időben hozzájussanak, azokat továbbítva pedig alakíthassák a műveleti és a stratégiai környezetet. Ez leginkább a stabilitás és a biztonság érdekében fontos. Emellett elsődleges a haderő védelme, legyen szó az erőszakos szélsőséges szervezetek képességeiről, különösen a pilóta nélküli légi járművek és a dróntechnológia terén. A térségbeli amerikai partnerek ezért a legmodernebb technológiákat szeretnék magukénak tudni a haderő védelmére.
Míg az Africom közvetlenebbül segítené partnereit, hogy önellátók legyenek, Peking megpróbálja mindenben utánozni az amerikai hadsereg tevékenységét a kontinensen.
Kína és Oroszország is befolyásolja az afrikai közösségeket azzal, hogy rövid távú gazdasági előnyöket kínál számukra, azok pedig az elkövetkező években hatással lehetnek Amerika nemzetbiztonsági érdekeire.
Langley azonban elmondta azt is, hogy a parancsnokság jelenlegi legfőbb stratégiai prioritása az Egyesült Államok területét fenyegető terroristacsoportok elleni küzdelem, amelyek közül a legveszélyesebbek Afrikában találhatók.
Ez különösen a Száhel-övezetre érvényes, beleértve Malit, Burkina Fasót és Nigert, ugyanis ez a térség a tartós konfliktusok és a növekvő instabilitás gyújtópontja, de a világ terrorizmusának epicentruma is. Az ISIS-hez és az al-Kaidához kapcsolódó terroristahálózatok virágoznak, különösen Burkina Fasóban, ahol a kormány már nem ellenőrzi országa területének nagy részét. A szélsőséges csoportok ezzel egyidejűleg teret nyernek a Csád-tó régiójában is, ahol újra megélénkültek az általuk elkövetett támadások. Nyugat-Afrikában a terroristák egyik legfontosabb célja jelenleg a kontinens nyugati partjának az elérése. Ha ugyanis hozzáférnek a partvidékhez, diverzifikálhatják a bevételi forrásaikat, könnyebben fejleszthetik a taktikájukat és terrorizmust exportálhatnak Amerikába és Európába. A terroristák legfőbb bevételi forrásai közé a csempészet, az ember- és fegyverkereskedelem tartozik, amelyekkel nemcsak finanszírozzák, hanem destabilizálják is a régiót.
Éppen ezért az USA part menti partnerei, mint Ghána, Elefántcsontpart és Benin, harcokba bocsátkoznak az északi határaik mentén, hogy távol tartsák ezeket a fenyegetéseket – az Africom pedig továbbra is támogatja őket ebben.
Langley szerint 2022 óta az egyes terroristacsoportok hálózata a négyszeresére is növekedhetett a kontinensen. Különösen az al-Kaidához kötődő radikális szalafita szunnita terrorszervezet, a JNIM (Az iszlám és a muszlimok támogatásának közössége) nyugat-afrikai térnyerése jelent problémát. Ez ugyanis 2022 óta elfoglalta Burkina Faso nagy részét, és hamarosan olyan jól szervezett lehet, hogy akár az Egyesült Államokat vagy Európát is megtámadhatja. Ehhez azonban szüksége van a nyugat-afrikai part menti területekre, hogy a tevékenységét exportálhassa. Ennek megakadályozása az USA mellett Európa érdeke is, vagyis érdemes megfontolni egy olyan jól koordinált, nagyszabású akció megszervezését, mint amilyen az Iszlám Állam szinte teljes felszámolásához vezetett.
Ezekre a fenyegetésekre válaszul, és az új stratégiájával összhangban az Africom arra ösztönzi afrikai partnereit, hogy vállaljanak nagyobb szerepet az e szervezetekkel szembeni fellépésben. Emellett igyekszik segíteni a szövetségeseit az instabilitás és a terrorizmus egyéb kiváltó okainak leküzdésében.
Donald Trump részben emiatt terjesztette ki a parancsnokok hatáskörét, lehetővé téve számukra, hogy gyorsabban lépjenek fel az „erőszakos szélsőséges szervezetek” (VEO) ellen.
Washington részéről jelzi az elővigyázatosságot az a június 9-én hatályba lépett elnöki rendelet, amelynek keretében Trump megtiltotta 12 ország állampolgárainak (Afganisztán, Mianmar, Csád, Kongói Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, Eritrea, Haiti, Irán, Líbia, Szomália, Szudán, Jemen) az Egyesült Államokba történő beutazását, míg 7-tel szemben (Burundi, Kuba, Laosz, Sierra Leone, Togo, Türkmenisztán, Venezuela) szigorította a beutazási szabályokat.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime