Minden a tervek szerint indult – majd Donald Trump hazament. A kanadai G7-csúcstalálkozót a világkereskedelmi ellentétek, az Ukrajnával és Izraellel kapcsolatos megosztottság, valamint az amerikai elnök kiszámíthatatlan diplomáciája fémjelezték. A várt áttörések helyett nyílt törésvonalakat és elszalasztott lehetőségeket tárt fel az esemény, amelynek második napja politikai értelemben már nem is létezik.

A G7 szempontjából a lehető legrosszabbkor jött az izraeli–iráni konfliktus kirobbanása. A kanadai csúcstalálkozón mindenki azt remélte, hogy el tudja simítani az amerikai elnökkel a vámháborúk felé közelítő kereskedelmi problémákat, valamint rá tudja venni Trumpot az Oroszország elleni szankciók brutális szigorítására. A házigazda Kanada a személyes találkozók lebonyolítása érdekében meghívta Claudia Sheinbaum mexikói elnököt, Zelenszkijt, valamint India, Ausztrália, Dél-Afrika, Brazília és Dél-Korea vezetőit is, hogy a második napon meg tudják beszélni Trumppal a kereskedelmi, illetve külpolitikai háborúval kapcsolatos nézeteltéréseiket. (Sheinbaum először találkozott volna az elnökkel, míg Zelenszkij biztosra vette, hogy meggyőzi Trumpot a fegyversegélyek további küldéséről.) A második nap azonban már csonkán, és a találkozó szempontjából értelmetlenül virradt fel: Trump hirtelen úgy döntött, hogy visszatér Washingtonba, miután az izraeli–iráni konfliktus jó eséllyel regionális háború kirobbanásával fenyeget.

A csúcstalálkozó június 16-i első napján sor került ugyan néhány kétoldalú találkozóra, ám valós eredményt csupán Keir Starmer brit miniszterelnök tudott felmutatni, aki bejelenthette, hogy aláírta Trumppal a két ország közötti kereskedelmi megállapodás végrehajtását célzó dokumentumot, amely csökkenti az egyes brit exportcikkekre kivetett amerikai vámokat, és könnyítést ad az Egyesült Államoknak a kvótaalapú brit tarifák tekintetében (nem rendelkezik ugyanakkor a legfontosabb vámokról, amelyeket Trump az acél és az alumínium importjára vetett ki).

Nem volt ennyire szerencsés Kanada: Mark Carney miniszterelnök mindössze odáig jutott a Trumppal folytatott megbeszélésén, hogy egyetértettek abban, miben nem értenek egyet a vámok és a kereskedelmi megállapodás előkészítésének tekintetében. A felek további 30 napot adtak maguknak egy paktum megkötésére, ám mivel éppen a tarifák terén nem tudtak konszenzusra jutni, a két ország tárgyalócsoportjainak nem lesz egyszerű dolga a következő egy hónapban.

Ursula von der Leyen az EU külkereskedelméért felelős Európai Bizottság képviseletében annak örülhetett a legjobban, hogy Trump beiktatása óta először volt hajlandó leülni vele beszélni. Az elnök egyik legnagyobb problémáját az USA–EU kereskedelmi kapcsolat kiegyensúlyozatlansága jelenti, mégpedig az Egyesült Államok számára egyre nagyobb negatív kereskedelmi hiány miatt. A találkozón VDL minden lelkesedése ellenére nem nagyon sikerült közelíteni az álláspontokat: az Egyesült Államok továbbra is egyoldalú engedményeket vár az EU-tól azért, hogy csökkentse a már kivetett vagy tervezett vámjait a blokkal szemben. Trump 50 százalékos vámokkal fenyegette meg az EU-t, ha július 9-ig nem jutnak megállapodásra.

Moszkvát nem bántjuk, Izrael tabu

Ami az egységes politikai lépéseket illeti a globális konfliktusokkal kapcsolatban, Trump pontosan azt tette, amitől a G7 többi tagja (különösen az európai szárny) a legjobban tartott. Előre közölte, hogy Washington blokkolni fogja azt a többi tag által javasolt nyilatkozatot, amelyben a csoport az izraeli–iráni konfliktus deeszkalációjára szólít fel. Bár az Egyesült Államok még mindig nem avatkozott bele fizikailag a háborúba, és a Fehér Ház mindent megtesz a tárgyalásos rendezésért, elég lesz Irán részéről egyetlen rossz lépés, hogy a térségbe vezényelt amerikai erők támadásba lendüljenek – míg az európai tiltakozások Izrael „agresszív háborújáról” változatlanul értelmezhetetlenek a Fehér Ház számára.

Ennél is súlyosabb törésvonal mutatkozott meg Ukrajna kapcsán. A jövőben Trump minden valószínűség szerint fokozatosan le fogja állítani a fegyversegélyezést Kijev felé (legalábbis erre utal, hogy a készülő védelmi költségvetésben a Pentagon már nem tervezi Ukrajna lélegeztetőgépének fegyveres biztosítását), sőt határozottan nemet mondott a G7 Oroszország elleni szankciós terveire is. A csoport európai javaslatra az olajárplafont szeretné csökkenteni az orosz energiahordozó tekintetében a jelenlegi 60 dollárról 45-re, ám

Trump békekötés iránti erőfeszítéseibe messze nem fér bele egy újabb Moszkva elleni büntetőcsapás.

Mint mondta, nem tett le a konfliktus lezárásának szándékáról, ám a tervei között nem szerepel az újabb szankciók kivetése. Szokásosan üzleti alapon is megindokolta döntését: „Ne felejtsük el, hogy a szankciók sok pénzünkbe kerülnek. Amikor szankcionálok egy országot, az az Egyesült Államoknak is sok pénzébe kerül, óriási összegbe. Dollármilliárdokról van szó. Ez nem egy egyirányú utca” – mondta, ezzel el is döntve a Zelenszkij által annyira várt találkozót, amely az ukrán elnök balszerencséjére vagy szerencséjére el is maradt Trump hazautazása miatt.

Az amerikai elnök legendás ellenérzéssel viseltet a G7 iránt, az azonban még ennek tudatában is mindenkit meghökkentett, hogy az újabb izraeli konfliktus kirobbanása után és a közelgő csúcstalálkozó előtt nem a csoporttal, hanem Putyin elnökkel vette fel a kapcsolatot, és egyeztetett az iráni helyzet megoldásáról.

Trump szó szerint vállat vont az újabb európai szankciótervezetekre is. „Lássuk, hogyan csinálják” – véleményezte a tervet, nem foglalkozva Ursula von der Leyennek a háború kezdete óta hangoztatott meggyőződésével, amely szerint Oroszországot csak a szankciók tudják jobb belátásra bírni. A találkozó előestéjén Trump egyébként éles bírálatot fogalmazott meg, amiért Oroszországot kizárták az egykori G8-ból a Krím 2014-es annektálása után, és reményét fejezte ki, hogy a csoport mihamarabb visszatér az eredeti felálláshoz, vagyis visszaengedi a soraiba Moszkvát.

Füstbe ment csodavárás

A kanadai miniszterelnök, Carney nyitóbeszédében úgy fogalmazott: „a G7 semmi az Egyesült Államok vezetése nélkül”.  Hatványozottan igaz volt a megállapítás a mostani, csonka csúcsra, amelynek a második napja gyakorlatilag értelmetlenné vált. A találkozó Trump köré szerveződött, elsősorban a kereskedelmi megállapodások előmozdítása érdekében, ám a résztvevőknek és a vendégeknek üres kézzel kell távozniuk.

A törésvonalak a csoport tagjai és az Egyesült Államok között annyira nyilvánvalók voltak, hogy a házigazda Kanada bele sem kezdett egy közös zárónyilatkozat kidolgozásába. Helyette több résznyilatkozat látott és lát napvilágot, zömében úgy, hogy az Trump akaratát tükrözze. A csodavárás, a kétoldalú találkozókba vetett remény szertefoszlott, a G7-es csúcstalálkozó után gyakorlatilag pontosan az a helyzet a kereskedelem és az egységes világpolitikai megközelítések terén, ami előtte volt: a globális tempót az amerikai elnök diktálja, és a jelek szerint cseppet sem érdekli, hogy America First elve bármilyen módon találkozik-e a szövetségesei és a G7-es partnerországok elképzeléseivel. A kanadai csúcs mintha meg sem történt volna.

***

Kapcsolódó:

Fotó: G7 Kanada