Brazília ritkaföldfém-reneszánsza az elmúlt hónapokban látványosan felgyorsult, aminek keretében új bányák nyíltak, és több milliárd dolláros állami és külföldi tőkét terelnek ritkaföldoxidok, fémek és az úgynevezett permanens mágnesek hazai előállításába. A világ második legnagyobb készletével rendelkező ország ezzel először tesz kísérletet arra, hogy a teljes „mine-to-magnet” értéklánc – a bányászattól a szeparáláson és a fémesítésen át a mágnesgyártásig – Brazílián belül valósuljon meg, enyhítve a piacot uraló kínai dominanciát. A következő négy év tétje, hogy a Goiás, Bahia és Minas Gerais államban sorakozó projektekből valóban kialakul-e egy dél-amerikai ritkaföldfémhub, vagy csupán újabb nyersanyagkivitel indul kelet felé. 

A ritkaföldfémlánc globális helyzete 

A globális ritkaföldfémláncot (bánya → oxid → fém/ötvözet → mágnes) ma szinte egyetlen szereplő, Kína uralja: a bányászattól a szeparáláson át egészen a nagy hatásfokú NdFeB mágnesek gyártásáig a kapacitás 90-95 százaléka az országban található, a nehezebb elemek feldolgozásánál pedig 99 százalék fölötti a részesedése. Tavasszal Peking exportengedély-kényszerhez kötötte hét kulcselem és a belőlük készült mágnesek kivitelét, ami napokon belül ellátási pánikot váltott ki az amerikai és európai autó-, elektronikai, valamint védelmi iparban. A nyomás hatására Washington és Peking június 11-én ideiglenes „tűzszünetben” állapodott meg, amelynek keretében Kína megígérte, hogy hat hónapra felgyorsítja a licencek kiadását, cserébe az USA részben enyhíti egyes – nem stratégiai – exportkorlátozásait (például repülőgép-alkatrészek, etán). A keretmegállapodás ugyan stabilizálhatja a nyugati gyárak működését, de a rövid határidő azt jelzi, hogy Peking megőrizte a „vészfékét”, vagyis bármikor visszafoghatja a kivitel ütemét, ha a tárgyalások ismét zátonyra futnak. 

Az NdFeB mágnes egy neodímium–vas–bór ötvözetből készült ritkaföldfém-alapú „szupermágnes”, amely a ma kereskedelmi forgalomban elérhető legerősebb permanens mágnes. 

Miért számít mindez Brazíliának? 

Brazília úgy büszkélkedhet a világ második legnagyobb ritkaföldfémkészletével, hogy a területének még csak a 30 százalékát vizsgálták át ritkaföldfémek után kutatva. A fordulatot egyrészt a kínai dominancia miatt kirobbant geopolitikai feszültségek, másrészt a Luiz Inácio Lula da Silva elnök vezette kormány azon felismerése hozza, hogy a tiszta energiához szükséges, úgynevezett permanens mágnesek piacán a kitöréshez nem elég az érc, hanem kell a teljes ellátási lánc kiépítése is. A kínai–amerikai feszültség most egyszerre teremt piaci rést és geopolitikai ösztönzőt a dél-amerikai ország számára. A brazil kormány ezért felgyorsítja az engedélyezést, és nyitott a japán, az amerikai, az európai és a közel-keleti tőke irányába, miközben Pekinggel is jó viszonyt tart fenn, ugyanis rövid távon a brazíliai koncentrátumok vevői továbbra is elsősorban kínai finomítók. 

A brazil hozzáállás változásának első látványos jele a Serra Verde csoport Goiás állambeli bányászatának tavalyi elindítása volt, ahol évi 5 ezer tonna ritkaföldfémoxidot szállítanának, ami akár a duplájára is nőhet a következő években. A projekt gyorsan felkerült a nemzetközi Minerals Security Partnership (MSP) listájára, és 150 millió dolláros tőkeinjekciót kapott nyugati befektetőktől a termelés felfuttatására. A cégcsoport ugyan jelenleg is Kínába exportálja a koncentrátumot, de a vállalat és az MSP közötti megállapodás deklarált célja, hogy pár éven belül legalább a ritkaföldfémek szeparálási fázisa Brazíliában legyen. 

A Mineral Security Partnership egy 2022-ben indított, az USA, az EU és további 13 ország (például Ausztrália, Kanada, Japán, Dél-Korea, Németország) által alkotott kormányközi kezdeményezés, amelynek célja, hogy biztonságos és fenntartható kritikusásvány-ellátási láncokat építsen ki a bányászattól a feldolgozáson át az újrahasznosításig. A partnerség világszerte diplomáciai és pénzügyi eszközökkel segíti a „felelős” projektek finanszírozását, mérsékelve a túlzott kínai függőséget és erősítve a tagországok ipari ellátásbiztonságát. 

A Goiás állam bányászati tevékenységéhez hasonló a Bahia állambeli Pelé-projekt, amelynek keretében a Brazilian Rare Earths vállalat márciusban több lelőhelyen is ultramagas ércminőséget jelentett be, jelezve, hogy a magmás-kemény kőzetes tartomány világszinten is ritka gazdagságú. Minas Gerais államban az ausztrál Viridis Mining és a Meteoric Resources cég főleg nehéz ritkaföldfémeket tartalmazó ionadszorpciós agyagbányák megnyitását tervezi, amely kapcsán megjegyzendő, hogy  

jelenleg csak Kínának van ilyen nyersanyaglelőhelye.  

Mindkét ausztrál társaság – az ausztrál Ionic Rare Earthszel társulva – Brazília első szelektív szeparálóját és ötvözetfinomítóját is felépítené, hogy az export 2027 után ne nyers oxid legyen, hanem neodímium, prazeodímium, diszprózium és terbium, amelyek a mágnesgyártás alapját adják. 

A vegyi szeparálás fázisában a Colossus finomító és a kanadai Aclara cég technológiája 95 százalékos víz- és 99 százalékos oldószer-visszaforgatást (reagens újrahasznosítást) ígér, megcélozva azt, hogy a kínai oldószeres kiválasztás helyett fenntarthatóbb megoldást nyújtson. 

Ha 2027-re elindul, Brazíliában lehet az első Kínán kívüli jelentős könnyű- és középritkaföld-szeparáló üzem. 

A fémesítés, ami az igazi technológiai ugrást jelentené, a brazíliai energia- és munkaerőköltségek miatt szintén versenyképes lehet, feltéve, ha a japán vagy az amerikai partnerektől megkapja a szükséges technológiai licenceket.

A finanszírozási megoldások 

E projektcsokor mögött határozott ösztönzőrendszer áll. A Banco Nacional de Desenvolvimento Econômico e Social (BNDES), Brazília 1952-ben alapított állami tulajdonú fejlesztési bankja, valamint a Tudomány-, Technológia- és Innovációs Minisztériumhoz tartozó kutatás-fejlesztési ügynökség, a Financiadora de Estudos e Projetos (Finep) az idei év elején 5 milliárd realt (mintegy 900 millió dollárt) különített el kritikus ásványokra – ritkaföldekre, lítiumra, rézre –, ezzel nemcsak a bányanyitást, hanem az akkumulátorcellák, a napelemek és a permanens mágnesek gyártástámogatását is célozva. Emellett egy egymilliárd realos kedvezményes stratégiai alaptőkét ad a kis- és középvállalatoknak, ha azok technológiát is honosítanak. A kormány ezeken kívül egyszerűsítette a környezetvédelmi engedélyezést, külön kategóriát teremtve a „nagy, stratégiai jelentőségű” projekteknek, hónapokra rövidítve a jóváhagyási időt. Lula elnök tehát nyíltan a kritikus ásványok mellé állt, és Washingtonnal, Tokióval, Rijáddal, illetve Abu-Dzabival is ellátási megállapodásokat köt, miközben tovább üzletel Kínával. 

A külföldi tőke érdeklődése robbanásszerű. Az amerikai Exim Bank 250 millió dolláros hitelkeretet nyitott a Minas Geraisi fejlesztésekre, a szaúdi Ma‘aden állami bányászati vállalat 8 milliárd realos brazíliai ércfeltárási programot hirdetett, az Emírségek pedig 15 milliárd realos szándéknyilatkozatot írt alá az energiaminisztériummal. Japán a nióbiumnál – amelynél Brazília világelső – már bizonyította, hogy ipari klasztert tud építeni latin-amerikai ritkaföldfémre, most pedig egy ritkaföldfém-finomító és egy mágnesgyár létrehozásáról tárgyal. A nyugati és a közel-keleti finanszírozók közös feltétele, hogy ne pusztán maga az érc, hanem legalább valamilyen oxid, sőt fémötvözet hagyja el az országot, mert ettől várják a diverzifikált, Kína-független kínálatot. 

A fémesítés, ami az igazi technológiai ugrás lenne, a brazíliai energia- és munkaerőköltségek miatt versenyképes lehet, ha a japán vagy az amerikai partnerektől megkapja a technológiai licenceket. Erre példa a kanadai Aclara cég terve, amely a kibányászott brazil koncentrátumot egy dél-karolinai mágnesüzembe irányítaná.  

A mágnesgyártás azonban ezek ellenére is 2030 utánra tolódhat, mivel Brazíliában még nincs HIP-sűrítő (Hot Isostatic Pressing) és finompor-technológia, pedig ezek elengedhetetlenek a gyártáshoz.  

A brazil esélyek 

Az ottani modell sikerének két sarkalatos pontja van, az egyik a finanszírozás. Önmagában a ritkaföldérc globális piaca kicsi, alig ötmilliárd dollár évente, miközben a teljes értéklánc rendkívül tőke- és know-how igényes. A nyersanyagárak évek óta nyomottak, így a bankok piaci alapon nem hiteleznek állami garancia és előre megkötött, vagyis offtake-szerződések nélkül. A másik a környezeti-társadalmi engedélyezés. A brazil projektek jórészt ionadszorpciós agyagokra épülnek, amelyeknek a kitermelése kevésbé energia- és savigényes, mint a kemény kőzetes kínai alternatíváke, ennek ellenére a civil szervezetek attól tartanak, hogy az engedélyezés gyorsítása lazíthatja az ellenőrzést, főleg az Amazonas peremén. További előny, hogy a nyugati vevők zöld- és nyomon követhető ellátást keresnek, aminek Brazília meg tud felelni. 

Mindezek fényében a dél-amerikai ország előtt három forgatókönyv rajzolódik ki. A pesszimista változat szerint a kínai exportkorlátozások enyhülnek, a nyersanyagárak újra leesnek, a nyugati finanszírozók elbizonytalanodnak, a brazil érc döntő része pedig továbbra is kínai finomítókba áramlik. A realista szcenárió 2028-ig legalább két szeparálóüzemet és egy kis léptékű ötvözetgyárat feltételez, évi 1000 tonna NdFeB mágneses kapacitással. Ez már diverzifikálja a kínálatot, de a mágnespiac 5-10 százalékánál nem fedne le többet. Az optimista út pedig azt kívánja, hogy a BNDES-támogatócsomag mellé beérkezzenek a japán, az amerikai és a közel-keleti technológiatranszferek, és 2030-ra kialakuljon egy 5-6 ezer tonnás NdFeB mágneshub. Ebben az esetben Brazília lenne a Kína után a világ második teljes vertikumú ritkaföldfémipari központja, ami az ellátásbiztonság szempontjából paradigmaváltást hozna. 

A helyzet pikantériája, hogy a brazil kormány egyszerre „beszél” Washingtonhoz, Brüsszelhez és Pekinghez. A Serra Verde-koncentrátum első vevői kínai cégek, ugyanakkor a MSP és az amerikai Exim Bank által finanszírozott projektek a Kína-független ellátást célozzák. Lula elnök lehetőséget lát abban, hogy a geopolitikai versengésben mindkét oldal beruházást, technológiát és piacot hozzon az országába. A döntő kérdés, hogy a komolyabb fémfeldolgozó üzemek valóban Brazíliában épülnek-e fel, vagy a koncentrátum továbbra is kínai kohókba vándorol-e. 

Ha tehát a brazil állami ösztönzők, a nyugati finanszírozás és a magas színvonalú technológia találkozik, a dél-amerikai ország 2030 után a kritikus ásványok világtérképén a második legnagyobb lehet. Ha viszont a downstream beruházások elmaradnak, a brazil érc továbbra is Kínába kerül, és a globális ellátás sérülékenysége nem csökken. A következő néhány év így nemcsak Brazília, hanem az egész energiamodernizáció szempontjából sorsdöntő lesz, hogy sikerül-e többpólusúvá tenni a ritkaföldfém-ellátási láncot vagy a világnak továbbra is egyetlen mágnesgyártó országra kell támaszkodnia. 

Kapcsolódó:

Fotó: Pixabay