Állandó vita, hogy kell-e, érdemes-e fegyverekre, biztonságra költeni. Persze egy romló biztonsági környezetben muszáj, de akkor is kérdés, hogy mekkora mértékben, hiszen az előállított fegyver, amennyiben nem használják, senkinek sem hoz hasznot – kivéve a fegyvergyárakat.  

A The Economist letette a garast a fegyvergyártás mellett, mondván: az orosz agresszió és az amerikai politikával kapcsolatos bizonytalanság miatt megugrott európai védelmi kiadások alapvetően változtatják meg jó néhány város gazdasági teljesítményét. Persze a megnövekedett érdeklődés nemcsak beruházásokat, hanem társadalmi és infrastrukturális kihívásokat is hoz magával. 

Egymilliárd eurós befektetés 

Bourges egy 64 ezres álmos kisváros Közép-Franciaország ritkán lakott részén, amelyen látszólag csak átutazni érdemes. Még III. Napóleon döntött úgy 1860-ban, hogy itt, távol az ország veszélyekkel teli keleti határaitól, ágyúöntődét és fegyvertárat építtet. A békeévekben viszont a város modern fegyvergyártói elvesztették a megrendeléseiket. 

Most viszont újra fellendülés tapasztalható. A város két fő szereplője – az európai MBDA és a francia–német KNDS – 2030-ig egymilliárd eurós beruházást, 2500 munkahely létrehozását tervezi, amelynek a hatása a gyáróriásokat ellátó több tucat alvállalkozóra is kiterjed. Bourges külvárosában az MBDA bővítés céljából régi épületeket bont le a meglévő telephelye mellett, a város más részein pedig a KNDS 2022 óta már megháromszorozta a Caesar önjáró lövegének előállítását.  

A település munkanélküliségi rátája a 2015-ös 10,3 százalékról 2024 harmadik negyedévére 6,7-re csökkent, ami alacsonyabb az országos átlagnál. Yann Galut polgármester történelmi jelentőségűnek nevezi a bővítést, de felhívja a figyelmet az iskola-, a lakás- és a szakemberhiányra, valamint arra, hogy a helyieknek megfelelő programokra, például szakképzésekre lenne szükségük.

Míg egyes lakosok az ingatlanárak emelkedésétől tartanak, a cégvezetők toborzási nehézségekről számolnak be.  

Építkezés „Rheinmetall-sebességgel” 

Hasonló forgatókönyv bontakozik ki a Hannover közelében található Unterlüßben, ahol a Rheinmetall jelentősen bővíti a fegyver- és lőszergyártását. Az új üzem, amely tarackokat, valamint Lynx és Puma gyalogsági harcjárműveket gyárt, hamarosan annyi embert foglalkoztat, mint ahány lakosa van magának a városnak – vagyis körülbelül 3500-at. Nehéz teherautók dübörögnek át a városon, az üzemhez tartó ingázóforgalom pedig dugókat okoz. 

Jan-Philipp Weisswange, a cég képviselője a „Rheinmetall-sebességű” építkezésről szólva elmondta, hogy az eltér a német közberuházások lassú ütemétől. A vállalat több száz szakképzett és egyéb munkavállalót toboroz, méghozzá jó fizetésért. Bár Katharina Ebeling, Unterlüß kereszténydemokrata polgármestere az idén 1,3 millió euró szán a település költségvetéséből a vasútállomás felújításába és egyéb fejlesztésekbe –  sok helyi lakos elégedetlennek tűnik. A városban ugyanis kevés az üzlet, a kávézó vagy templom. A Rheinmetall alkalmazottainak a többsége ingázik, így a helyiek szenvednek a zajtól és a szennyezéstől, és egyelőre nem érzik a beruházás közvetlen előnyeit. Bourges-hoz hasonlóan a vállalkozók itt is panaszkodnak, hogy a védelmi óriás elcsábíthatja a szakképzett munkavállalóikat.

Ezzel összefüggésben lehet, hogy legutóbbi szövetségi választásokon a szavazók 35,7 százaléka voksolt a jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) pártra, ami jóval meghaladja a 20,8 százalékos országos átlagot. 

Lengyelországban egész mások a kihívások

Az ország idén a GDP 4,7 százalékára növeli a védelmi kiadásait, a felszereléseinek nagy részét azonban külföldről szerzi be. Władysław Kosiniak-Kamysz védelmi miniszter azt szeretné, ha a harci eszközök felét Lengyelországban gyártanák. Csakhogy a nehézséget az okozza, hogy az állami tulajdonban lévő, a védelmi ipari vállalatokat egyesítő Lengyel Fegyverzeti Csoport (PGZ), amely egy 50 cégből álló konglomerátum, ugyan teljesen kiszorította a legtöbb magáncéget, de a hadsereg alapvető felszerelésének az ellátására sem alkalmas. 

A konglomerátum fellendítése érdekében a kormány tavaly 96 tarackot rendelt a PGZ-től, márciusban pedig 111 Borsuk gyalogsági harcjárműre vonatkozó szerződést írt vele alá – ez az első olyan katonai jármű, amelyet teljes mértékben Lengyelországban fejlesztettek ki. 

Ezeket Stalowa Wolában (magyarul „acélos akarat”) gyártják, egy olyan városban, amely 80 évvel ezelőtt egy kohászati komplexum volt Délkelet-Lengyelországban. Az 1990-es évekbeli tömeges elbocsátások után a kerület ipari bázisát az autóalkatrész-gyárakba történő külföldi befektetések újjáélesztették. A település – amely az ország egyik legszegényebb régiójában található – költségvetése továbbra is igen feszes, a védelmi vonatkozású megrendelések növekedésével azonban a város acélgyára jövőre tervezi a raktárainak bővítését és a termelési kapacitásának megháromszorozását. 

A The Economist szerint a „védelmi osztalék” kezelése „kellemes probléma” az érintett európai városok számára. Ha az erre fordított kiadások a jelenlegi ütemben folytatódnak, akkor az Európai Bizottság előrejelzése szerint ez 2028-ra fél százalékkal növeli az EU GDP-jét. A településeknek pedig, amelyek gyakran rozsdaövezetekben találhatók, ügyelniük kell arra, hogy mindez helyi előnyökkel járjon együtt. Ha ezt nem sikerül megvalósítani, az a politikai szélsőségek megerősödéséhez vezethet. 

Kapcsolódó: