Irán térdre rogyott az izraeli légicsapások alatt, Netanjahu pedig már nemcsak atomlétesítményeket, hanem egy teljes rendszert akar lerombolni. A nemzetközi közvetítők későn mozdultak – Teherán az Egyesült Államoknak könyörög, Trump hallgat, Izrael pedig folytatja, amit elkezdett.
Irán légvédelme romokban, haderejének a vezetését lefejezték az izraeli csapások, a szövetségesei pedig többnyire elfordítják a fejüket. Az első izraeli támadás óta eltelt néhány napban nyilvánvalóvá vált, hogy Benjamin Netanjahu nemcsak az iráni nukleáris program megsemmisítését tűzte ki célul, hanem az egész iszlám köztársaság rezsimjének a megdöntését. A teheráni vezetés az új háború első napján dacosan elutasította a lehetőséget, hogy folytassa az Egyesült Államokkal a tárgyalásokat, amely oldani tudná a nukleáris programja körül támadt, az izraeli megelőző csapáshoz vezető feszültséget. Most azonban az Öböl-országok közvetítői útján éppen ő kérte a tárgyalások folytatását – azzal a feltétellel, hogy Washington előbb csillapítja Netanjahu dühét, és leállíttatja az izraeli támadásokat.
„Tárgyalni szeretnének, de ezt hamarabb kellett volna megtenniük” – fűzte a hírhez lakonikusan az amerikai elnök, ennek ellenére az első napon otthagyta a G7-es csúcstalálkozót, hogy kitalálja a következő lépést a közel-keleti konfliktusban.
Itt a vége?
Az iráni rezsim fennállásának legnagyobb válságát éli át, amit (elég csak a közelmúlt szíriai eseményeire gondolni) valószínűleg nem is fog túlélni. Netanjahu már nem csinál titkot abból, hogy az atomlétesítmények elleni támadásokkal párhuzamosan és következményeként az ország vezetését is meg akarja buktatni – ennek érdekében az irániakat is a forradalom kirobbantására buzdítja, vagyis a megközelítése már messze túlmutat azon a politikán, amely a legfőbb biztonsági problémaként Irán nukleáris programját jelölte meg.
Bár Teherán már nincs abban a helyzetben, hogy túlzott feltételeket támasszon, azt is jelezte Washington felé, hogy csak abban az esetben ül vissza a tárgyalóasztalhoz, ha az Egyesült Államok nem csatlakozik az izraeli támadásokhoz. Irán aggodalma jogos: Izrael egyedül nem tudja megsemmisíteni az iráni nukleáris létesítményeket, miután nincsenek olyan romboló fegyverei, amelyek a néhol több tucat méteres mélységig lenyúló betonvédelmet át tudnák törni, hogy a mélyen a föld alatt fekvő központokat elérjék. Ennek megsemmisítéséhez az Egyesült Államok B–2-es bombázói által szállított 13 tonnás, kifejezetten ilyen célokra fejlesztett bunkerromboló lövedékek kellenének,
Washington azonban eddig kimaradt a katonai hadműveletből – az iráni nukleáris program pusztán ezért nem semmisült még meg teljesen.
Izraelnek ugyanakkor semmi oka a sietségre. Az iráni ellentámadások a körülményekhez képest csupán karcolásnak tűnnek azokhoz a mély sebekhez képest, amelyeket az izraeli hadsereg okozott Iránnak. A támadások fokozásával (az első hullámot bevallottan kéthetesre tervezték) nemcsak az atom- és egyéb energialétesítményeket amortizálják fokozatosan, de célzott csapásokkal és titkosszolgálati eszközökkel az iráni vezetőkre is vadásznak, egyre nagyobb pánikba kergetve és a kiút keresésére kényszerítve Ali Hámenei ajatollahot. Netanjahu szerint a hadművelet addig folytatódik, ameddig teljesen meg nem semmisítik Irán atomprogramját és ballisztikus rakétáit. Mindeközben Trump elnök látványosan a háttérben maradt – nem avatkozott közbe katonailag, de elismerően fejet hajtott az izraeli támadások eredményessége előtt. Egyelőre nincs jele annak sem, hogy lassítani akarna Netanjahu tempóján: az izraeli kormány szerint egyáltalán nem kaptak olyan üzenetet Washingtonból, amely a csapások beszüntetésével vagy megfékezésével lenne kapcsolatos.
Teheránnak egy korty levegő kellene
Irán vezetőjének a legnagyobb gondja jelen pillanatban, hogy semmilyen segítséget nem kap nemzetközi szinten. Elítélő nyilatkozatok az „izraeli agresszióval” szemben születnek ugyan, konkrét segítségre azonban nem számíthat – különösen nem a régió államaitól. Jelenleg tehát azért küzd, hogy az Egyesült Államok bombázói ne jelenjenek meg a légterében, és legalább annyi szünethez jusson, amennyi a sorai rendezéséhez elegendő lehet.
Az iráni vezetés úgy véli, hogy Izrael nincs felkészülve egy hosszabb, készlet- és fegyverfelőrlő háborúra, vagyis előbb-utóbb diplomáciai megoldást fog keresni a konfliktus lezárása érdekében. A gondolatmenetnek némileg ellentmond a mindössze néhány napja tartó izraeli támadások hatékonysága, és az, hogy az Egyesült Államok a teljes haderejével ott áll szövetségese mögött – hadigépezete pedig ígérete szerint abban a pillanatban meglódul, amikor Irán az első kárt okozza bármilyen amerikai érdekeltségben.
Teherán egyre kétségbeesettebben érvel azzal, hogy amennyiben a támadások nem állnak le, kilép az atomsorompó-egyezményből, és a programját valóban a nukleáris fegyverek fejlesztésének szolgálatába fogja állítani. A fenyegetés ez esetben is süket fülekre talál: éppen Irán volt az, amely nem volt hajlandó az Egyesült Államokkal folyó tárgyalásokon ígéretet tenni az urándúsítás lassítására,
Izrael pedig megelőző csapásaival már most pontosan azt akarja megakadályozni, amivel Teherán éppen fenyegetőzni kezdett. Netanjahu szerint az urándúsítás leállítása immár csak a minimumkövetelés Irán felé.
Saját és a régió biztonságának érdekében az Öböl-országok, köztük Szaúd-Arábia, Katar és Omán is beszálltak a lobbiba, amellyel az Egyesült Államokat szeretnék rávenni Izrael megfékezésére – ráadásul úgy, hogy Trump üzleti alapú politikai szemléletére alapoznak: a konfliktus eszkalációja veszélybe sodorhatja a térség energiaforrásait, egy pusztító háború kirobbanása pedig tragikus következményekkel járhat az olajpiacokra, így a globális gazdaságra nézve is. A labda tehát most Trump térfelén pattog, az amerikai elnök azonban lehet, hogy kivárásra játszik. Az eddigi eredmények alapján Izrael nagyon is közel járhat az iráni rezsim megbuktatásához. Amennyiben az következik be először, az atomprogram problémáját háború nélkül is meg tudja már oldani.
***
Fotó: Egy teheráni olajfinomítót ért izraeli légicsapás 2025. június 16-án
MTI/EPA/Abedin Taherkenareh
