A globális kőolajigény az évtized végéig növekedni fog, és a tetőzése 2029-re várható a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2030-ig szóló kőolajipari elemzése és előrejelzése szerint. Kína, a világ legnagyobb kőolajimportőrének a kereslete 2027-ben éri el a csúcsát, azaz hamarabb, mint azt az IEA korábban prognosztizálta. Az Egyesült Államokban egyelőre fokozódik a kőolajfogyasztás, és az OPEC szerint a globális kereslet bőven 2029 után is növekedni fog. 

Ahogyan a jelentés is megjegyzi, a megnövekedett geopolitikai kockázatok, a kereskedelmi feszültségek és a politikai változások miatt egyre nagyobb a bizonytalanság a kőolajpiacon. Mivel az OPEC+-országok elkötelezték magukat a termelés fokozása mellett, emiatt bővül a várható jövőbeli kínálat, ami áprilisban és május elején a magasabb vámok okozta keresletcsökkenéssel párosulva négy éve nem látott szintre nyomta a kőolajárakat. Az Irán és Izrael között fellángoló konfliktus hatására az árak ismét felpattantak, ami jelzi, hogy mennyire sérülékeny és volatilis a piac, valamint az ellátás, ha külső sokk éri. Az IEA szerint a kőolajpiac jelenleg alapvető átalakuláson megy keresztül, köszönhetően többek között az ellátási és a kínálati tényezők változásainak. 

Az elektromos átállás már 2027-re elhozza a kínai fogyasztás csúcspontját 

Míg 2015 és 2024 között az Egyesült Államok a globális keresletnövekedés 90 százalékáért felelt, a palaolaj-forradalom több mint 8 millió hordóval, 20 millióra növelte a napi termelési kapacitást. Eközben a kínai kőolajkereslet közel napi 6 millió hordóval emelkedett, ezzel a világ második legnagyobb gazdasága a globális felhasználás 60 százalékához járult hozzá. A 2030-ra vetített tendenciák ezzel szemben egész más képet mutatnak.  

A kínai kőolajigény jelen állás szerint már 2027-ben eléri a csúcspontot, és a teljes fogyasztás 2030-ban csak enyhén haladja meg a tavalyi szintet. Ez akkor napi 16,7 millió hordó körül lesz a tavalyi 18,1 milliós várakozás helyett – a növekedés csupán 30 ezer hordó lesz naponta. Ezzel szemben az USA-ban napi 1,1 millió hordóval emelkedhet a kereslet, ami az évtized végére elérheti a 20 millió hordót naponta. 

Az ázsiai nagyhatalom csökkenő fogyasztása a különböző gazdasági kihívások mellett az elektromos járművek (EV) és földgázüzemű teherautók gyors és széles körű elterjedésének köszönhető, valamint a gyorsvasút-infrastruktúra bővülése is hozzájárult ahhoz.  

Az IEA jelentése szerint a közúti és a légi közlekedésben használt üzemanyagok iránti kínai kereslet valószínűleg már az idén februárban tetőzött.  

Az OECD-országok kőolajfogyasztása 2023-ban befejezte a járvány utáni emelkedést, 2024 és 2030 között pedig nettó napi 1,7 millió hordóval csökkenhet. A régió járműparkjának átalakításában elért előrehaladás és a strukturálisan gyenge gazdasági növekedés egyaránt mérséklődést hoz a közlekedési és ipari üzemanyagok iránti keresletben: a gázolaj- és a benzinfogyasztás egyaránt mintegy 1 millió hordóval csökken naponta. Csak az LP és a kerozin éli túl az általánosan visszaeső keresletet – ezek fogyasztása évente 1 százalékkal emelkedhet az évtized végéig. Az OECD-tagállamok kőolajfelhasználása a leírt tendenciák alapján a globális fogyasztás 42 százalékára csökken 2030-ra a 2024-es 44-ről. 

Fokozatosan csökken a kőolaj iránti kereslet 

Ha maradnak a jelenlegi piaci trendek és politikák, akkor a globális kőolajkereslet 2024-hez képest napi 2,5 millió hordóval növekedhet 2030-ig, elérve a napi körülbelül 105,5 millió hordós szintet – az IEA szerint ez jelenti majd a tetőzést. A folyamatot a vártnál gyengébb gazdasági növekedés, a kereskedelmi feszültségek, a költségvetési ingadozások, valamint a közlekedés és az energiatermelés zöldátállása gyorsítja.   

Az eladott EV-k száma idén meghaladhatja a 20 milliót – tavaly több mint 17 millió volt –, ezzel a világon idén eladott összes autó közül minden negyedik elektromos lesz. Ha ez a tendencia folytatódik, az EV-k napi 5,4 millió hordóval csökkenthetik a kőolajigényt az évtized végére. A közlekedés és az energiatermelés zöldülése 2026-tól változást hozhat a globális kőolajkereslet növekedésében, és a petrolkémia-ipar válhat annak fő hajtóerejévé. Kína és az Egyesült Államok már gőzerővel bővítik a petrolkémiai termelőkapacitásokat. A polimerek (mint például a különböző műanyagok) és a szintetikus anyagok gyártása 2030-ra napi 18,4 millió hordó kőolajat fog felemészteni, azaz minden hatodik hordót ez az iparág hasznosítja majd.  

Az éghető fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet leghamarabb 2027-ben tetőzhet, ami azt jelenti, hogy a kőolaj égetéssel történő felhasználása ezt követően egyre inkább csökken, ezzel jelentős előrelépést hozva a károsanyag-kibocsátás visszaszorításában. 

Emellett az energiatermelésben az olajról való leválás egyre gyorsul, és ezt a folyamatot Szaúd-Arábia vezeti. Az országnak ambiciózus tervei vannak a kőolajnak a villamosenergia-termelési folyamataiból való fokozatos kivonásáról, mégpedig a földgáz és a megújuló energiaforrások javára. Az előrejelzés szerint az arab ország napi 1 millió hordóval járul hozzá a kőolaj energiatermeléshez kapcsolódó keresletcsökkenéséhez. Ezzel Szaúd-Arábia fogyasztása 620 ezer hordóval zuhan naponta, ami a 2024–30-as időszakban a legnagyobb abszolút értelemben vett csökkenés. 

Ugyanakkor a feltörekvő és fejlődő gazdaságok kőolajigénye napi 4,2 millió hordóval növekedhet az említett időszakban. Ehhez leginkább India járul hozzá, ahol várhatóan napi 1 millió hordóval bővül a kereslet. A kontextus kedvéért: az előrejelzések szerint az OECD-országok összfogyasztása naponta 1,7 millió hordóval csökken az évtized végéig. A globális kereslet tehát körülbelül 2,5 millió hordóval növekedhet naponta ez idő alatt.  

Az USA esetében a fogyasztás napi 1,1 millió hordóval növekedhet 2030-ra – köszönhetően az olcsóbb benzinnek és annak, hogy az elektromos járművek terjedése lelassult Donald Trump hivatalba lépése óta. 

Bőven elegendő lesz a kínálat az évtized hátralévő részében 

Az OPEC+ 2023 óta több mint napi 2 millió hordóval csökkentette a kőolaj-kitermelést annak érdekében, hogy növelni tudja az árakat. Ezt a korlátozást most maguk mögött hagyták, és a termelés növelése mellett köteleződtek el – azért, hogy az árakat lenyomva veszteségessé tegyék az amerikai palaolaj-vállalatok működését. Eközben az év eleji árcsökkenés és a bizonytalan befektetési környezet arra késztette a globális kőolajipar vezetőit, hogy újragondolják feltárási és kitermelési prioritásaikat. 

Tavaly január és december között az Egyesült Államok meglévő palaolajkútjainak a termelése 2,8 millió hordóval csökkent napi szinten, a korábbi 8,2 millió hordó/napról. Eközben az egyéb, nem OPEC+-országok termelése 2 millió hordóval esett vissza, 40 milliós kiinduló értékről. Mivel a palaolajkutak kezdeti termeléscsökkenése jóval meredekebb, mint a hagyományos kutaké – azaz gyorsan kezdenek termelni, de nagyon hamar csökken a kőolajhozamuk –, a kitermelés fenntartásához folyamatos fúrásra és repesztésre van szükség. Ez döntő tényező a globális kínálat és a befektetések alakulásának szempontjából. 

A Dallasi Szövetségi Tartalékbank idei első negyedévre vonatkozó energiapiaci felmérése szerint a régióban működő termelők számára (elsősorban a Permian és az Eagle Ford medencében)  

a meglévő kutak üzemeltetési költségeinek fedezéséhez átlagosan 41, míg az újak nyereséges fúrásához 65 dolláros hordónkénti árra van szükség. 

A kőolajtermelési beruházások az idén 6 százalékkal, 420 milliárd dollárra estek – a befektetések nagy része az Egyesült Államokban maradt el. Ezt a csökkenést tovább fokozhatják az alacsonyabb olajárak, a vámok és az iparágban használt alapvető anyagok megnövekedett ára, mivel ezek hátráltathatják a beruházási kedvet. A befektetők inkább az alacsony költségekkel működtethető, de magas potenciálú nyugat-afrikai, latin-amerikai mélytengeri és az Egyesült Államok part közeli vizei területén lévő mezőkre fordíthatják a figyelmüket. A már feltárt tengeri források esetében leginkább a létező infrastruktúrák élveznek prioritást, hogy a vállalatok csökkentsék a fejlesztési kiadásaikat.  

A 2021 és 2024 között jóváhagyott hagyományos projektek várhatóan éves átlagban napi 2,5 millió hordót termelhetnek csúcsidőszakban, a tavaly elfogadottak pedig várhatóan naponta 2,2 millióval járulhatnak hozzá az éves kínálathoz 2032-re. Ez enyhén meghaladja a 2015 és 2019 közötti időszak 2,1 millió hordó/napos átlagos csúcstermelését. 

Ennek ellenére a világ kőolajtermelési kapacitása 2030-ig napi 114,7 millió hordóra növekedhet, a bővítést pedig az USA és Szaúd-Arábia vezetheti, a teljes növekedés 40 százalékát biztosítva. Ennek a mértéke elérheti az 5,1 millió hordós napi termelést, ami azt jelenti, hogy több mint kétszerese a fogyasztás prognosztizált emelkedésének.  

A nem OPEC+-termelők a globális kőolajtermelési kapacitás kétharmadáért lesznek felelősek, naponta 3,1 millió hordóval bővítve azt, míg az OPEC+ közel 2 millióval járul hozzá az emelkedéshez. Eközben a nyersolaj-kapacitás Iránt, Venezuelát és Oroszországot nem számítva 6,5 millió hordó/napra emelkedhet 2030-ra. 

A piacok kőolajellátása napi 4,1 millió hordóval nőhet – a várt kapacitásbővülés ellenére –, ezzel 107,2 millió hordó/nap lesz 2030-ra. A nem OPEC+-termelők közül az amerikaiak (például Argentína) ehhez közel naponta 3,1 millió hordóval járulhatnak hozzá. 

Úgy tűnik, hogy az olajpiacok jól ellátottak lesznek a következő években. A közelmúltbeli események azonban rávilágítanak az olajellátás biztonságát fenyegető geopolitikai kockázatokra”  

– jelezte Fatih Birol, az IEA vezérigazgatója. 

A keresleti trendeket tükrözve a kínálatbővülés szintén a jelzett időszak elejére koncentrálódik: ebben az évben még napi 1,8 millió hordóval nőnek a kapacitások, de 2029 után – az IEA szerint – már csökkenni kezdenek, mivel a nem OPEC+-országok projektjei elmaradnak. Az OPEC+ nyersolaja iránti kereslet napi 1,8 millió hordóval eshet, így a tavalyi 41,6 millió hordó/nap szintről az évtized végére 39,8 millióra esik. 

Nagy üzlet lehet az NGL-termelésben 

Az IEA jelentése kitér a földgázból származó folyékony szénhidrogénekre (NGL) is. Ezek a kőolaj- és a földgázkitermelés melléktermékei (például propán, bután, etán stb.), amelyeket többek között a petrolkémiai iparban és az üzemanyaggyártásban alkalmaznak. A globális NGL-termelés várhatóan 2,3 millió hordóval nő naponta, 2030-ra elérve a 20,1 milliót.  

Csak a Közel-Keleten tevékenykedő termelők várhatóan napi 1,4 millió hordó értékben járulnak hozzá a kínálatbővüléshez az évtized végéig. Bár az amerikai termelők várhatóan visszafogják az ilyen jellegű beruházásokat, a palagáz-kitermelésből származó földgázkínálat növekedése segítheti az USA NGL-termelésének bővülését, amelynek a mértéke napi 860 ezer hordó lesz az IEA szerint. 

A bioüzemanyag-termelés kapacitása – Brazília, India és Indonézia vezetésével – 680 ezer hordó/napos növekedést érhet el 2030-ig. A nyersolajtermelési kapacitás globálisan 1,8 millió hordóval nőhet az Egyesült Arab Emírségek (+720 ezer hordó/nap) és Irak (+560 ezer hordó/nap) vezetésével, miközben a legnagyobb visszaesés Mexikó esetében várható. 

A nem OPEC+-országok teljes olajkínálata 2030-ra várhatóan 3,1 millió hordóval nő, annak ellenére, hogy az újonnan jóváhagyott projektek száma esetében csökkenést várnak 2027 után. Az amerikai kontinens továbbra is dominálja a bővülést, még akkor is, ha az Egyesült Államok és Brazília termelési kilátásai romlottak. Mivel a fogyasztás növekedése várhatóan lassul, az OPEC+ kínálata iránti kereslet 2030-ra napi 1,2 millió hordóval alacsonyabb lesz, mint az átlagos 2025-ös szint. 

Ha az OPEC+ nyersolajkínálata a jelenlegi szinten marad és semmi sem változik, akkor a globális olajkínálat 5 év múlva eléri a napi 107,2 millió hordót, ami 1,7 millióval haladná meg a várható keresletet. Ez pedig arra utal, hogy az áraknak csökkenniük kellene, hogy elkerülhető legyen a fenntarthatatlan készletfelhalmozás. 

A finomítóipar nehézségekkel szembesül 

A finomítók számára az üzemanyagok iránti kereslet merőben eltér a korábbi hosszú távú növekedési trendtől, ami az elmúlt 50 év nagy részében az iparág beruházási stratégiájának és nyereségességének az alapját adta. A kereslet és a kínálat dinamikájának változásához való alkalmazkodás számos problémát jelent az iparág számára, de sok finomító már most is ügyesen navigál az átalakuló környezetben. 

A finomított termékek iránti kereslet 2027-ben fog kicsúcsosodni 86,3 millió hordó/napos szinttel, ami csak napi 710 ezer hordós emelkedést jelent a tavalyihoz képest. Ezt követően felgyorsul a benzin- és dízelfogyasztás csökkenése, és a kereslet 2030-ra napi 85,9 millió hordóra süllyed.  

A gyenge keresleti előrejelzések ellenére 2030-ig napi 4,2 millió hordónyi új finomítókapacitás várható, amit részben ellensúlyoz az ezzel párhuzamos 1,6 millió hordó/napos kiesés.  

A kapacitásnövekedést Ázsia – főként Kína és India – hajtja majd, és a bővülés meghaladja a keresletnövekedés mértékét. Az egyensúly helyreállításához csökkenteni kellene a kihasználtságot vagy néhány finomítót be kellene zárni. Ez utóbbiakat a finomítók versenyképessége határozza majd meg, így az olyan régiókban, mint Európa és az USA nyugati partvidéke, nagy valószínűséggel több bezárásra lehet számítani. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Sóki Tamás