Madrid felrúgja Trump játékszabályait. Spanyolország nyíltan elutasítja az amerikai elnök követelését, hogy a NATO-tagok a védelmi kiadásaikat a GDP 5 százalékára emeljék – a szövetség vezetői máris attól rettegnek, hogy az elnök sértetten faképnél hagyja a közelgő hágai csúcstalálkozót, ahogy azt a G7-en is tette. A NATO most leginkább az amerikai elnök hangulatával hadakozik.
Különös árnyék vetül a június 24-én kezdődő hágai NATO-csúcsra. A tagállamok annyira tartanak Donald Trump káoszpolitikájától és attól, hogy ha valamivel felidegesítik, azonnal otthagyja az egész találkozót, és a NATO európai szárnyán tölti ki dühét, hogy sietve több hallgatólagos és kimondott kompromisszumot kötöttek. Az egyik ilyen, hogy a kétnapos találkozó hivatalos része valójában egyetlen, két órán át tartó tanácskozásból fog állni, minél kevesebb időre korlátozva egy Trump-tornádó kockázatát. A másik, hogy Ukrajna ügye teljesen háttérbe szorul, a közös zárónyilatkozatban sem fogják megemlíteni. A harmadik az – és valójában ez lesz a csúcstalálkozó kiemelt és gyakorlatilag egyetlen témája –, hogy a tagállamok fejet hajtanak az amerikai elnök követelése előtt, és beleegyeznek a védelmi költségvetés középtávú, GDP-arányosan 5 százalékos növelésébe. Röviden: a NATO-csúcs arról fog szólni, hogy ki hogyan tudja elkerülni Trump haragját – ennek érdekében a tagállamoknak (Mark Rutte főtitkár vezényletével) bólintaniuk kell az ötleteire, majd ki kell találniuk, milyen trükkökkel ültessék át azokat a gyakorlatba.
Ebben az amúgy is feszült helyzetben robbant Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök nyílt és meglehetősen nyers fogalmazású levele, amelyben a kormányfő hosszan értekezik arról, hogy az 5 százalékos célkitűzés teljesen értelmetlen, és rendkívül negatív következményekkel fog járni mind a gazdaságra, mind a tagállami szociális kiadásokra.
A spanyol miniszterelnök nem kertelt. Mint írta, az 5 százalékos cél elérésére irányuló (egyébként is elsietett) erőfeszítés drasztikusan lassítaná Spanyolország gazdasági növekedését: az adósság növekedése, az inflációs nyomás és a beruházások átirányítása ráadásul elterelné a figyelmet és a finanszírozási lehetőségeket olyan, sokkal fontosabb szegmensekről, mint az oktatás, az egészségügy vagy éppen a technológiai iparágak.
A valóság az, hogy Spanyolország – akárcsak a többi NATO-tagállam – számára a védelmi kiadások 5 százalékának az elérése lehetetlen lesz, hacsak ez nem jár a középosztály adóinak emelésével, a közszolgáltatások és a polgárok szociális juttatásainak csökkentésével
– mondta Európa legbaloldalibb kormányfője, hozzátéve: a terv a zöldátállás ütemét és összességében az európai versenyképességet is lassítani fogja. A haderőfejlesztés technikai részével kapcsolatban is megfogalmazta kétségeit: szerinte ugyanis a kapkodó büdzséemelések ismét csak ahhoz fognak vezetni, hogy a tagállamok nem várják meg az európai hadiipar kapacitásnövelő beruházásait, hanem harmadik országokból (elsősorban az Egyesült Államokból) importálnak majd fegyvereket.
Szélmalomharc
Sánchez alaposan feladta a leckét Rutténak. Levelében konkrét követeléseket is megfogalmazott: Spanyolország vagy felmentést kap az 5 százalékos büdzsénövelés alól (kevés olyan tagállam van, amelyik még a tizenegy évvel ezelőtt alapkövetelményként megfogalmazott 2 százalékot sem érte el, Spanyolország azonban közéjük tartozik), vagy a NATO változtasson ezen a lehetetlen célkitűzésen.
Trumpnál már történelmi hagyománya van a csúcstalálkozók ellehetetlenítésének. Legutóbb a rendkívül kínosra sikeredett G7-csúcsot hagyta faképnél az első napon. Mark Rutténak tehát most minden tehetségére szüksége lesz, hogy méltó legyen a „Trump-suttogó” névre. A rossz emlékű 2018-as csúcson még holland miniszterelnökként sikerült neki lenyugtatni az első ciklusát töltő amerikai elnököt, ott azonban nem állt fenn az a furcsa helyzet, hogy az egyik tagállam nyíltan szembeszegül a Fehér Ház követelésével. Trump nagy valószínűséggel keményen és nyilvánosan fog reagálni Spanyolország lépésére. Egy NATO-tagállam (különösen egy baloldali vezetésű) nyílt ellenállását nem pusztán politikai kérdésként, hanem tekintélyének megkérdőjelezéseként is felfoghatja. Várhatóan a „potyautasok” narratíváját fogja elővenni, azzal vádolva Spanyolországot, hogy élvezi az amerikai védelmi ernyőt, miközben nem hajlandó „tisztességesen fizetni”. A további következmények megjósolhatatlanok, de nem lenne meglepő, ha Trump az EU-s egység hiányát és a szerinte komolyan vehetetlen európai védelmi képességeket hangoztatva Hágában is gyors búcsút intene az egyébként miatta összegyűlt tagállami vezetőknek.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Trump a 2018-as NATO-csúcson
(Dreamstime)
