Az ENSZ 2025-ös nemzetközi befektetési jelentése borús, de rendkívül tanulságos képet fest a globális befektetési környezetről. A legfőbb megállapítás, hogy a közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) tavaly, a volatilis pénzügyi tranzakciókat kiszűrve, világszerte mintegy 11 százalékkal, 1,5 ezermilliárd dollárra estek, folytatva a már második éve tartó tendenciát. Ez azért különösen aggasztó, mivel ellentétes a GDP és a kereskedelem növekedési pályájával, jelezve a befektetői bizalom megingását a geopolitikai feszültségek és a politikai bizonytalanságok korában. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) eléréséhez kulcsfontosságú beruházások (infrastruktúra, megújuló energia, agrárium) akár 25-30 százalékkal is csökkentek a fejlődő országokban, amit a jelentés egyenesen válságnak nevez.  

A tőkeáramlás emellett rendkívül koncentrált maradt: a fejlődő országokba irányuló teljes FDI 75 százaléka mindössze tíz országban landolt – köztük Kínában, Brazíliában, Mexikóban, Indonéziában és Indiában. Eközben egyetlen, de annál erőteljesebb pozitív trend rajzolódik ki: a digitális szektorokba, különösen az adatközpontokba és a mesterséges intelligenciához kapcsolódó iparágakba irányuló befektetések értéke megduplázódott.  

A globális tőke tehát fundamentális átalakuláson megy keresztül: míg a tradicionális és fenntarthatósági beruházásoktól visszavonulót fúj, addig soha nem látott mértékben áramlik a digitális térbe. Ez a kettősség egyszerre teremt lehetőségeket a technológiaorientált gazdaságok számára és kockázatot azoknak, amelyek kimaradnak ebből az átalakulásból. 

Európa, a globális befektetési visszaesés epicentruma 

A jelentés alapján Európa áll a globális FDI-visszaesés középpontjában. A kontinensre irányuló FDI-beáramlás tavaly ugyanis 58 százalékkal zuhant, és ez a sokkoló adat volt a globális negatív trend legfőbb mozgatórugója. Ez különösen az olyan gazdasági motorokat érintette súlyosan, mint Németország, Spanyolország és Franciaország. Ennek hátterében komplex okok állnak: a geopolitikai instabilitás, a magas kamatkörnyezet és a nagyvállalati átstrukturálások. Európa azonban nem csupán passzív elszenvedője a folyamatoknak, hanem aktív alakítója is: egyrészt egyre szigorúbb nemzetbiztonsági szűrésnek vetik alá a kritikus ágazatokba (csúcstechnológia, nyersanyagok) érkező külföldi tőkét, másrészt az EU hatalmas pénzügyi ösztönzőkkel támogatja a megújuló energiába és a dekarbonizációba irányuló beruházásokat. Kontinensünk tehát egyre inkább elzárkózik az általános célú befektetések elől, miközben vonzó, bár szabályozói szempontból komplex környezetet teremt a célzott, zöld- és digitális átállást szolgáló beruházások számára.  

Ez Európát egy kevésbé kiszámítható, de sokkal fókuszáltabb befektetési célponttá teszi. 

A csökkenéshez hozzájárult a Kínába irányuló tőke 29 százalékos visszaesése, illetve Dél-Amerika is, ahová 18 százalékkal kevesebb FDI érkezett, mint 2023-ban. A fejlődő országok esetében viszont a közvetlen külföldi tőke beáramlása a szűkös pénzügyi körülmények és a geopolitikai feszültségek növekedése ellenére is stabil maradt: 867 milliárd dollár érkezett ezekbe az államokba, azaz a globális FDI 57 százaléka. Ez arra mutat rá, hogy a befektetők új piacokat, illetve erőforrás-alapú beruházási lehetőségeket keresnek, valamint kiemeli a dél-dél irányú tőkeáramlás egyre növekvő szerepét. 

Az FDI-k értéke két régióban, Afrikában, illetve Észak-Amerikában emelkedett, az előbbiben 7, az utóbbiban 23 százalékkal. Az egyes országokat tekintve az első számú befektetési célpont továbbra is az Egyesült Államok, ahol 233 milliárd dollárról 279 milliárdra emelkedett az FDI-k összértéke. A második Szingapúr – ide 8 milliárd dollárral nagyobb értékben érkeztek beruházások mint 2023-ban. A városállam Kína helyét vette át, a világ második legnagyobb gazdasága tavaly ugyanis csak a negyedik legmagasabb értékben könyvelhetett el FDI-beáramlást (Hongkongot nem számítva). 

Ha az új projektek számát vizsgáljuk, szintén az USA áll az élen, 2460-nal a zöldmezős és 277 befektetéssel a nemzetközi projektek tekintetében. A zöldmezős beruházások száma ezt követően az Egyesült Arab Emírségekben, majd az Egyesült Királyságban növekedett leginkább, a nemzetközi finanszírozású projektek mennyisége pedig Ausztráliában és szintén az Egyesült Királyságban. 

A zöldmezős beruházások száma tavaly 3 százalékkal növekedett globálisan, ezzel meghaladta a 19 ezret, ami a valaha regisztrált harmadik legtöbb projekt – igaz, az értékük 5 százalékkal csökkent, ami a kisebb vagy óvatosabb tőkekötelezettségek irányába való eltolódásról tanúskodik. A növekedést itt a gyártóipar húzta, főleg az olyan stratégiai ágazatokban, mint a félvezetőgyártás vagy az elektromosjármű-előállításhoz kötődő tevékenységek. Erős volt továbbá a digitális gazdasághoz kapcsolódó befektetések növekedése. 

A strukturálisan gyenge és sérülékeny gazdaságok között változó trendeket láthatunk. A legkevésbé fejlett gazdaságokba irányuló FDI-k 9 százalékkal növekedtek, ami enyhe javulás a 2023-as adatokhoz képest. A fejlődő kisebb szigetállamok 11 százalékos emelkedést, a tenger nélküli fejlődők viszont 10 százalékos csökkenést könyvelhettek el a beérkező tőke értékét tekintve. Ugyanakkor mindhárom kategóriában jelentősen visszaesett az újonnan bejelentett zöldmezős beruházások, illetve nemzetközi finanszírozási projektek értéke. A hosszú távú, nagyobb szabású beruházások tehát elmaradnak ezekben a régiókban. 

A vázolt tendenciák a globális tőkeáramlás töredezettsége irányába mutatnak, illetve jelzik, hogy a beruházások egyre inkább geopolitikai megfontolásokon, az iparpolitikán és az ellátási láncok átrendeződésén alapulnak. 

Az ázsiai régió előretör a kiáramló FDI-k tekintetében  

A fejlett országok tőkebefektetésének értéke az 8 százalékkal növekedve 1,1 ezermilliárd dollárt tett ki tavaly. A hagyományos közvetítő országok jelentős mértékben járultak hozzá a kiáramló tőkebefektetések értékéhez. Például Hollandia és Luxemburg együttesen 380 milliárd dollárral többet jelentett, mint 2023-ban. A két állam összesen 163 milliárd dollár értékben felelt a kiáramló tőke összértékéért, azaz a teljes összeg majdnem negyedéhez járult hozzá. Ha azonban a közvetítő gazdaságokat nem számítjuk, az FDI-kiáramlások értéke 24 százalékos csökkenést mutat. 

Mindezt annak ellenére, hogy a nemzetközi összeolvadási és felvásárlási (mergers and acquisitionsm, M&A-) tranzakciók értéke 26 százalékkal nőtt. Az FDI-k ezen típusa általában a tőkekiáramlások egyik fő hajtóerői közé tartozik, most azonban ez a hatás összességében kevésbé érződött. 

A legnagyobb külföldi tőkebefektető továbbra is az Egyesült Államok maradt 266 milliárd dollárral, bár ez az összeg 26 százalékkal elmarad a 2023-astól. A tengerentúli beruházások főként az információs és kommunikációs szektorba folytak be, és a zöldmezős befektetések és M&A-üzletek felét tették ki.  

Az amerikai vállalatok zöldmezős projektjeik összértékének több mint 60 százalékát hazai beruházásokra fordították, ami a valaha mért legmagasabb arány. Ez a megnövekedett belföldi fókusz a viszonylag erős gazdaságot, a belföldi beruházások ösztönzését célzó politikai intézkedéseket és a külföldre irányuló beruházások szigorúbb ellenőrzését tükrözte. 

A második legnagyobb beruházó Japán, az innen érkező befektetések értéke 4 százalékkal nőtt. Az Európából beáramlóké – nem számítva a közvetítő gazdaságokat – ellenben közel 30 százalékkal esett, főként a francia és német pénzek elmaradása miatt. 

A legnagyobb forrásországok között hét fejlődő ázsiai állam is található. A zöldmezős befektetések száma 20 százalékkal növekedett például az indiai befektetők részéről. Az FDI-kiáramlás értéke az Egyesült Arab Emírségek esetében is 5 százalékkal nőtt, amihez az M&A-tranzakciók értékének 46 százalékos emelkedése járult hozzá jelentősen. 

A multinacionális vállalatok fejlődő országokba áramló tőkebefektetései 5 százalékkal csökkentek, összesen 491 milliárd dollárra. A leginkább – 33 százalékkal – Latin-Amerikából és a karibi térségből származó beruházások maradtak el 2023-hoz képest. A tendencia mozgatórugója a brazíliai befektetők projektjeinek feleződése volt. Ázsiában csupán enyhén csökkent az FDI-kiáramlás, 3 százalékkal, a régió pedig a teljes FDI-kiáramlás 28 százalékáért felel. 

A kínai multinacionális vállalatok FDI-kiáramlása 2024-ben 8 százalékkal, 163 milliárd dollárra csökkent. A bejelentett zöldmezős beruházások értéke meredeken visszaesett, 86 milliárd dollárra – ez a 2023-as szint felének felel meg. Ugyanakkor a kínai nemzetközi vállalatok által bejelentett zöldmezős projektek száma 6 százalékkal nőtt, így Peking világszinten a hatodik helyen áll ebben a rangsorban. Figyelemre méltó, hogy ezeknek a projekteknek a 70 százaléka a feldolgozóiparra koncentrált, különösen az Európai Unióban és Délkelet-Ázsiában. Ez év elején a kínai vállalatok által bejelentett zöldmezős projektek száma alacsonyabb volt, mint a 2023-as és 2024-es negyedéves átlag, mivel a befektetők még óvatosak, és a vámháború alakulását, illetve annak hosszú távú hatásait várják. 

A digitális szektor felértékelődik 

A digitális gazdaságba történő beruházások gyorsan növekednek: átlagosan 122 milliárd dollárral évente. Míg 2012 és 2014 között a globális FDI-áramlások 5,5 százaléka folyt ebbe a szektorba átlagosan, addig a 2021 és 2023 közötti időszakra ez az arány 8,3 százalékra nőtt. Ezek közül a zöldmezős beruházások 2020 óta majdnem megtriplázódtak, elérve a 360 milliárd dollárt. A digitális gazdaságban lévő új projektek a globális FDI-áramlások teljes értékének közel harmadát teszik ki. 

A fejlődő gazdaságok esetében majdnem a duplájára emelkedett a digitális gazdaságba történő beruházások értéke.  

Ezek az államok nem csak a beérkező tőke miatt profitálhatnak ebből. Az ilyen befektetések ugyanis infrastrukturális fejlesztésekkel járnak, valamint képzett munkaerőt igénylő állásokat hoznak, erősítve a technológiai transzfert és az innovációs képességeket. Csakhogy sok alacsonyabb jövedelmű ország ezekből továbbra is kimarad, mivel az infrastrukturális hiányosságok, a magas kockázat és a gyenge szabályozási keretek elijesztik a tőkét. A fejlődő országokban a digitális gazdaságba irányuló új FDI-k körülbelül 80 százaléka csupán 10 államra korlátozódik, közülük a legtöbb Ázsiában található – kivételt csak Mexikó és Brazília jelent. A legnagyobb arányban az indiai befektetések növekedtek, 22 százalékkal (114 milliárd dollár értékben), a második helyen Malajzia 14-gyel (74 milliárd dollár), Szingapúr és Indonézia pedig egyaránt 7-7 százalékos (39 milliárd dolláros) növekedést könyvelhetett el ezek tekintetében. 

Miközben a fejlődő országokban a digitális szolgáltatásokba és megoldásokba irányuló zöldmezős beruházások több mint hatszorosára, 37 milliárd dollárra nőttek 2020 és 2024 között, az alapvető digitális infrastruktúra továbbra is súlyosan alulfinanszírozott maradt. A fejlődő országok információs és kommunikációs technológiai infrastruktúrájára tavaly mindössze 9 milliárd dollárt fordítottak – ez a töredéke az évente világszerte szükséges 62 milliárdnak. 

A leginkább a pénzügyi technológia (fintech) vonzó a befektetők számára, de az adatközpontok is a fő beruházási célok között vannak a közepes jövedelmű országokban. E tekintetben viszont nagyok a különbségek: Afrikába például csak 18 fintechprojekt érkezett tavaly, miközben Ázsia fejlődő államaiba 206.  

A digitális gazdaságot illetően olyan adatokkal is találkozhatunk, amelyek alátámasztják a szektort övező egyre növekvő aggodalmakat. Ezek egyike, hogy egyes vállalatok dominálják a teljes ágazatot, amelyek legtöbbje amerikai vagy kínai. Jelenleg 56 amerikai és 11 kínai vállalat dominálja a digitális szférát. Az utóbbi technológiai és innovációs képességek fejlődését jól jelzi, hogy 2017-ben még csak 2 kínai cég volt a globálisan domináns digitális szereplők között. Ez azért jelenthet problémát, mivel a verseny korlátozása mellett a helyi entitásokat is hátrányba hozhatja. 

Mi várható 2025-ben? 

A külföldi közvetlen tőkebefektetések kilátásai a jelentés szerint idén kedvezőtlenek. Az év elején még enyhe növekedésre lehetett számítani, azonban a növekvő gazdasági és politikai bizonytalanság rányomta a bélyegét a korábbi előrejelzésre. Kilenc tényezőt vizsgáltak, amelyek meghatározók lehetnek az FDI-k jövőjét illetően. Ezek közül hét kedvezőtlen hatással lehet a beruházásokra és a maradék kettő is csupán semlegesen hat, de nem ösztönzi azokat.  

Jelentősen növekedett ugyanis a globális politikai bizonytalansági index, miközben a GDP-növekedésre vonatkozó várakozások szerényebbek, mint korábban. A kereskedelmi tendenciák gyengültek, míg a világkereskedelmet övező bizonytalanságok – az egyre jobban fellángolni látszó konfliktusok hatására – erősödnek. 

Ugyanakkor vannak enyhítő tényezők is. A vezető gazdaságokban várható kamatcsökkentési ciklus enyhítheti a hitelfelvételi feltételeket, ami segítheti nemzetközi projektfinanszírozást és a tőkeigényes FDI-k stabilizálódását. Emellett a multinacionális vállalatok nyereségszintje továbbra is erős, ami arra utal, hogy képesek lesznek visszaforgatni a bevételeiket. Az utóbbi fontos összetevője az FDI-áramlásoknak, különösen a mostanihoz hasonló bizonytalan időszakokban. 

Az ellátási láncok esetleges átalakítását célzó beruházások hajtóerői – mint a kockázatdiverzifikáció, az ellátásbiztonság és a geopolitikai turbulenciákhoz való igazodás – nagyjából ugyanazok, mint amik korábban is megjelentek. A vámháború miatt azonban most felerősödhet ezek szerepe, így sürgetőbbé válhat a termelési hálózatok átszervezése.  

A kereskedelmi széttöredezettség arra ösztönzi a vállalatokat, hogy geopolitikailag igazodó országokba fektessenek be, ezáltal gyorsítva a regionalizációs trendeket és csökkentve a határokon átnyúló kitettséget. 

Magyarország helyzete a globális és európai trendek tükrében 

Bár a jelentés kevés közvetlen magyar adatot említ, a részletesebb táblázatok és a regionális trendek alapján pontosabb kép alkotható hazánk helyzetéről. Az egyik konkrét adat a külföldi befektetések nemzetbiztonsági szűrésére vonatkozik: e szerint Magyarországon tavaly 19 tranzakciót vizsgáltak, amiből mindössze kettőt utasítottak el. Ez arra utal, hogy bár működik a szabályozói kontroll, az ország alapvetően befogadó a külföldi tőkével szemben.  

A hosszú távú befektetői elköteleződést jelzi, hogy a felhalmozott külföldi közvetlen tőkeállomány tavaly 117 milliárd dollár körül stabilizálódott, alig 1 százalékkal maradva el a 2023-as szinttől. A már jelenlévő multinacionális vállalatok tehát továbbra is Magyarországon tartják a termelésüket és az eszközeiket. Hazánk gazdaságpolitikája tökéletesen illeszkedik a jelentés által azonosított kevés, de dinamikus pozitív trendhez.  

A dokumentum Kelet-Európát emeli ki a multinacionális vállalatok ellátási lánc újraegyensúlyozásának („nearshoring”) egyik első számú nyerteseként, a stratégiai zöldmezős gyártási projektek legfőbb kedvezményezettjei között.  

A félvezető, illetve elektromosjármű- és akkumulátorgyártásban bejelentett beruházások globálisan is robusztusak maradtak, Magyarország pedig aktívan ezekre a szektorokra (leginkább az utóbbi kettőre) építi stratégiáját.  

Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a jelentés említi a Telenor kontra magyar állam ügyet is, ami rávilágít, hogy a szabályozói környezet, különösen a már meglévő befektetők számára a telekommunikációs szektorban továbbra is hordozhat feszültségeket.  

Eközben a magyar tulajdonú vállalatok külföldi terjeszkedése is folytatódott: 2024-ben 4,8 milliárd dollár értékű kifelé irányuló FDI-t jegyeztek fel, ami elmarad a 2023-as csúcstól, de továbbra is meghaladja a pandémiát megelőző szinteket. A következtetés tehát az, hogy Magyarország az európai befektetési visszaesés ellenére sikeresen pozicionálta magát az ellátási láncok átrendeződésének nyerteseként. Míg Nyugat-Európa a tőkebeáramlás csökkenésétől szenved, hazánk a globális tőke által favorizált, stratégiailag fontos feldolgozóipari beruházások egyik fő európai célpontjává vált. 

A teljes jelentés itt olvasható. 

(Forrás: UNCTAD)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime